Prakfalva
| Prakfalva (Prakovce) | |
 | |
| Prakfalva látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Gölnicbányai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1368 |
| Polgármester | Pavol Lukáš |
| Irányítószám | 055 62 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | GL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3292 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 106 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 390 m |
| Terület | 31,91 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 49′, k. h. 20° 54′Koordináták: é. sz. 48° 49′, k. h. 20° 54′ | |
| Prakfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prakfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Prakfalva (szlovákul: Prakovce, németül: Prakendorf) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Gölnicbányától 5 km-re délnyugatra, a Gölnic-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A település akkor keletkezett, amikor a tatárjárást követően IV. Béla németeket telepített ide. Alapítása a 14. század első felére tehető, 1368-ban „Villa Prakonis” néven említik először. Története során nevét többféle változatban használták, volt „Prakenfalu”, „Prakfalva” és „Prakendorf” is. 1465 körül a Szepesség bányásztelepülései a Szapolyaiak Szepesvári uradalmához tartoztak. A 16. század második felében a falu nagy részét Anton Roll vasgyáros vásárolta meg, aki a vas feldolgozására kohót építtetett ide. Ettől kezdve Prakfalva lakói döntően a vasgyártásból, vaskohászatból éltek. A 17-19. században a falu a Csáki család birtoka volt. 1787-ben 47 házában 282 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PRAKENDORF. Szabad puszta Szepes Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, fekszik Jelnitznek szomszédságában, mellynek filiája.”[2]
1810-ben Csáki István modernizálta a vasgyártást, a vashámorok helyett megépíttette a Ludmila nevű nagyolvasztót. Lakói a vaskohókban, illetve a környező erdőkben favágóként dolgoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Prakendorf, német falu, Szepes vmegyében, Göllniczhez délre 1 órányira: 407 kath. lak. Tölgyes erdő. Vashámorok. F. u. gr. Csáky. Ut. p. Lőcse.”[3]
A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 632, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2001-ben 3415 lakosából 3241 szlovák volt.
2011-ben 3397 lakosából 2885 szlovák és 141 cigány.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A 19. század közepén épült kápolnája.
- 1900-ban épített szecessziós stílusú római katolikus temploma.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Gölnicbányai járás települései | ||
|---|---|---|
Gölnicbánya (Gelnica) | ||
Dénes (Úhorná) · Görögfalu (Závadka) · Gyónfalva (Hrišovce) · Henclófalva (Henclová) · Jekelfalva (Jaklovce) · Kluknó (Kluknava) · Kojsó (Kojšov) · Margitfalva (Margecany) · Merény (Nálepkovo) · Nagykuncfalva (Helcmanovce) · Nagysolymár (Veľký Folkmar) · Óvíz (Stará Voda) · Prakfalva (Prakovce) · Rihnó (Richnava) · Svedlér (Švedlár) · Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom) · Szomolnok (Smolník) · Szomolnokhuta (Smolnícka Huta) · Zakárfalva (Žakarovce) |  | |
