Pur (folyó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pur
Közigazgatás
OrszágokOroszország, Jamali Nyenyecföld
Földrajzi adatok
Hossz389 km
Vízgyűjtő terület112 000 km²
ForrásA Pjakupur és az Ajvaszedapur folyók találkozása
é. sz. 64° 57′ 10″, k. h. 77° 49′ 07″
TorkolatKara-tenger, Taz-öböl
é. sz. 67° 33′ 29″, k. h. 77° 53′ 02″
Elhelyezkedése
Térkép
A Pur folyó vízgyűjtő területe
A Pur folyó vízgyűjtő területe
SablonWikidataSegítség

A Pur (oroszul: Пур) folyó Nyugat-Szibériában, az oroszországi Jamali Nyenyecföldön.

Földrajz[szerkesztés]

Hossza: 389 km, vízgyűjtő területe: 112 000 km².

A Nyugat-szibériai-alföld északi részén, a Pjakupur és az Ajvaszedapur folyók egyesülésével keletkezik, Tarko-Szale településnél. Nagyobbik forráságával, a Pjakupurral együtt hossza 1024 km. Sík vidéken, Jamali Nyenyecföldön folyik északi irányban és a Kara-tengerhez tartozó Ob-öböl keleti oldalán nyíló Taz-öbölbe ömlik, a Taz folyó torkolata közelében.

Bal oldali forrásága, a Pjakupur (542 km, a Jangjagun folyó forrásától számítva 635 km) vízgyűjtőjén több tízezer kisebb tó található. A Pjakupur és az Ajvaszedapur (178 km) egyaránt a Szibériai-hátságon ered, elmocsarasodott erdős tundrán, síkvidéken folynak végig.

A Pur csapadékból, főleg hóolvadékból táplálkozik. Novembertől májusig befagy, de az 1970-es évek végén volt olyan nyár, amikor a folyó nem szabadult fel a jég alól. Hajózható.

Mellékfolyók[szerkesztés]

  • Balról: Jevo-Jaha; partjára épült Novij Urengoj város.
  • Jobbról: Nagy Hadir-Jaha (237 km), Urengojnál ömlik a Purba.

Települések, ásványi kincsek[szerkesztés]

  • Tarko-Szale: város, folyami kikötő a Pur kezdeténél, a Pjakupur-folyó partján, (20 000 fő, 2007-ben).
  • Urengoj: a Pur jobb partján, a torkolattól kb. 245 km-re (9 500 fő, 2008-ban).
  • Novij (Új) Urengoj: a Pur Jevo-Jaha nevű mellékfolyója partján alapították 1973-ban (118 000 fő).

A Taz–Pur–Nadim folyók vízgyűjtője alatt hatalmas szénhidrogénmezők húzódnak. A Pur vízgyűjtőjén található a Föld második legnagyobb földgázmezője. Az Urengoj településről elnevezett földgázmezőt 1966-ban találták meg, a kitermelés 1978-ban kezdődött. Az Ungvárig (Uzsgorodig) kiépített távvezetéken 1984 januárjában indult meg a gázexport Közép- és Nyugat-Európába.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]