Posztdiszkó
| Post-disco | |
| Kulturális eredet | 1980-as évek eleje, Észak-Amerika, Egyesült Királyság |
| Hangszerek | Szintetizátor, dobgép, billentyűs hangszerek, vokál |
| Népszerűség | 1980-as évek eleje, 1980-as évek vége |
A post-disco (magyarosan posztdiszkó) az elektronikus zenei stílusokból kialakult kísérleti zenék neve, amelyek nagyrészt a nyolcvanas évek közepén, illetve a kilencvenes évek elején alakultak ki. A főként elektromos hangszerek (és a basszusgitár, a vokál) álló hangszerelést később kiegészítették a dobgép, a szintetizátor, a sequencer.[1][2]
Története[szerkesztés]
Ez a műfaj más stílust ötvöz magában, ide tartoznak az dub, kísérleti zene, funk, diszkó és egyéb elektronikus zenék. 1981-től már az első slágerek is megjelentek: D-Train – „You're the One for Me”, The Peech Boys – „Don't Make Me Wait” és Sinnamon – „Thanks To You”. A korszak leghíresebb post-disco együttesei és zenészek: Evelyn King, Freeez, Nick Straker Band, Patrice Rushen.
A stílust további alcsoportokra bontják[1][2][3]
Posztdiszkó-előadók[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Reynolds, Simon (2009) Grunge's Long Shadow - In praise of "in-between" periods in pop history (Slate, MUSIC BOX). Hozzáférés ideje: 2-2-2009"
- ↑ a b Explore music…Genre: Post-disco. Allmusic. (Hozzáférés: 2009. április 11.)
- ↑ Demers, Joanna (2006). „Dancing Machines: 'Dance Dance Revolution', Cybernetic Dance, and Musical Taste”. Popular Music 25, 25, 401–414. o, Kiadó: Cambridge Univ Press. DOI:10.1017/S0261143006001012. „"In terms of its song repertoire, DDR is rooted in disco and post-disco forms such as techno and house. But DDR can be read as the ultimate postmodern dance experience because the game displays various forms of dance imagery without stylistic or historical continuity (Harvey 1990, p. 62,…)”
