Prériölyv
Megjelenés
Ellenőrzött
| Prériölyv | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Buteo swainsoni Bonaparte, 1838 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A prériölyv (Buteo swainsoni) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1838-ban.[3]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Észak-Amerika nyugati nyílt területein fészkel. Telelni délre vonul, eljut Argentínába is. Természetes élőhelyei a gyepek, cserjések és szavannák, valamint szántóföldek.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A testhossza 56 centiméter, szárnyfesztávolsága 117-137 centiméter, testtömege 820-1700 gramm.[5]
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen 34-35 napig kotlik.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszám pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2021. október 19..
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2021. október 19..
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2021. október 19..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2021. október 18..
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2021. október 19..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2021. október 19..
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

