Portál:Fizika/Kiemelt szócikk
A felületi feszültség a folyadékok alapvető tulajdonsága, ami miatt a folyadékok a lehető legkisebb fajlagos felületű alakzatot (gömb) igyekeznek felvenni, ha külső erőtér nem hat rájuk. Oka a folyadék részecskéi (atomok, egyszerű és összetett ionok, molekulák vagy ezekből felépülő kisebb aggregátumok) között fellépő kohéziós erő. Ezért gömb alakú a lebegő folyadékcsepp, vagy a szappanbuborék stb. A felületi feszültség következménye, hogy bizonyos tárgyak és állatkák a vízben nem süllyednek el, a víz felületén maradnak, bár a sűrűségük nagyobb, mint a folyadéké. Az összefüggő anyagi rendszerek határfelületi rétegében lévő alkotórészek más energetikai állapotban vannak, mint a tömbfázisok belsejében lévők. Ennek oka az, hogy a tömbfázis felületén (két kondenzált tömbfázis esetén a közös határfelületen) a kémiai és fizikai tulajdonságokat meghatározó mikrorészecskék aszimmetrikus erőhatások miatt nagyobb energiájú állapotban vannak, mint a tömbfázis belsejében elhelyezkedő azonos felépítésű, egymáshoz képest energetikailag kiegyensúlyozott társaik. Tiszta anyagok esetén a felületi réteg felett az anyag gőz állapotú részecskéi találhatók, amelyben a részecskék átlagos távolsága lényegesen nagyobb – a vonzóerők lényegesen kisebbek –, mint a tömbfázis belsejében. A szomszédos molekuláktól származó kohéziós erők a folyadék belsejében kompenzálják egymást, a felületen viszont ezeknek az eredője a folyadék belseje felé mutat, amint azt a mellékelt ábra szemlélteti. Ez azt jelenti, hogy a kohéziós erő a felületi molekulákat a folyadék belseje felé igyekszik elmozdítani.