Priboj (Lopare)
| Priboj | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Boszniai Szerb Köztársaság |
| Régió | Bijeljinai régió |
| község | Lopare |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 55 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1358 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 89,7 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 321 m |
| Terület | 15,14 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 36′ 08″, k. h. 18° 55′ 54″44.602222°N 18.931667°EKoordináták: é. sz. 44° 36′ 08″, k. h. 18° 55′ 54″44.602222°N 18.931667°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Priboj témájú médiaállományokat. | |
Priboj (szerbül: Прибој) település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése
[szerkesztés]A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 28, közúton 38 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 10 km-re délkeletre, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 245-440 méteres magasságban fekszik.[3] Priboj a község egyik legnagyobb lakott települése. A tágas határokkal rendelkező település mind elhelyezkedését, mind típusát tekintve változatos. A Labucka-folyó alsó szakaszán, valamint a Janja-folyó környékén és jobb oldali mellékfolyója, a Rastočka, vagy más néven Brzava környékén terült el (körülbelül 2 km hosszan nyúlik el a folyó mentén). A falvak többnyire magasan a folyók melletti teraszokon és a mellettük fekvő mezőkön helyezkednek el. Az utóbbi időben nagyszámú ház épült a Janja és Brzava melletti út mentén is. A település főbb részei: Gornji és Donji Priboj a Janjától nyugatra, Grujičići a mezőt szegélyezve a Janjától balra és a felette lévő domboldalakon, Gunjavci vagy Džemat a Brzava mentén, Tasovci a Janjától nyugatra és délre, valamint Jasika és Simara. E falvak mellett kisebb, valójában családi házcsoportok találhatók: Popovići vagy Gavrići, Srijemci, Petrovići stb. A Vojničko poljén található egy új falurész, amelyet eredetileg Kolobara, vagy Kolubara néven ismertek. Kolubarában a házak csak az út egyik oldalán állnak sorban, Djematban pedig szétszórva az út mentén, részben a mezőn és a mező felső szélén; más falvakban a családok együtt, különálló házcsoportokban élnek, míg máshol sok elszigetelt ház elszórva található.
A faluban és környékén található dombok: Petrovića brdo, Rikića brdo, Vis, Zlatovo, Ravni zavid, Kameniti brijeg, Numera, Debelac, Mezgrajsko brdo, valamint Jablan-grad (Ugljevikhez tartozik). A fő források: Tomina voda, Durina voda, Miloševac, Mijatovac, Bjeloševac, Ljubovna-Ljubovača, de a háztartások vízellátása többnyire kutakból történik, amelyek mélysége 6-7,5 méter, sőt 15 méter. A dűlők nevei: Luka, Do, Livada, Vis, Kalavra-Kalaura, Krčevina, Jankovac, Osjeka, Odžakovo brdo, Prošjeka, Selišta, Majstorovaca, Labudjanka, Prud, Ada, Šljivik, Premenik, Plandište, Prdijača, Kalemi, Podžica, Gaj, Čegrad és mások.[4]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[5] |
Népesség 2013[5] |
|---|---|---|
| Szerb | 1765 | 1348 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 7 | 9 |
| Jugoszláv | 36 | 0 |
| Egyéb | 25 | 1 |
| Összesen | 1833 | 1358 |
Története
[szerkesztés]Priboj településként már a 16. században említésre kerül. Milenko S. Filipović akadémikus 1969-ben megjelent „A Majevica – különös tekintettel a majevicai szerbek etnikai történetére és etnikai jellemzőire” című könyvében, ahol azt írják, hogy Pribojt, mint ortodox lakosságú települést, már 1528-ban említik.[6]
A török korban az Odžak-hegyen volt egy „török torony”, ami erről kapta a nevét. Pribojban van egy régi emlékek nélküli temető, amit „magyarnak” (mađarsko groblje) hívnak.[4] Adamban élt néhány muszlim. Ők birtokaikat szerbeknek adták el, és tömegesen költöztek Teočakba. Jemat község is őrzi nevében az egykori muszlim település emlékét.[4] 1967-1968-ban Pribojon keresztül épült meg az új Tuzla – Požarnica – Bijeljina út. Az út ásása során sok emberi csontot találtak a templom alatti részen. Ratko N. Milovanović néhány évvel ezelőtt öt kardot talált a Gujnjak mezőn, a Miloševac vize közelében (ezeket Tuzlába vitték). Stećakok vannak a Bogdanović család házai közelében, valamint Rustovin (bozóttal benőve). A helyiek azt mondják, hogy „a rómaiaktól” vagy „magyar temetőből” származnak. Szerintük Vojničko poljét azért hívják így, mert a „magyarok” harcoltak ott „illírekkel”. Volt egy régi temető a Stojanović család házai közelében is ahonnan ma is csontokat ásnak ki.[4]
A hagyomány szerint a régi Priboj pestis következtében szűnt meg. Azt mondják, hogy a Semberijától a Majevica csúcsáig terjedő területen a pestis olyan pusztítást végzett, hogy csak két ember maradt életben, majd ez a kettő is elköltözött. Később új lakosok érkeztek Hercegovinából. Karaulában (Džematban) a mujagići muszlimok éltek. Džemat mellett harkovinai mezők vannak, ahol régen „török” házak voltak, amelyeknek lakói Teočakra és Snježnicára költöztek. A folyó közelében egy mezőt Krndijának hívnak. Ott volt a Krndi malom.[4] Azt mondják, hogy a Srijemci nevű mezőn néhány szerémségi lakos élt, ezért hívják ezt a helyet ma is Srijemcinek, vagy Sremacki mezőknek. Egyébként általában úgy tartják, hogy Pribojban mindenki Hercegovinából származik. Bizonyos családok ősei egy erdei tisztásra költöztek, majd általában másokat is hívtak letelepedni.[4]
Ami Priboj nevét illeti, van egy változata annak, hogyan keletkezett a név. A török a Teočak elleni támadás és meghódítása idején egy hadsereg állomásozott a mai Priboj területén. Ez a hely a csata helyszíne mellett, vagy annak közelében, azaz a csata közelében volt, ezért nevezték el Pribojnak. Priboj egy olyan település, amely sok tekintetben különbözik a Podmajevica régió többi falvától. Ez egy városias jellegű település, amelynek infrastrukturális létesítményei számos település, köztük Lopare községi központja előtt épültek ki.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az általános iskola 1880-ban kezdte meg működését, a templomot pedig 1883-ban építették. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 231 háztartást és 1557 ortodox lakost találtak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború kitörése előtt, 1937-1938-ban Pribojban állatorvosi klinikát építettek, szintén a második világháború kitörése előtt pedig egy épületet orvosi rendelőnek építettek és egy lakás is épült az orvos számára. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.. A háború után kulturális központot, egészségügyi klinikát, a Bijeljina – Tuzla utat és számos más, általános társadalmi és Priboj lakossága és környéke számára különös jelentőséggel bíró létesítményt építettek.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település lakatlan, keleti része a Föderációhoz és Teočak községhez, míg a nagyobb, nyugati rész a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]
A Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt ortodox temploma. A 20x10 méteres templom építése 1880-ban kezdődött. Nem ismert, hogy ki szentelte fel a templom alapjait. Az építkezés befejezése után a templomot Zvornik metropolitája, Dionisije II Ilijević szentelte fel 1883. augusztus 22-én, vagy szeptember 4-én. Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállása előtti évtizedekben, amikor Törökország úgy érezte, hogy engednie kell, Priboj népe és papjuk, Sava Gavrić a szultántól fermánt kaptak, amely jóváhagyta egy kápolna építését Pribojban. Ez a 19. század második felében történt. A parasztok a mai templom helyén fel is építették a kápolnát, mely egy kis, deszkákkal fedett faépület volt, amely idővel meglehetősen romossá vált, és megpróbálták helyrehozni, de végül új téglatemplom építését határozták el.
Ma már tudjuk, hogy a meglévő templom építésére vonatkozó szerződést Jovan Mitrović, a srebrenicai járásbeli Banjevićből származó építőmester írta alá 1880. szeptember 12-én. Ezután vállalta, hogy 1883-ban 500 dukátért átadja a templom kulcsait, hogy a templomot felszentelhessék. A templomot az első világháborúban megrongálták és meggyalázták. Az osztrák-magyar hadsereg Apel tábornok főparancsnok parancsára honvédkórházzá alakította. A templomot az első világháború után helyreállították, és Ilarion Radonjić zvorniki metropolita szentelte fel újra. A második világháború alatt a templom megrongálódott, és a háború vége felé magtárrá alakították át. 1953-ig raktárként szolgált, amikor az állami hatóságok visszaadták a templomot az egyháznak. A legutóbbi háborúban (1992-1995) a templom tetejét és homlokzatát a templom közvetlen közelébe hullott lövedékek repeszei rongálták meg. Az eredeti ikonosztázt Mirko, egy priboji iskolában dolgozó tanár készítette. A jelenlegi hársfából készült ikonosztáz 1902-ben, Jove Jovanović pap idejében készült, ismeretlen szerző alkotása. Az ikonosztázon található ikonok szerzője nem ismert. A templomot élénk színű festéssel festette meg a belgrádi Slobodan Janićijević 2000 és 2006 között.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20320
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20320
- ↑ Topografska karta Tuzla 426-4-4
- ↑ a b c d e f Lopare i okolna sela. poreklo.rs. (Hozzáférés: 2025. október 22.)
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Lopare (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. október 12.)
- ↑ Milenko S. Filipović. Majevica – s osobitim obzirom na etničku prošlost i etničke osobine majevičkih Srba, 23. o. (1969). Hozzáférés ideje: 2025. október 23.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o.
- ↑ Храм Рођења Пресвете Богородице у Прибоју. eparhijazt.com. (Hozzáférés: 2025. október 22.)
