Prosaurolophus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Prosaurolophus
Evolúciós időszak: késő kréta
A Prosaurolophus csontváza a Royal Tyrrell Múzeumban
A Prosaurolophus csontváza a Royal Tyrrell Múzeumban
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Ornithopoda
Alrendág: Iguanodontia
Öregcsalád: Hadrosauroidea
Család: Hadrosauridae
Alcsalád: Hadrosaurinae
Nem: Prosaurolophus
Brown, 1916
Fajok
  • P. maximus Brown, 1916 (típus)
  • P. blackfeetensis Horner, 1992
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Prosaurolophus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Prosaurolophus témájú kategóriát.

A Prosaurolophus (jelentése 'fejdíszes előtti gyík', a későbbi, de hasonló fejdísszel rendelkező Saurolophusra utalva) a (kacsacsőrű) hadrosaurida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszakban élt Észak-Amerikában. Legalább 25, két különböző fajhoz tartozó példány maradványai alapján ismert, melyek között koponyák és csontvázak is találhatók, a velük kapcsolatos információk mégis homályosak. E körülbelül 9 méter hosszúságú állat maradványaira a késő kréta időszak késő campaniai korszakában, mintegy 75 millió évvel ezelőtt keletkezett Dinosaur Park Formációban, Albertában, és a hasonló korú, Montana állambeli Two Medicine Formációban találtak rá. Legjobban felismerhető jellemzője egy kis méretű, egyszerű fejdísz, ami az orrcsontokból alakult ki és a szemek előtt emelkedik fel.

A típusfajról a P. maximusról az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) őslénykutatója, Barnum Brown készített leírást 1916-ban. A második fajt, a P. blackfeetensist Jack Horner, a Museum of the Rockies őslénykutatója írta le 1992-ben. A két fajt a fejdísz mérete és a koponya egyes részletei különböztetik meg egymástól.

Anatómia[szerkesztés]

A Prosaurolophus maximus fejének háromdimenziós rekonstrukciója
A Prosaurolophus maximus Barnum Brown által készített koponyarekonstrukciója

A Prosaurolophus egy nagy fejű kacsacsőrű volt; legteljesebb leírt példányának koponyája 0,9 méter hosszú, melyhez egy nagyjából 8,5 méter hosszúságú csontváz tartozik.[1] A szemei előtt egy kis, szilárd háromszögletű, homorú oldalú fejdísz helyezkedett el. A felkarcsontja aránylag rövid volt.[2]

Egyébként az anatómiája jelentéktelen volt egy átlagos hadrosaurina hadrosauridáénak felelt meg. A hadrosauridák többségéhez hasonlóan, a koponyája teljes elülső része kiszélesedett, egy csőrt formázva, ami Észak-Amerika erdeiben ideális lehetett a levelek és ágak lecsípéséhez. A száj hátsó része ezernyi, a táplálék megőrlésére használható fogat tartalmazott.

A két faj eltért egymástól a fejdísz és a profil részleteiben, a P. blackfeetensis arca meredekebb és magasabb volt, mint a P. maximusé. A P. blackfeetensis esetében a fejdísz hátrafelé növekedve közelebb került a szemekhez.[3]

Osztályozás[szerkesztés]

 
 Hadrosaurinae 

Lophorhothon


unnamed
unnamed

Prosaurolophus


unnamed

Gryposaurus


unnamed

Edmontosaurus


unnamed

Brachylophosaurus



Maiasaura






unnamed

"Kritosaurus" australis



Naashoibitosaurus



Saurolophus





Bár a Prosaurolophus név miatt gyakran hozzák összefüggésbe a Saurolophusszal, vannak, akik vitatják a kapcsolat meglétét; egyes szerzők szerint közeli rokonságban állnak egymással,[4][5] míg mások úgy vélik, hogy inkább a Brachylophosaurushoz, az Edmontosaurushoz, a Gryposaurushoz és a Maiasaurához áll közelebb.[6] Mivel hadrosaurina volt, a fejdísze nem tartalmazott üreget.

Az itt található kladogram Jack Horner, David B. Weishampel és Catherine Forster 2004-es áttekintése alapján készült, amely a The Dinosauria második kiadásában jelent meg.[6] Eszerint a Prosaurolophus a Gryposaurushoz áll legközelebb. Ez csak egy, a hadrosauridákhoz tartozó számos kladogram közül.

Történet[szerkesztés]

Barnum Brown 1915-ben begyűjtött egy kacsacsőrű koponyát (az AMNH 5836 jelzésű leletet) az albertai Red Deer folyónál, Steveville közelében az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) számára. 1916-ban Prosaurolophus néven leírást készített a példányról. A név a szintén általa, 1912-ben leírt Saurolophusszal való összehasonlításból ered.

A Saurolophus hasonló volt, de nagyobb hosszúságot ért el, a fejdísze pedig jobban hasonlított egy tüskére.[7] A koponya orr-része sérült volt, és a rekonstrukciója során tévedésből túl hosszúvá tették,[8] de rövidesen jobb állapotú maradványok kerültek elő, melyek megmutatták a testrész igazi alakját; ezek egyike a William Parks által 1924-ben leírt majdnem teljes csontváz és koponya.[9] Ehhez a fajhoz tartozóan 20–25 példány vált ismertté, köztük hét koponya és a csontváz további részének maradványai.[6]

A második faj, a P. blackfeetensis egyetlen, a Museum of the Rockiesban őrzött (MOR 454 jelzésű) leleten alapul, melyről Jack Horner készített leírást. Ez a példány három vagy négy másikkal együtt a montanai Glacier Countyból került elő.[3] A fosszíliákat egy Prosaurolophus maradványokat tartalmazó csontmederben fedezték fel, ami azt jelzi, hogy ezek az állatok, legalábbis egy ideig együtt éltek. A csontmedret egy csoport szárazság idején vízforrás közelében összegyűlt állat gyűjtőhelyeként értelmezték.[10] Sok hadrosaurida faj élt csoportban, és ezt a fajt a legtöbb új keletű áttekintés érvényesnek tartja.[6]

Ősökológia[szerkesztés]

A Prosaurolophus maximus otthonaként szolgáló Dinosaur Park Formációt alacsonyan fekvő, folyókkal és árterekkel tagolt, elmocsarasodott területként jellemzik, amely óceáni hatásnak is ki volt téve a Nyugati Belső Víziút megléte idején.[11] Az éghajlat Albertában melegebb volt, mint napjainkban, nedves és száraz évszakok váltották egymást, de fagy nem volt. Az erdei lombkoronát uraló növények a tűlevelűek voltak, míg az aljnövényzetet páfrányok, páfrányfák és zárvatermők alkották.[12] A P. maximus csak e jól ismert formáció felső, az óceán hatásának jobban kitett részéről ismert. Ez a nem volt a leggyakoribb hadrosaurina a térségben, melynek üledéke körülbelül 76–74 millió éves.[13]

A Dinosaur Park Formáció olyan jól ismert dinoszauruszok otthonaként is szolgált, mint a (szarvas) ceratopsida Centrosaurus, Styracosaurus és Chasmosaurus; a kacsacsőrű Gryposaurus, Corythosaurus és Lambeosaurus; a tyrannosaurida Gorgosaurus; valamint az ankylosaurida Edmontonia és Euoplocephalus.[14]

A nagyjából egyidős Two Medicine Formáció, a P. blackfeetensis otthona jól ismert a dinoszaurusz fészkek, tojások és fiatal egyedek fosszíliái révén, melyek a hadrosauridák közé tartozó Hypacrosaurus stebingeritől és Maiasaurától, a troodontidák közé tartozó Troodontól származnak. A tyrannosaurida Daspletosaurus, a caenagnathida Chirostenotes, a dromaeosauridák közé tartozó Bambiraptor és Saurornitholestes, a páncélos dinoszauruszok közé tartozó Edmontonia és Euoplocephalus, a hypsilophodontida Orodromeus, valamint a szarvas dinoszauruszok közé tartozó Achelousaurus, Brachyceratops, Einiosaurus és Styracosaurus ovatus szintén jelen voltak a területen.[14] Ez a formáció a Nyugati Belső Víziúttól jóval távolabb és magasabban helyezkedett el, így sokkal szárazabb volt az éghajlata.[10]

Ősbiológia[szerkesztés]

A Prosaurolophus maximus koponyája

Hadrosauridaként a Prosaurolophus nagy méretű növényevő volt, melynek kifinomult koponyája a rágáshoz hasonló őrlőmozgást tett lehetővé. A készletekben százával elhelyezkedő fogai, melyekből egyszerre csak maroknyi volt használatban, folyamatosan cserélődtek. A növényi anyagokat széles csőrével vághatta le, és egy pofaszerű rész segítségével tarthatta a szájában. A növényzetet a földfelszíntől körülbelül 4 méteres magasságig érhette el. A többi hadrosauridához hasonlóan két és négy lábon egyaránt mozoghatott.[6]

Szociális viselkedés[szerkesztés]

A csontmedrekben talált bizonyíték alapján ez a nem csoportokban élt, legalábbis az év egy részében.[10] A csoport tagjainak számos módszer segítségével adhatott jeleket. A csontos arcdísz nyilván erre a célra szolgált, és az esetleges orron levő tasakok (diverticulumok) is. A feltételezett tasakok felfújható lágy szövetből álló zsákok lehettek, melyek a fejdísz oldalán levő mély üregekben helyezkedtek el, az orrcimpák meghosszabbításaiként. E légzsákok látható illetve hallható jelek leadására is használhatók lehettek.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lull, Richard Swann, and Wright, Nelda E.. Hadrosaurian Dinosaurs of North America, Geological Society of America Special Paper 40. Geological Society of America, 226. o. (1942) 
  2. Lull, Richard Swann, and Wright, Nelda E.. Hadrosaurian Dinosaurs of North America, Geological Society of America Special Paper 40. Geological Society of America, 172–175. o. (1942) 
  3. a b Horner, John R. (1992). „Cranial morphology of Prosaurolophus (Ornithischia: Hadrosauridae) with descriptions of two new hadrosaurid species and an evaluation of hadrosaurid phylogenetic relationships”. Museum of the Rockies Occasional Paper 2, 1–119. o.  
  4. Weishampel, David B., and Horner, Jack R..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka: Hadrosauridae, The Dinosauria, 1st, Berkeley: University of California Press, 534–561. o. (1990). ISBN 0-520-06727-4 
  5. Gates, Terry A., Sampson, Scott D. (2007). „A new species of Gryposaurus (Dinosauria: Hadrosauridae) from the late Campanian Kaiparowits Formation, southern Utah, USA”. Zoological Journal of the Linnean Society 151 (2), 351–376. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2007.00349.x.  
  6. a b c d e Horner, John R., Weishampel, David B.; and Forster, Catherine A.szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka: Hadrosauridae, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 438–463. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  7. Brown, Barnum (1916). „A new crested trachodont dinosaur, Prosaurolophus maximus”. Bulletin of the American Museum of Natural History 35 (37), 701–708. o. (Hozzáférés ideje: 2007. április 15.)  
  8. Lull, Richard Swann, and Wright, Nelda E.. Hadrosaurian Dinosaurs of North America, Geological Society of America Special Paper 40. Geological Society of America, late 22. o. (1942) 
  9. Parks, William A. (1924). „Dyoplosaurus acutosquameus, a new genus and species of armoured dinosaur; and notes on a skeleton of Prosaurolophus maximus”. University of Toronto Studies, Geological Series 18, 1–35. o.  
  10. a b c Rogers, Raymond R. (1990). „Taphonomy of three dinosaur bone beds in the Upper Cretaceous Two Medicine Formation of northwestern Montana: Evidence for drought-related mortality”. Palaios 5 (5), 394–413. o. DOI:10.2307/3514834.  
  11. Eberth, David A.. The geology, Dinosaur Provincial Park, 54–82. o. (2005) 
  12. Braman, Dennis R., and Koppelhus, Eva B.. Campanian palynomorphs, Dinosaur Provincial Park, 101–130. o. (2005) 
  13. Ryan, Michael J., and Evans, David C.. Ornithischian Dinosaurs, Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed. Bloomington: Indiana University Press, 312–348. o. (2005). ISBN 0-253-34595-2 
  14. a b Weishampel, David B., Barrett, Paul M.; Coria, Rodolfo A.; Le Loeuff, Jean; Xu Xing; Zhao Xijin; Sahni, Ashok; Gomani, Elizabeth, M.P.; and Noto, Christopher R.. Dinosaur Distribution, 517–606. o. (2004) 
  15. Hopson, James A. (1975). „The evolution of cranial display structures in hadrosaurian dinosaurs”. Paleobiology 1 (1), 21–43. o.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Prosaurolophus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]