Pseudophryne guentheri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pseudophryne guentheri
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Pseudophryne
Parker, 1940
Faj: P. guentheri
Tudományos név
Pseudophryne guentheri
Boulenger, 1882
Szinonimák
  • Pseudophryne guentheri Boulenger, 1882
  • Pseudophryne brooksi Loveridge, 1933
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pseudophryne guentheri témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudophryne guentheri témájú kategóriát.

A Pseudophryne guentheri a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália állam délnyugati területein honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 407 400 km².[1][2]

Nevének eredete[szerkesztés]

A faj nevét Albert Günther német születésű brit zoológus, ichthiológus és herpetológus a tiszteletére kapta.

Megjelenése[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, hossza elérheti a 3,5 cm-es testhosszúságot.[3] Háta barna vagy szürke, sötétebb foltokkal vagy mintázattal, néha apró, élénkpiros foltokkal. Fején és háta közepén gyakran halványszürke foltok találhatók. Hasa fekete-fehér vagy szürke márványozású. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, az írisz aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Élőhelye nedves és száraz szklerofil erdők és elöntött füves területek. Általában nedves területeken, sziklák, fatörzsek, elhalt fű és törmelék alatt található.[1]

Ősztől télig szaporodik. A petéket kis csomóban rakja le a szárazföldön, homokos talajjal borított üregekbe. Akárcsak a többi Pseudophryne faj esetében, a fészket a hím őrzi.[3] Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, barna vagy halvány arany színűek, gyakran a hátuk és a farkuk közepén határozott hosszanti csíkkal. A vizekbe a fészkek elárasztása után kerülnek, és körülbelül három hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[2][3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[1][4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]