Putnoky László
| Putnoky László | |
| Született | 1888. november 25. Felsőkázsmárk |
| Elhunyt | 1948. szeptember 19. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | vegyészmérnök, műegyetemi tanár |
| Sírhelye | Farkasréti temető (Hv27-10-17)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Putnoky László (Felsőkázsmárk, Abaúj-Torna vármegye, 1888. november 25. – Budapest, 1948. szeptember 19.) vegyészmérnök, műegyetemi tanár, az üvegipar európai hírű szaktekintélye.
Életpályája[szerkesztés]
1906-ban a budapesti VI. ker. Állami Főreáliskolában érettségizett. Egyetemi tanulmányait a karlsruhei Fridericana Műegyetemen folytatta, ahol 1911-ben szerzett diplomát. Műszaki doktori disszertációját a Royal Society anyagi támogatásával a liverpooli műegyetemen készítette el, majd a Nobel-díjas Ernest Rutherford mellett a manchesteri Victoria műegyetemen Hevesy Györggyel és Hans Geigerrel a különböző uránizotópok elválasztásával és vizsgálatával foglalkozott. Rutherford ajánlására a párizsi Sorbonne-on Le Chatelier mellett a vas és ötvözeteinek metallurgiai vizsgálataiban vett részt. 1913-ban visszament Karlsruhéba, és 1914-ben a Műegyetemen vegyészmérnöki doktori szigorlatot tett. Hazatérése után a budapesti Műegyetem Elektrokémiai Tanszékén Szarvasy Imre tanársegédje lett. 1918-ban nyilvános rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki az Ilosvay Lajos által vezetett Általános Kémiai Tanszékre és megbízták külön Szervetlen Kémiai Csoport megalakításával. 1921-ben nyilvános rendes tanári kinevezést kapott az általa megszervezett Szervetlen Kémia Tanszékre, amelyet 27 éven át vezetett.
Fő kutatási területei: az aktív kovasav tulajdonságainak vizsgálata és adszorpciós képességének növelése; a bauxitok feltárása és dúsítása; a timföldgyári vörösiszap alkálifém-mentesítése; a zománcok kémiai összetétele és hőtágulása közti összefüggés vizsgálata; az üveg kristályosítási folyamatai és a hazai nyersanyagok felhasználása finom üvegáruk előállításában.
Oktatóként a vegyészmérnök hallgatók alapképzésének tantárgyait (általános kémia, szervetlen kémia és kémiai analízis) tanította. Megszervezte a magas szintű mérnök-továbbképzést. Több ízben is megválasztották a Műegyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Karának dékánjává.
Művei[szerkesztés]
- The diffusion of Uranium (Hevesy Györggyel, Philosophical Magazine, March 1913)
- Hazai homokok vastalanítása (1 - 4. közl. Bobest Bélával, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1929-1933)
- Bauxitaufschliessungen mittels schwefeliger Säure zwecks Gewinnung der Tonerde (Bp., 1935).
- Az általános kémiai előadások vezérfonala. (Bp., 1941).
- A technika haladásával kapcsolatos időszerű gazdasági feladatok és e feladatok megoldásai (Bp., 1944).
Jegyzetek[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának Centenáriumi Emlékkönyve 1871–1971. Bp., 1971.
- Szabadváry Ferenc: Putnoky László. Magyar Kémikusok Lapja, 1988. 10. sz. 395-396.
- Putnoky János: Putnoky László. In: Magyarok a természettudomány és technika történetében II. Magyar életrajzi lexikon (második gyűjtés A-tól Z-ig) és tanulmányok. Főszerk.: Nagy Ferenc. Bp.: MVSZ – MTESZ – MTA – BME, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1989. 138-139.
- Nagy József – Gresz Istvánné – Pálossy Lászlóné: A BME Szervetlen Kémia Tanszék történetének ismertetése. Kémiai Közlemények, 74 (1992), 1-2. 1-8.
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 659–660. o. ISBN 963-85433-5-3