Pszeudoepigráf
A pszeudoepigráf egy álneves irat; olyan szöveg, amelynek valódi szerzője a művet egy másik, közismert személynek tulajdonította. Annak a személynek a neve elé, akinek a művet hamisan tulajdonítják, gyakran a „pszeudo-” szótagot teszik,[1] például „pszeudo-Arisztotelész”, így a kifejezés az Arisztotelésznek hamisan tulajdonított művek névtelen szerzőire utal.
A bibliai tanulmányokban a pszeudoepigrafák kifejezés zsidó vallási írások olyan gyűjteményére utalhat, amelyek kb. Kr. e. 300 és Kr. u. 300 között íródtak. A protestánsok megkülönböztetik őket a deuterokanonikus könyvektől (katolikus és ortodox) vagy az apokrif iratoktól.[2] A katolikus egyház csak a deuterokanonikus és az összes többi könyv között tesz különbséget; az utóbbiakat bibliai apokrif iratoknak nevezik, amelyek a katolikus szóhasználatban magukban foglalják a pszeudopigráfokat is. Ezenkívül két, az ortodox Tewahedo egyházakban kanonikusnak tekintett könyvet, az Énok könyvét és a Jubileumok könyvét, a kalkedóni kereszténység szempontjából pszeudopigráfként kategorizálják.
Etimológia
[szerkesztés]Összetett kifejezés a görög ψευδής pszeudḗs (= hamis, ál-) és ἐπιγραφή, epigrafḗ (= név) szavakból.[3]
Bibliatanulmányok
[szerkesztés]Ószövetség
[szerkesztés]A pszeudoepigrafák kifejezést gyakran használják számos olyan zsidó vallási irodalomba tartozó művekre, amelyek Kr. e. 300 és Kr. u. 300 között íródtak. Nem mindegyik mű valójában pszeudoepigráf. A kifejezés abból a tényből ered, hogy e címszó alá csoportosított írások közül sok híres, ószövetségi személy neve alatt jelent meg (pl. Énók, Mózes, Salamon, Ézsaiás, Báruk), de biztosan nem az ő tollukból származnak.[4] Az irodalmi csoport azonban ennél sokkal szélesebb körű, és emellett nagyszámú névtelen, nem pedig álnéven írt irodalmi szöveget is magában foglal.[4]
Jóllehet a pszeudoepigrafák zsidó eredetűek, később némelyiket a keresztények kiegészítették vagy átdolgozták.[5]
Nincs végleges lista róluk. Egyes írások csak töredékes anyagban léteznek, némelyikük rendkívül töredékes.[4] Más könyvek elvesztek, és csak név szerint ismertek.[4] Egy párat közlünk a pszeudoepigrafákról:[4][2]
- Ábrahám testamentuma
- Ádám apokalipszise
- Makkabeusok harmadik könyve
- Makkabeusok negyedik könyve
- Mózes mennybemenetele
- Énók etióp könyve (Énok 1. könyve)
- Énok második könyve
- Jubileumok könyve
- Báruk 3. könyve
- Ariszteasz-levél
- Jób testamentuma
- Mózes apokalipszise
- Ézsaiás mennybemenetele
- Salamon zsoltárai
- Báruk 2. könyve
- A tizenkét pátriárka testamentuma
- Ezsdrás 4. könyve
Újszövetség
[szerkesztés]A bibliatudósok az Újszövetség számos könyvét pszeudopigráfnak tekintik: a tizenhárom Pál-levél közül hatot, az ún. katolikus leveleket, valamint Máté és János evangéliumát. Ezt a két evangéliumot a keresztény hagyomány régóta Máté és János evangélistáknak tulajdonítja, ezt az állítást a bibliatudósok már nem fogadják el.[6][7]
Páli levelek
[szerkesztés]
Tizenhárom újszövetségi levelet tulajdonítanak Pálnak, és a keresztények ma is úgy tekintenek rájuk, mint Pál írásaira. Ezek a levelek az Újszövetség részét és a kereszténység teológiájának alapjait képezik. [8]
Pál apostol tizenhárom kanonikus leveléből hat szerzőségét mind keresztény, mind világi bibliatudósok megkérdőjelezték.[9] Ezek a következők:
- az Efézusiakhoz írt levél, valószínűsíthető keletkezési időpont és helyszín: 80 körül, Róma [10]
- a Kolossébeliekhez írt levél, valószínűsíthető időpont: 90-es évek [10]
- a Tesszalonikabeliekhez írt második levél,
- az első levél Timóteushoz, valószínűsíthető időpont: 1. század vége [10]
- a második levél Timóteushoz, valószínűsíthető időpont: 1. század vége [10] vagy a 2. század eleje [11][12][13]
- a Tituszhoz írt levél, valószínűsíthető időpont: 1. század vége [10]
Ezt a hat könyvet olyan tudósok, mint Bart Ehrman, "deutero-páli leveleknek" nevezik, ami "másodlagos" helyet jelent Pál írásainak gyűjteményében, azon alapulva, hogy Pál nem írhatta őket, annak ellenére, hogy korábban Pálnak tulajdonították őket.[14]
Egyes írások, amelyeket „pásztori levelekként” is neveznek (Timóteus írt első és második levél és a Tituszhoz írt levél), annyira hasonlóak, hogy feltételezhetően ugyanaz az ismeretlen szerző írta őket, Pál nevében. [14]
Katolikus levelek
[szerkesztés]Hét újszövetségi, ún. katolikus levelet tulajdonítanak több apostolnak, például Péternek, Jánosnak, valamint Jézus testvéreinek, Jakabnak és Júdásnak.
A hét levél közül három névtelen. Ezt a hármat hagyományosan János apostolnak tulajdonították. Ezért ezeket a leveleket János leveleinek nevezték el, annak ellenére, hogy egyik levél sem említi a szerzőt. A legtöbb modern bibliatudós úgy véli, hogy a szerző nem János apostol, de nincs tudományos konszenzus egyetlen konkrét történelmi személyről sem. [15] [16]
A következőket tekintik pszeudoepigrafáknak:
- Jakab levele (Jak). Valószínűsíthető keletkezési időpont és helyszín: 80-90, talán Palesztina [17]
- Péter első levele (1Pt). Bizonytalan keletkezésű. [17]
- Péter második levele (2Pt). Valószínűsíthető dátum: kb. 125. [17]
- János első levele (1Jn). Valószínűsíthető dátum: kb. 90. [17]
- János második levele (2Jn) Bizonytalan dátum, Kis-Ázsia [17]
- János harmadik levele (3Jn) Bizonytalan dátum, Kis-Ázsia [17]
- Júdás levele (Júd). Valószínűsíthető dátum és helyszín: kb. 90, talán Palesztina [17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bauckham (1988. szeptember 1.). „Pseudo-Apostolic Letters”. Journal of Biblical Literature 107 (3), 469–494. o. DOI:10.2307/3267581.
- ↑ a b Harris, Stephen L.. Understanding The Bible. McGraw-Hill Education (2010). ISBN 978-0-07-340744-9
- ↑ ψευδεπίγραφος. A Greek-English Lexicon. Trustees of Tufts University, Oxford, 1940 [2021. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018)
- ↑ a b c d e Pseudepigrapha - Encyclopedia of The Bible - Bible Gateway (angol nyelven). www.biblegateway.com. (Hozzáférés: 2025. április 30.)
- ↑ Stephen M. Miller-Robert V. Huber: A Biblia története
- ↑ Raymond E. Brown, The Gospel and Epistles of John: A Concise Commentary, 1988 ISBN 9780814612835, p. 100 sq.
- ↑ Stephen L. Harris, Understanding the Bible: a Reader's Introduction, Palo Alto: Mayfield, 1985, ISBN 978-0-87484-696-6, p. 355.
- ↑ Just: Deutero-Pauline Letters. Catholic Resources, 2012. február 17.
- ↑ Sanders, E. P.. Saint Paul, the Apostle, Online Academic
- ↑ a b c d e Raymond E. Brown, Que sait-on du Nouveau Testament ?, Bayard, 2011 (ISBN 978-2-227-48252-4) (franciául)
- ↑ JUST, Felix, S.J., Ph.D: The Deutero-Pauline Letters
- ↑ Just, Felix, New Testament Letter Structure, <http://catholic-resources.org/Bible/Paul-Disputed.htm>.
- ↑ Collins, Raymond F. (2004), 1 & 2 Timothy and Titus: A Commentary, Westminster John Knox Press, p. 4, ISBN 0-664-22247-1
- ↑ a b Ehrman, Bart D.. Forged: writing in the name of God: why the Bible's authors are not who we think they are, 1st, New York: HarperOne (2011. február 11.). ISBN 9780062012616. OCLC 639164332
- ↑ Brown, Raymond Edward. The Gospel and Epistles of John: A Concise Commentary (angol nyelven). Liturgical Press (1988. február 11.). ISBN 978-0-8146-1283-5
- ↑ Marshall, I. Howard. The Epistles of John (angol nyelven). Wm. B. Eerdmans Publishing (1978. július 14.). ISBN 978-1-4674-2232-1
- ↑ a b c d e f g Pierre Geoltrain, Aux origines du christianisme, (Folio histoire), 2000 ISBN 978-2-07-041114-6, « Introduction », p. XLV-XLVI. (franciául)