Proto-román nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Proto-román nyelvnek a nyelvészek azt a feltételezett egységes nyelvet tekintik, amelyből egyes nyelvészek szerint[1] a mai román, az aromán, a meglenoromán és az isztroromán nyelvek keletkeztek. A legtöbb román nyelvész[2] szerint ezek csak a román nyelv dialektusai. Ebből a nézőpontből a román nyelv a dákoromán dialektus lenne.

Mivel nincsenek fennmaradt írott dokumentumai, e nyelv vonásaira nyelvészek következtetnek, a keleti újlatin nyelvek közös vonásai alapján.

A proto-román nyelv létezésének időszaka vitatott. Ennek kezdetét az 5., a 6., a 7. vagy a 8. századra teszik. A vége időpontjáról is vitatkoznak. Egyesek a 10. századot tekintik ennek, amikor az aromán nyelv vált le róla, mások a 13. vagy a 14. századra teszik, amikor a meglenoromán és az isztroromán különült el.

A szlávok tömeges betelepülésével a Balkán-félszigetre, ezek nyelve hatott a proto-románra. Ugyanez a betelepülés okozta a proto-román nyelvet beszélő lakosság azon csoportjainak az elszigetelődését egymástól, amelyek később a különböző keleti újlatin nyelvek beszélői lettek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. G. Giuglea, Alexandru Graur, Ion Coteanu.
  2. Ovid Densuşianu, Sextil Puşcariu, Alexandru Rosetti, Theodor Capidan stb. Gustav Weigand német nyelvész is ezen a véleményen van.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sala, Marius et al. [1989]: Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája), E. Ş. E., Bukarest

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]