Ugrás a tartalomhoz

Procyon (állatnem)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Procyon
Evolúciós időszak: Kora pliocén - jelen, 4,9–0 Ma
Mosómedve (Procyon lotor)
Mosómedve (Procyon lotor)
Rákevő mosómedve (Procyon cancrivorus)
Rákevő mosómedve (Procyon cancrivorus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Alrendág: Arctoidea
Öregcsalád: Musteloidea
Család: Mosómedvefélék (Procyonidae)
Alcsalád: Procyoninae
Nemzetség: Procyonini
Alnemzetség: Procyonina
Nem: Procyon
Storr, 1780
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Procyon témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Procyon témájú kategóriát.

A Procyon az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó névadó típusneme.

Tudnivalók

[szerkesztés]

A Procyon-fajok előfordulási területe az amerikai szuperkontinensen van. Kanada déli részétől kezdve, az Amerikai Egyesült Államokon és Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerika északi kétharmadáig találhatók meg; az emlősnem legdélebbi határait Észak-Argentína és Uruguay alkotják. A mosómedve, az embernek köszönhetően meghódította Európa és Ázsia egyes részeit is. A rokon Bassariscus-fajoktól körülbelül 10 millió éve váltak el.[1][2][3] Más ragadozóktól eltérően, a Procyon-fajoknak a hüvelykujja tényleg betölti a szerepét; továbbá ezek az állatok járáskor az egész talpfelületüket felhasználják. A különböző fajok, és a fajokon belül az állományok igen nagy mértékben különbözhetnek egymástól, azonban az átlagos fej-testhosszuk 31-61 centiméter, farokhosszuk 20-41 centiméter és testtömegük 4,5-15,9 kilogramm. A hímek általában nagyobbak a nőstényeknél.[4] Ezeknek az állatoknak 40 darab foguk van; a fogképletük a következő: . Mindenevők; néha az ember készleteit is megdézsmálják, emiatt kártevőknek tartják. Általában 5 évet élnek, azonban néhány vadon élő megfigyelt példány 16 évesen hunyt el. Minden náluk nagyobb ragadozó - lehet az emlős, madár vagy hüllő - vadászik rájuk. Viszont a legtöbb áldozatot az ember okozza.[5]

Rendszerezés

[szerkesztés]

A nembe az alábbi 3 élő faj és 1 fosszilis faj tartozik:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (2007) „Phylogeny of the Procyonidae (Mammalia: Carvnivora): Molecules, morphology and the Great American Interchange”. Molecular Phylogenetics and Evolution 43 (3), 1076–1095. o. DOI:10.1016/j.ympev.2006.10.003. PMID 17174109.  
  2. (2010. február 4.) „Pattern and timing of diversification of the mammalian order Carnivora inferred from multiple nuclear gene sequences”. Molecular Phylogenetics and Evolution 56 (1), 49–63. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.01.033. PMID 20138220. PMC 7034395.  
  3. a b (2013. augusztus 15.) „Taxonomic revision of the olingos (Bassaricyon), with description of a new species, the Olinguito”. ZooKeys (324), 1–83. o. DOI:10.3897/zookeys.324.5827. PMID 24003317. PMC 3760134.  
  4. Raccoon facts
  5. ADW: Procyon lotor: Information
  6. Merriam, CH (1901). „Six new mammals from Cozumel Island, Yucatan”. Proceedings of the Biological Society of Washington 14, 99–104. o.  
  7. Kurtén, Björn; and Anderson, Elaine (1980) Pleistocene Mammals of North America Columbia University Press, New York ISBN 0-231-03733-3

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Procyon (genus) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.