Portobelo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Portobelo
Közigazgatás
Ország Panama
TartományColón
Népesség
Teljes népességismeretlen
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító135
TípusKulturális
Kritériumok(I)(IV)
Felvétel éve1980
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 9° 33′ 16″, ny. h. 79° 39′ 18″Koordináták: é. sz. 9° 33′ 16″, ny. h. 79° 39′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Portobelo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Portobelo egy település Panama északi részén. Különleges értékei azok a tengerparti erődök, amelyeket még a spanyol gyarmattartók építettek a 17. és 18. században a kalózok és más támadók elleni védekezésül. Ezek az erődök 1980 óta világörökségi védelem alatt állnak,[1] de romló állapotuk miatt 2012-ben felvették őket a veszélyeztetett örökségek listájára is.[2]

Földrajz[szerkesztés]

A település Panama északi részén, Panamavárostól mintegy 125 km-re, Colón tartományban található a Karib-tenger egy nyugatra nyíló öblének délkeleti partján. A környező területet 1976-ban nemzeti parkká nyilvánították.[3]

Története[szerkesztés]

A portobelói öbölbe Kolumbusz Kristóf negyedik, utolsó amerikai útja során jutott el: azt a helyet, ahol ma a város áll, 1502. november 2-án fedezték fel. A hely szépségét látva (legalábbis a legenda szerint[4]) Puerto Bellónak, azaz „szép kikötőnek” nevezték el azt, a mai Portobelo név is ebből származik. Települést azonban nem alapítottak itt, az első kis falu csak később jött létre Nombre de Dios néven, innen kissé keletre. A vidék nedves, forró éghajlata, a burjánzó trópusi növényzet és a rengeteg szúnyog azonban szinte lehetetlenné tette az ezekhez hozzá nem szokott európai emberek kényelmes életét, ráadásul az angol kalóz, Francis Drake elpusztította Nombre de Diost is. Végül a spanyol király parancsára 1597-ben Francisco Velarde y Mercado konkvisztádor új települést alapított az öböl partján San Felipe de Portobelo néven. Drake egyébként 1596-ban az itteni partok közelében hunyt el, de holttestének sorsa ismeretlen: vannak, akik azt állítják, hogy Portobelo közelében temették el.[3]

A kikötőváros a következő évszázadokban fontos szerepet játszott a délebbi spanyol gyarmatról, Peruból Panamavárosba érkező, majd öszvérháton a szárazföldön át ideszállított arany és ezüst szállításában: az Európába induló hajókat itt rakodták meg. Ennek volt köszönhető, hogy a várost gyakran támadták meg a kalózok: többek között Henry Morgan (aki 1668-ban 14 napon át fosztogatta a várost, majd 450 emberével az erődöt is elfoglalta[4]) és William Parker is. 1739-ben, az úgynevezett „Jenkins füle” háború során Edward Vernon is elfoglalta Portobelót. Ennek az angol győzelemnek az emlékére 1740-ben egy londoni család Portobellónak nevezte el birtokát, majd a később innen északi irányba kiépült út, sőt, az egész városrész felvette ezt a ma is használt nevet.[3] A panamai Portobelót csak 1741-ben tudták visszafoglalni a spanyolok, miután egy tengeri csatában óriási vereséget mértek az angol flottára. 1761-ben modernizálták, átépítették az erődöket: jelenlegi struktúrájuk ezt az állapotot őrzi.[4]

Miután 1821-ben Panama (Kolumbia részeként) kivívta függetlenségét Spanyolországtól, az erődöt börtönként használták, majd az Európa és Latin-Amerika közötti levelezés fontos állomásává tették.[4]

Turizmus, látnivalók, kultúra[szerkesztés]

A város partjai mentén három régi erőd falai húzódnak végig: a San Jerónimo, a Santiago de la Gloria és a San Fernando. Előbbiben 18, utóbbi kettőben 15–15 régi ágyú található. Híres épület még az egykori Királyi Vám is, amelyben ma múzeum működik. A turisták számára Panamavárosból rendszeresen indítanak szervezett utazásokat.[3]

A település fontos vallási rendezvénye a katolikusok által minden évben október 21-én tartott Fekete Krisztus-ünnep. A San Juan de Díos-templom központtal tartott eseményre az ország távolabbi pontjáról, sőt, még külföldről is érkeznek hívők. A város környékén található strandokat főként hétvégén látogatják az emberek. A turisták Portobelóban a helyi kézművesek termékeit is megvásárolhatják, és a régió ételspecialitásait is megismerkedhetnek.[2]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Fortificaciones de la costa caribeña de Panamá: Portobelo y San Lorenzo (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
  2. a b Portobelo y su historia (spanyol nyelven). La Prensa, 2013. augusztus 8. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
  3. a b c d María Victoria Rodríguez: Portobelo, un auténtico puerto pirata del Caribe (spanyol nyelven). Diario del Viajero, 2014. február 13. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
  4. a b c d Világörökségek veszélyben. Múlt-kor, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2018. június 19.)