Pranab Mukherjee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pranab Mukherjee
2010-ben
2010-ben
India 13. elnöke
Hivatali idő
2012. július 25. 2017. július 25.
Előd Pratibha Patil
Utód hivatalban

Születéskori neve Pranab Kumar Mukherjee
Született 1935. december 11. (82 éves)
Birbhum district
Párt Indiai Nemzeti Kongresszus

Házastársa Suvra Mukherjee
Gyermekei
  • Abhijit Mukherjee
  • Sharmistha Mukherjee
Foglalkozás politikus
Iskolái
  • University of Calcutta
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora
Vallás hinduizmus

Díjak
  • Padma Vibhushan (Public affairs industry)
  • Outstanding Parliamentarian Award (1997)
  • Banga Bibhushan (1997)
  • Padma Vibhushan
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pranab Mukherjee témájú médiaállományokat.

Pranab Kumar Mukherjee (1935. december 11.) India tizenharmadik elnöke 2012. és 2017. július 25.-e között. Hat évtizedes politikai pályafutása során volt az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetője és több alkalommal is tagja volt az Indiai Kormány tárcáinak. Mielőtt megválasztották volna, Mukherjee az indiai kormányban volt pénzügyminiszter.

Életútja[szerkesztés]

Pranab Mukherjee egy bengáliai bráhmin családban született Miratiban, a bengáliai tartomány Birbhum kerületében (ma Nyugat-Bengália). Apja aktiv résztvevője volt az indiai függetlenségi mozgalomnak és tagja volt a Nyugat-bengáliai Törvényhozó Tanácsnak 1952 és 1964 között mint az Indiai Nemzeti Kongresszus képviselője, emellett az All India Congress Committee-nak is tagja volt. Anyját Rajlakshminak hivták.

A Suri Vidyasagar Főiskolába járt, majd a Calcuttai Egyetemre. MA diplomát szerzett politikai tudományban és történelemben és LL.B diplomát a Calcuttai Egyetem jogi szakán.

1963-ban kezdett politikatudományt tanítani a Vidyanagar Főiskolán és újságíróként is dolgozott a Desher Dak című újságnál.

Politikusi pályafutása[szerkesztés]

Miután 1969-ben beválasztották a Rajya Sabha-ba, a Parlament felsőházába, már Gandhi egyik legfontosabb szövetségese volt és később, 1973-ban miniszteri pozíciót töltött be a kabinetjében. 1975-77 között az Internal Emergency idején megvádolták, hogy túlköltekezett. 1982-84 között pénzügyminiszteri pozíciót töltött be. 1980 és 1985 között a Rajya Sabha ház vezetője volt.

Mukherjee a háttérbe szorult a kongresszusból Rajiv Gandhi, Indira fia elnöksége során. Mukherjee sokkal inkább magát tartotta Indira utódjának (akit 1984-ben meggyilkoltak), mint a tapasztalatlan Rajiv-ot. Az ezt követő hatalmi harcban azonban alulmaradt.

Megalakította saját pártját, a Rashtriya Samajwadi Kongresszust, ami 1989-ben egybeolvadt a Kongresszussal, miután egyezségre jutott Rajiv Gandhival.

Mukherjee politikai karrierje újraéledt, amikor PV Narasimho Rao kinevezte a Tervezési Bizottság vezetőjének 1991-ben és 1995-ben külügyminiszternek. Ezután a Kongresszus tagjaként kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy Sonia Gandhi a párt elnöke legyen 1998-ban.

Amikor életbe lépett a United Progressive Alliance (UPA) 2004-ben Mukherjee megválasztott helyet kapott a Lok Sabhá-ban, a Parlament alsóházában. Egészen 2012-ig, a lemondásáig ő volt a második számú miniszterelnök Manmohan Singh kormányában. Számos alkalommal kulcsfontosságú tárca elnöke volt - Honvédelem (2004-06), Nemzetközi Kapcsolatok (2005-09), Pénzügyek (2009-12) azon kívül, hogy számos Groups of Ministers (GoMs) elnöke és a ház vezetője a Lok Sabha-ban.

2012 júliusában fölényes, 70%-os győzelmet aratott a választásokon P. A. Sangma ellen és miniszterelnök lett.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pranab Mukherjee című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.