Predil-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Predil-tó

(Raibler See, Rabeljsko jezero, Lago del Predil, Lât di Rabil)
Ország(ok) Olaszország
HelyJúliai-Alpok, Friuli-Venezia Giulia
Típushegyomlások során keletkezett természetes duzzasztott tó
Elsődleges forrásokSeebach (Gailitz)
Elsődleges lefolyásokSeebach (Gailitz)
Hosszúság1,5 km
Szélesség0,5 km
Felszíni terület1 km2
Legnagyobb mélység30 m
Tszf. magasság969 m
Szigetek1
TelepülésekCave del Predil (Raibl)
Elhelyezkedése
Predil-tó (Észak-Olaszország)
Predil-tó
Predil-tó
Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 46° 25′ 15″, k. h. 13° 33′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 15″, k. h. 13° 33′ 55″
Predil-tó (Friuli-Venezia Giulia)
Predil-tó
Predil-tó
Pozíció Friuli-Venezia Giulia térképén
Térkép
Predil-hágó, Predil-tó és a Raibl–Gorni Log közötti bányavágat (Lila vonal: államhatár)
Predil-hágó, Predil-tó és a Raibl–Gorni Log közötti bányavágat (Lila vonal: államhatár)
A Wikimédia Commons tartalmaz Predil-tó
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Predil-tó (németül: Raibler See, olaszul: Lago del Predil, szlovénül: Rabeljsko jezero, friuli nyelven: Lât di Rabil[1]) alpesi Észak-Olaszországban, a Júliai-Alpokban, a Kanin (Canin / Greben Kanina) hegylánc nyugati oldalán, a Predil-hágó alatt, Tarvisio (Tarvis) városától mintegy 10 km-re délre, Cave del Predil (Raibl) község határában, a Seebach-patak völgyében (Seebachtal).

Nevének eredete[szerkesztés]

A tó eredeti német, szlovén és friuli nyelvű nevét (Raibler See / Rabeljsko jezero / Lât di Rabil ) a közeli Raibl bányászfalu nevéről kapta. Raibl település ma Tarvisióhoz (németül: Tarvis) tartozik, olasz hivatalos neve Cave del Predil, a közeli hegygerincen fekvő Predil-hágó olasz nevéről. A tó olasz nevét (Lago del Predil) szintén a hágó olasz–szláv neve után kapta.

Fekvése[szerkesztés]

A tó az olaszországi Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében, a Tarvisio községhez tartozó Cave del Predil (németül: Raibl) frakció közvetlen szomszédságában található. A Júliai-Alpok egyik magashegyi völgyében, a Seebach-völgyben (németül: Seebachtal, olaszul: Val del Rio del Lago, szó szerint „Tópatak-völgy”), 969 méter tengerszint feletti magasságban. A tavon keresztül folyik a völgy névadója, a „Tó-patak” (Seebach / Rio del Lago). (Ennek a tóba belépő legfelső szakaszát olaszul Rio Salettónak is nevezik). Seebach-nak (illetve Seebach-völgynek) nevezik a Gailitz folyó és folyóvölgy legfelső szakaszát a forrásától Sella Neveáig.[2] Sella Nevea után a folyó, már Gailitz néven észak felé folyik, Tarvisio közelében belép a Kanal-völgybe, majd osztrák területen, Arnoldstein-től nyugatra, 548 m magasságban torkollik a Gail folyóba.

A tó medre valószínűleg a jégkorszakban keletkezett, melyet moréna (hordalék) vagy hegyomlások sorozata rekesztett el. A tó ágyát a beömlő vízfolyások lassan töltik fel kavics-hordalékkal.

A tótól délre a 2125 m magas Tó-csúcs (olaszul: Cima del Lago, szlovénül: Jerebica), északkeletre az 1909 m magas Öt-csúcs (németül: Fünfspitz, olaszul: Cinque Punte) hegyormok uralják a Seebach-völgyet. Itt ered a völgynek nevet adó „Tó-patak”.

A tó fölött, a Júliai-Alpok főgerincén fut az olasz-szlovén államhatár. A Tarvisiótól a Predil-hágóra vezető olasz SS54 számú országút Raibl (Cave del Predil) községet elhagyva a tó közelében halad el. A országos főútból itt kiágazó SP76-os számú megyei főút délnyugat felé a Sella-nyeregbe, Sella Nevea síközpontba vezet, majd innen tovább le Chiusaforte városba.

A tó vízfelszínének területe 1 km2, ez Friuli-Venezia Giulia régió második legnagyobb természetes tava, csak a Cavazzói-tó előzi meg, a Tagliamento fölötti hegyekben, Gemona del Friuli város közelében.

Történelme[szerkesztés]

A középkorban a Habsburg Birodalomhoz tartozó Karintiai Hercegség és a Velencei Köztársaság szárazföldi birtokai (Domini di Terraferma) közötti államhatár a tó völgyét délről és keletről szegélyező hegygerinceken futott, a Kanin-hegység, Predil-hágó és a Sella-nyereg (Sella Nevea) vonalán.

1797-ben a Campo Formió-i békeszerződés értelmében a tó környéke – Friuli (németül: Friaul) tartomány részeként – a Habsburg Birodalomhoz került. A napóleoni háborúk után a hegygerinc nyugati lejtőjén fekvő Raibl bányászközség (ma Cave del Predil, Olaszország) és a keleti lejtőn fekvő Ober Breth (ma Gorni Log, Szlovénia) község között kifúrták a Ferenc József bányavágatot, amely a bányászok munkába járásának megkönnyítésére szolgált. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háborút lezáró békeszerződés Velence tartomány egész területét az Olasz Királyságnak juttatta, Friaul tartomány – az Osztrák–Magyar Monarchia részeként – ismét közvetlen határvidékké vált.

1885–87 között a csász. és kir. hadvezetés a Tarvisión át vezető fontos útvonalak védelmére a tó partján alpesi erődítményt épített (Fort am Raibler See / Forte del Lago del Predil). Az első világháború során, az isonzói csaták harcaiban az erőd súlyos károkat szenvedett az olasz tüzérség találataitól. Az 1920-as saint-germaini békeszerződés értelmében egész Friuli tartomány az Olasz Királysághoz került. A Predil-tavi erőd egy részét később restaurálták, látogathatóvá tették.

Turizmus, sport[szerkesztés]

A festői természeti környezetben kiépített turistautak, a Predil-hágó és az Isonzó-völgy közelsége kirándulók tömegét vonzza mindhárom szomszédos országból (Olaszország, Szlovénia, Ausztria). A közeli alpesi hegycsúcsok (Kanin, Mangart, Cima dal Lago/Jerebica, stb.) a hegymászók kedvelt célpontjai. A környék ismert télisport-központjai Tarvisio és Sella Nevea.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Toponomastica: denominazioni ufficiali in lingua friulana Archiválva 2013. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. O. Gumprecht.szerk.: August Petermann: Zur Entwicklung der Wasserscheiden im Gebiete der Julischen Alpen, Petermanns Geographische Mitteilungen (német nyelven). Gotha: H. Haack, 90-98. o. (1855)