Kriványpusztamező
| Kriványpusztamező (Pusté Pole) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1956 |
| Polgármester | Marcela Tibenská |
| Irányítószám | 065 41 |
| Körzethívószám | 52 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 217 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 70 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 573 m |
| Terület | 3,24 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 20° 54′ 08″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 20° 54′ 08″ | |
| Kriványpusztamező weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kriványpusztamező témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kriványpusztamező (szlovákul: Pusté Pole) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Palocsától 10 km-re délkeletre, a Tarca és a Poprád folyók között fekszik.
Története[szerkesztés]
1270-ben V. István oklevelében „Bachamezey” néven említik először, ekkor Tarkő várának uradalmához tartozott. 1427-ben az adóösszeírásban 14 portát számláltak a településen, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. 1470-ben „Baczamezew” néven szerepel. A falu a 16-17. században nem létezett és régi nevén ezután már nem említik. Mai nevén 1773-ban bukkan fel „Puszta Mezeo” alakban.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Vizranka. Orosz falu Sáros Vármegyében, földes Ura Dezsőfy, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Tarkóhoz nem meszsze, mellynek filiája, földgye közép termékenységű, legelője, réttye, erdeje szükségére van elég, kereskedni szoktak marhákkal, második osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Pusztamező, Wizranka, orosz falu, Sáros vmegyében, Palocsához délre 1/2 órányira: 63 romai, 357 g. kath., 5 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. Sok marhát tenyészt, s azzal kereskedik; erdeje és fűrészmalma van. F. u. a Desewffy nemzetség. Ut. p. Eperjes.”[3]
1873-ban elérte az eperjes-orlói vasútvonal, mely fejlődésére kedvezően hatott. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. Területe a trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.
1944-ben élénk partizántevékenység volt a környéken. A település csak 1956-ban lett önálló község, addig Kriványhoz tartozott.
Népessége[szerkesztés]
2001-ben 226 lakosából 225 szlovák volt.
2011-ben 228 lakosából 215 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1936-ban épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk[szerkesztés]
Az Ólublói járás települései  | |
|---|---|
Ólubló (Stará Ľubovňa) Abroncsos (Obručné) · Alsózúgó (Nižné Ružbachy) · Berkenyéd (Jarabina) · Csércs (Čirč) · Erdős (Lesnica) · Feketekút (Šambron) · Felsőkánya (Šarišské Jastrabie) · Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) · Gnézda (Hniezdne) · Györkvágása (Ďurková) · Hajtóka (Hajtovka) · Hársád (Litmanová) · Határhely (Hraničné) · Helivágása (Haligovce) · Hosszúvágás (Legnava) · Kalács (Kolačkov) · Kijó (Kyjov) · Kishárs (Malý Lipník) · Kislomnic (Lomnička) · Komlóskert (Chmeľnica) · Kormos (Hromoš) · Kövesfalva (Kamienka) · Kristályfalu (Veľká Lesná) · Kriványpusztamező (Pusté Pole) · Lackvágása (Lacková) · Lublókorompa (Kremná) · Lubotény (Ľubotín) · Máté (Matysová) · Nagyhársas (Veľký Lipník) · Nagymajor (Stráňany) · Orló (Orlov) · Palocsa (Plaveč) · Palonca (Plavnica) · Podolin (Podolínec) · Poprádfalu (Forbasy) · Poprádófalu (Starina) · Poprádökrös (Ruská Voľa nad Popradom) · Poprádremete (Mníšek nad Popradom) · Pusztamező (Vislanka) · Sárosújlak (Údol) · Szepesjakabfalva (Jakubany) · Szulin (Sulín) · Újlubló (Nová Ľubovňa) |
