Pozsonyi Ádám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsonyi Ádám
Pozsonyi Ádám író felhős mélabúval.jpg
Született 1969.
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, képzőművész, zenész
Fontosabb munkái Keskeny Károly élete és kora
Rebellió

Pozsonyi Ádám weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsonyi Ádám témájú médiaállományokat.

Pozsonyi Ádám, (1969 –) író, publicista, zenész.

Pályafutása[szerkesztés]

Bár eredetileg képzőművésznek indult - ahogy egy későbbi visszaemlékezésében megemlíti: "a nyolcadik osztály elvégzése után jelentkeztem a képzőművészeti szakközépbe, melynek patinás falai közé kettes matematika osztályzatom miatt nem nyertem felvételt" - pályafutását mint underground muzsikus kezdte. (A képzőművészethez majd csak évtizedekkel később kanyarodik vissza, amikor is a köteteit saját grafikáival illusztrálja.) Az 1980-as években több budapesti punkzenekarnak volt tagja (AVO, Magyar Királyi Tűzoltózenekar (MKT), Kisangyal, Rohadt Budapest stb.) 1994-ben megalapította a Tekintetes Úr nevű zenekartt. Megjelent albumok: (Úgy megvagyok hatva a franczia forradalomtól (1996), Seregesen senkik jönnek (2000), Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam (2006)), Kínos történetek, 2015. Az együttes – melynek Pozsonyi Ádám énekese, szövegírója, gitárosa és olykor basszusgitárosa – elvileg ma is létezik, bár megalakulása óta jó pár tagcserén esett át és fellépései igencsak rapszodikusak.

Írói munkássága is gyakorlatilag az „undergroundból” eredeztethető. 1990-ben megalapította a Genyó Szívó Disztroly nevezetű fanzint (szamizdat kiadványt), s itt alakította ki sajátos, csak rá jellemző formanyelvét. A lapnak 1990–1999 között 11 száma jelent meg, s a lapszámokon végigkövethető a szerző világlátásának fokozatos változása. Az "anarchista pletykalapként" induló GSZD eleinte a minden hazugnak, kötelezőnek és álértéknek nekirontás jegyében támadta a jelenségeket (1,2,3. szám), majd fokozatosan szembesülve az ellenkultúra álszentségével, annak belső ellenzékévé vált (4,5,6. szám), s végül - miután kritikáiért gyakorlatilag mindenhonnan kirekesztették - a legtöbb hazugságot és álértéket magában az ellenkultúrában, és a forradalmi eszmékben találva meg, "jobbosan kispolgári" magazinként szűnt meg.

A hivatalos sajtóban - néhány provokatív, figyelemfelkeltő interjút követően (Wanted Magazin, Magyar Fórum, Magyar Demokrata) az ezredforduló táján kezd el publikálni. Elbeszéléseiben „mestereihez, Mikszáthhoz, Hašekhoz, Mrozekhez és Chestertonhoz hűen a groteszk, az abszurd, az irónia és a gyilkos humor minden eszközét latba veti, hogy leleplezze a mai kor felvilágosult ostobaságait és fricskát mutasson a tolerancia egyetemes diktatúrájának.”[1]

"Az elmúlt száz évben egyre tökéletesedő világunkban a magukat rosszul érző írók száma ijesztő mértékben megcsappant. Mára szinte a nullával vált egyenlővé. A magyar írótársadalom is már csak a formán vitatkozik, de a lényeget illetően nem hajlandó többre az udvari bolond szerepénél. (…) Pozsonyi Ádám életének eddigi 36 éve az őszinteségről, a gondolkodás bátorságáról szól. Publicistaként éppen úgy mint íróként nem görbe tükröt tart elénk, csak nekünk már a normális tükör tűnik görbének. A normalitás hat abszurdként. Ez voltaképp munkássága fő üzenete is. Nem dől be a rendszerváltás hazugságának sem. Látja, hogy lényegileg semmi se változott. A demokrácia éppen úgy abszurd és hazug, mint a kommunizmus. helyzetünk abszurditását azonban csak groteszk módon lehet láttatni. A groteszket a maga tisztaságában talán ma ő képviseli egyedül irodalmunkban.” – írja Bognár József, 2005-ben, a „Jönnek a kispolgárok” c. elbeszélésgyűjtemény utószavában

Legkedvesebb figurája Keskeny Károly – ködlovag és hivatásos reakciós –, aki méltó örököse Szindbádnak vagy Esti Kornélnak. Írásai megjelentek a Magyar Nemzet a Magyar Demokrata és a Magyar Hírlap hasábjain, a barikad.hu oldalon, illetve elbeszélései az Irodalmi jelenben. A Magyar Demokratában jelenleg önálló rovata van Korszellem néven. A lap – azóta megszűnt – Demokrata Videó Televízió című DVD-mellékletén 2007 januárja és júliusa közt külön egyszemélyes műsort vezetett Pellengér címmel.

Világnézete konzervatív (reakciós)és antiliberális. Ahogy ő szokta mondani: haladásellenes és ellenforradalmár. Nézetrendszerét legtömörebben – és eddig legteljesebben – Göre Gábor, mint filozófus című munkájában fejti ki. A műben társszerzőként szerepelteti Göre Gábor, lepéndi bírót, Gárdonyi Géza közismert „leragadt parasztját”, és ellentétben a megszokott, hivatalos irodalomkritikai nézőponttal, nem megmosolyogja, hanem követendő példaként, a legnagyobb magyar filozófusként állítja elénk. „A haladó – azaz baloldali eszmék – megpróbálják erőszakkal kiiktatni a normalitást, az ún. szélsőjobboldali ideológiák pedig – melyek, minthogy utópisták, voltaképp éppúgy baloldaliak, lásd: nemzetiszocializmus – megpróbálják erőszakkal megerősíteni azt. Holott mindkettő egyformán zsákutca. (…) Úgy kell hagyni mindent, ahogy az van. Ahogy az meg lett teremtve, ahogy azt az ember kézhez kapta” – írja művében. E filozófia jegyében végigveszi a modern ember és a modern társadalom ismert problémáit, és Göre Gábor történetein keresztül, azokat felhasználva, tételesen igazolja, hogy voltaképp mindenért az un. haladás a hibás. (A tudomány hiábavalóságáról. Az emancipáció tébolyáról. A modern oktatásról. Tömeg, egyenlőség, demokrácia. A faji kérdés. A modern kultúra stb.)

Legismertebb szlogenje és egyben ars poeticája: „Vesszen a haladás! Vesszen a modernség! Vesszen a nyugat!” , illetve „Mindig az az elnyomó, akit tilos szidni!” Egyéb írásaiban szatirikus elemekkel figurázza ki az ún. „haladó” eszméket és a magukat haladónak ill. szabadelvűnek valló embereket.

2009 novemberében nagy port vert fel a Magyar Demokrata lapban megjelent Harcra fel! című írása, amelyben arra buzdítja olvasóit, hogy a könyvtárakból lopják ki, majd semmisítsék meg (illetve ha ez nehézségbe ütközik, a könyvtárakban vandalizálják) az általa baloldali liberálisnak, illetve a magyarságtól idegennek talált szerzők könyveit. A glosszában Pozsonyi név szerint is említi Spiró Györgyöt, Konrád Györgyöt, Nádas Pétert, Esterházy Pétert és Bächer Ivánt. A szerző szavaival: „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!”

Az írást elítélte több baloldali blog és újság is, és tiltakozó levelet írt Bencsik Andrásnak, a Magyar Demokrata főszerkesztőjének Zentai Péter László a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója. Válaszában Bencsik hisztériakampány gerjesztésével vádolta a Népszabadságot, Pozsonyi írását pedig ártalmatlan szatíraként értékelte. A szerző egy rádióbeszélgetésben mindezt így kommentálta: „Megjelenik egy magyar hetilapban egy kétezer karakteres írás, és másnap már a svéd televízió készít összeállítást arról, hogy Budapest utcáin nácik menetelnek és égetik a könyvet. Aki elgondolkodik azon, hogy ez mennyire reális, az megkapja a választ arra, hogy nekem azt a cikket miért kellett megírnom.”[2] Nincs jele annak, hogy Pozsonyi felhívása nyomán valóban történt volna könyvpusztítás.[3]

Könyvei[szerkesztés]

  • A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong – A magyar punk története (2001, bővített: 2003)
  • Hogyan pukkasszunk liberálisokat? Humoreszkek, karcolatok, publicisztikák (2003, bővített: 2006)
  • Még néhány ötlet a liberálisok pukkasztásához Humoreszkek, karcolatok, publicisztikák (2004)
  • Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket / magyarellenes és neosztálinista közbeszéd a magyarországi médiában. Magyar ház kiadó, 2004 (Szentmihályi Szabó Péter, Ágoston Balázs, Vass Krisztián, Pozsonyi Ádám, Bándy Péter)
  • Jönnek a kispolgárok Elbeszélések (2005)
  • Göre Gábor mint filozófus (2008)
  • Rebellió (Regény, 2009)
  • Czímeres ökrök panoptikuma (2011)
  • Harcra fel! (humoreszkek, szatírák, 2011)
  • Keskeny Károly élete és kora (regény, 2012)
  • Forradalmi ostobaságok versenye (elbeszélések, 2013)
  • Irgalom atyja, ne hagyj el! (Kisregény, elbeszélések, 2015)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Részlet a „Hogyan pukkasszunk liberálisokat” c. kötet fülszövegéből.
  2. Pozsonyi Ádám közlése. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2012042310002102 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével!
  3. Egy glossza históriája. Magyar Demokrata. (Hozzáférés: 2010. április 21.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]