Feketeállú gyümölcsgalamb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ptilinopus leclancheri szócikkből átirányítva)
Feketeállú gyümölcsgalamb
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Gyümölcsgalambformák (Treroninae)
Nem: Ptilinopus
Faj: P. leclancheri
Tudományos név
Ptilinopus leclancheri
(Bonaparte, 1855)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketeállú gyümölcsgalamb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeállú gyümölcsgalamb témájú kategóriát.

A feketeállú gyümölcsgalamb (Ptilinopus leclancheri) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1855-ben, a Trerolaema nembe Trerolaema leclancheri néven. Sorolják a Ramphiculus nembe Ramphiculus leclancheri néven is.[3][4]

Alfajai[szerkesztés]

  • Ptilinopus leclancheri gironieri (J. Verreaux & Des Murs, 1862) - a Fülöp-szigetek szigetei közül Busuanga, Calauit, Culion és Palawan
  • Ptilinopus leclancheri leclancheri (Bonaparte, 1855) - a Fülöp-szigetek szigetei közül Luzon és a Viszajan-szigetek
  • Ptilinopus leclancheri longialis (Manuel, 1936) - a Fülöp-szigetek szigetei közül a Batan-szigetek (Batan, Calayan, Camiguin és Sabtang), valamint Lanyu (Tajvan szigetétől délre)
  • Ptilinopus leclancheri taiwanus (Ripley, 1962) - Tajvan [2]

Előfordulása[szerkesztés]

A Fülöp-szigetek és Tajvan területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 26–28 centiméter, a hím átlagos testtömege 174 gramm, a tojóé 153–159 gramm.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Gyümölcsökkel táplálkozik.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 17.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 17.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. március 17.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. március 17.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 17.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]