Presszó (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Presszó
1998-as magyar film
RendezőSas Tamás
ProducerBalogh Kálmán, Barbalics Péter
Műfajfilmvígjáték
ForgatókönyvíróSas Tamás, Németh Gábor
FőszerepbenMáté Gábor, Söptei Andrea, Fullajtár Andrea, Kecskés Karina, Stohl András
ZeneMelis László
OperatőrSas Tamás
VágóSas Tamás
Gyártás
GyártóMagic Media Kft
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő104 perc
Költségvetés13 millió forint
Forgalmazás
ForgalmazóBudapest Film Kft
BemutatóMagyarország 1998. október 1.[1]
Eredeti adóM1
Kronológia
KövetkezőPresszó (televíziós sorozat)
További információk
SablonWikidataSegítség

A Presszó színes, magyar 35 mm-es nagyjátékfilm.

A rendező lemondott a plánozás változatosságának bevált eszközéről, egyetlen nézőpontból figyeli a kamera egy éven át a véletlenszerűen cserélődő embereket egy kávézó asztalánál és így alakítja ki történetüket. 2008-ban a film 10. évfordulójára Sas Tamás leforgatott egy 12 részes kb. 50 perces epizódokból álló sorozatot, amit először az M1, később pedig az M3 vetített. Egy filmet is készített, Presszó 10 év címmel, melyet kizárólag moziban láthattak a nézők.

Tartalom[szerkesztés]

A presszó mindennap reggel nyolckor nyit. Állandó vendégek: a minden problémát megoldó Professzor, a családjának terhes pszichológus doktornő, Blanka, aztán Gabika, a feleségét titkon követő és megleső, ifjú férj, Figura, a feketemunkát kereső fiatalember, s végül a főszereplők, a három fiatal dolgozó nő, az értelmiségi Bori, Anna, az elvált, gyermekét egyedül nevelő hivatalnoknő és Dóri, a szexis kozmetikusnő. A nők találkozásai és beszélgetései egyre inkább egy Gábor nevű fiatalember köré szerveződnek, akit Bori hoz a presszóba először, de aki hamarosan mindhármójukkal egyenként szerelmi viszonyt létesít. Nemsokára Bori és Anna – mint mondják – gyermeket várnak a férfitől. A presszóban tartott, szűkkörű és féktelen szilveszteri buliról csak Gábor hiányzik. A nők bosszút esküsznek, amit a Professzor kész végrehajtatni. A kétbalkezes bérgyilkos, Figura azonban félreértésből az éppen új életre készülődő Gabikát lövi le. A Tulajhoz az esti zárás után váratlanul csatlakozik a lánya, akit évek óta nem látott.

Sas Tamás: „Spanyolviasz. Volt egy elmesélhető történetünk és volt egy módszerünk a mesélésre. Egy napon úgy éreztük, az Isten is egymásnak teremtette őket. Történet és módszer, avagy a presszó és presso. A magyar játékfilm igazi tétje már régóta az, hogyan tud erényt csinálni a szükségből. Ez a film is erre tesz kísérletet. A filmes eszközök redukciójára és az ábrázolás intenzitásának emelésére törekszik. Mesterségesen megfosztjuk magunkat a helyszín- és a plánváltás bevált eszközeitől, így nem marad más, mint a színészi eszközök, a szöveg, a belső ritmus és belső vágás használata. Ez a módszer a feszültségteremtő erőket zárt térbe szorítja, és szigorúan betartja az ábrázolás terének határait is. A kamera egyetlen gépállásból, lemondva az esztétizáló képelgés szinte valamennyi technikai eszközéről, akár egy rezzenéstelen szempár, figyeli történetünket. Egy presszóasztal köré véletlenszerűen csoportosuló emberek történetét, majd egy éven át. A presszó Budapest egyik mellékutcájában van, a VI-VII. kerület környékén. Nyolckor nyit, de akkor zár, mikor az utolsó vendég is távozott. Az asztalnál folyamatosan váltják egymást a vendégek. Egy idő után fedezzük fel az ismétlődéseket, a presszó életének ritmusát. Felismerjük a visszatérő alakokban a történet szereplőit, a törzsvendégeket, az egyszerűnek induló, de egyre bonyolódó történetszövevény összefüggéseit. Az asztal egymást váltó vendégeinek történetei lassanként egyetlen történetté fonódnak össze.”

Szereplők[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

  • 1998 Magyar Filmszemle, legjobb első filmes díja, legjobb forgatókönyv díja
  • 1998 Cottbus Nemzetközi Filmfesztivál, különdíj

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]