Purjesz Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Purjesz Béla
Született 1884. október 14.
Mindszent
Elhunyt 1959. szeptember 14. (74 évesen)[1]
Szeged
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztsége főszerkesztő (1920–, Erdélyi Orvosi Lap)
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1907, orvostudomány)

Purjesz Béla (Mindszent, 1884. október 14.[2]Szeged, 1959. szeptember 15.)[3] magyar orvos, szakíró, lapszerkesztő.

Életútja[szerkesztés]

Purjesz Móric (Mózes) és Goldmann Cecília zsidó családban született gyermeke. A szentesi Állami Főgimnáziumban letett érettségi (1902) után a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerzett diplomát (1907). 1908-tól nagybátyja, a Purjesz Zsigmond által vezetett kolozsvári Belgyógyászati Klinika gyakornoka, majd 1913-tól tanársegédje lett. 1914-ben három hónapos németországi tanulmányúton vett részt. 1915-ben a szív és vérkeringési szervek kór- és gyógytana című tárgyköréből magántanárrá habilitálták.[4] Az első világháború alatt ezredorvosként front-, majd katonai szolgálatot teljesített. Miután az egyetemi klinikákat 1919 októberében a Kolozsváron létesített román egyetem birtokba vette, magánpraxist folytatott. Részt vett a kolozsvári felekezetközi magyar egyetem tervezetének kidolgozásában. 1920. szeptember 1-jétől Benedek Lászlóval közösen mint főszerkesztők megindították a romániai magyarság első gyógyászati közlönyét, a kéthetente megjelenő Erdélyi Orvosi Lapot, amely a 4. számától az EME Orvostudományi Szakosztályának hivatalos közlönye alcímet viseli, s címlapján 1921. december 1-jétől mindketten alapítókként szerepeltek. Purjesz Bélának három hosszabb tanulmánya és néhány szemlecikke jelent meg a lapban.

1921 nyarán Szegedre távozott, ahol mint tanársegéd részt vett a Belgyógyászati Klinika felállításában. 1926-tól adjunktus, 1931-től a Belgyógyászati Diagnosztikai Klinika igazgató professzora volt. 1944-ben tudományos eredményei miatt mentesült a zsidótörvények hatálya alól, azonban júliusban mégis deportálták. Pártfogói elérték, hogy Bécs mellől visszahozzák és az év októberéig Budapesten bujkált, majd visszatért Szegedre. 1944. november 1-jén többekkel újból megindította az egyetem életét. Az 1944/45-ös tanév 2. félévében megválasztották az Orvostudományi Kar dékánjává, az 1945//46-os tanévben az egyetem rektorává.[5] Az 1946/47-es tanévben prorektor volt. A Szegedi Tudományegyetem 1946 októberében díszdoktorrá avatta.[6] 1950 áprilisában nyugdíjazták.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos munkássága Kolozsvárt az EME Orvostudományi Szakosztályának keretében bontakozik ki az 1910-es években: első jelentősebb dolgozatai a szakosztály Értesítőjében, valamint a Gyógyászatban, a Lechner Károly Emlékkönyvben (Kolozsvár 1915) és a Szabó Dénes Emlékkönyvben (Kolozsvár 1919) jelennek meg. Ezek többségét külföldön németül is közli. Fontosabb kutatási területei: a szív- és vérerek betegségei, a jódanyagcsere, a rosszindulatú daganatok megállapítása. Ő indítja meg Magyarországon a rendszeres sportélettani vizsgálatokat.

Nagyobb munkái:

  • A cukorbetegség és az insulin (Budapest 1927)
  • Der Vitamin B1 Stoffwechsel des Menschen und der Tiere unter normalen und pathologischen Zuständen (Budapest 1940)
  • A belgyógyászat és határterületeinek syndromái (Budapest 1965)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12495.htm, Purjesz Béla, 2017. október 9.
  2. Születési bejegyzése a mindszenti izraelita hitközség születési akv. 6/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 20.)
  3. Halotti bejegyzése a szegedi állami halotti akv. 608/1959. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 20.)
  4. Hivatalos Közlöny, 1915. május 15. (23. évfolyam, 12. szám)
  5. Magyar Közlöny, 1945. szeptember 5. (119. szám)
  6. „A szegedi egyetem díszdoktorrá avatta Purjesz Béla és Riesz Frigyes professzorokat”, Szegedi Kis Újság, 1946. október 30. (Hozzáférés ideje: 2022. február 20.) 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
  • Mindszent története és népélete. Szerk. Juhász Antal. Mindszent, Mindszent Város Önkormányzata, 1996.
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Mindszenthez kötődő orvosok, állatorvosok, gyógyszerészek életrajzai. Szerk. Ávéd János, Fuchszné Benák Katalin. 2. javított kiadás. Mindszent, Ávéd János, 2001.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., é. n. [1932]
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. Budapest, Magyar Politikai Lexikon Kiadóvállalat, 1935.
  • Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  
  • Szegedi egyetemi almanach 1921-1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, Hungaria, 1996.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8