Portál:1848–49-es forradalom és szabadságharc/Archívum/hónap katonája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

1848-1849-es forradalom és szabadságharc portál "hónap katonáinak" archívuma[szerkesztés]

szerkesztés:Portál:1848–1849-es forradalom és szabadságharc/A hónap katonája

január | február | március | április | május | június | július | augusztus | szeptember | október | november | december

2009[szerkesztés]

március[szerkesztés]

Peter Giron[szerkesztés]

Peter Giron honvédezredes, a magyarországi német légió parancsnoka, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja. Saját közlése szerint 1848 előtt a porosz hadsereg tisztje volt. 1848-ban egy bécsi fegyvergyárban munkavezetőként dolgozott és részt vett a márciusi, majd az októberi bécsi forradalomban is. Az októberi bécsi harcokban százados és egy zászlóalj parancsnoka volt. Bécs eleste után Magyarországra menekült és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Kossuth Lajos megbízta egy osztrák és német menekültekből szervezendő légió felállításával. A téli hadjárat előtt alakulatával csatlakozott Görgei Artúr feldunai hadseregéhez. A december 28-ai bábolnai ütközetben megsebesült. 1849 januárjától Nagyváradon, majd a főváros felszabadítása után Pesten tevékenykedett. Ez idő alatt megszervezte a német légió 2. és 3. zászlóalját. A zászlóaljak legénysége elsősorban magyarországi német nemzetiségűekből állt. 1849 júniusában alakulatát önkényesen elhagyta, ezért Görgei hadbírósági eljárást kezdeményezett ellene. Július 23-án lemondott rangjáról. A fegyelmi problémák miatt végül feloszlatott német légió magyarországi németekből álló zászlóaljaiból alakult a 126. honvédzászlóalj. 1848–49-es forradalom és szabadságharc A szabadságharc bukása után a császári hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és a pesti Újépület mögött a szabadságharc két lengyel származású tisztjével, Karol Gustaw d'Abancourt de Franqueville századossal és Miczyslaw Woronieczki ezredessel együtt kivégezték.

április[szerkesztés]

Asbóth Sándor[szerkesztés]

Sándor Asbóth.jpg

Asbóth Sándor honvédalezredes apja a keszthelyi gróf Festetics Györgynél állt alkalmazásban, illetve a Georgikonban tanítóskodott. Családja 1818-ban átköltözött innen Zomborra. Édesanyja nem engedte, hogy Lajos testvére után ő is katonai pályát válasszon, ezért mérnöknek tanult. Tanulmányait a Felvidéken, a Selmecbányai Bányászati Akadémián kezdte meg, azonban tanulmányait megszakította, s végül Pesten, Institutum Geometricumban fejezte be.

1836-ig a Budai Főépítészeti Hivatal alkalmazottja, majd a Hajózási Igazgatósághoz kerül vízépítő mérnöknek. 1844-ben Temesvárra kerül, az Országos Főépítészeti Hivatalhoz, ahol először helyettes igazgatóként a Hajózási Alosztály mérnöke, később a hivatal vezetője. Asbóth beosztásánál fogva is támogatta Széchenyi István javaslatait, részt vett többek között a Széchenyi lánchíd építésénél is.

1848 nyarán Nagybecskereken jelentkezett a honvédségnél. 1848. december 9-étől honvéd vezérkari százados lett Vetter Antal honvádtábornok törzsénél, és részt vett a délvidéki harcokban. 1849. január 31-én Stein Miksa báró megbízta a komáromi vár erődítési munkálatainak irányításával. Részt vett a kápolnai csatában, majd április 19-én a nagysallói ütközetben az ő irányításával tudtak a honvédek hidat verni a Garamon.

Nemsokára őrnagyi rangot kapott, s július 16-ától -már újabb előléptetés után, alezredesként – Kossuth Lajos kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette.

A szabadságharc bukása után Kossuthot szárnysegédként követte előbb Törökországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba, ahol katonai karriert futott be: 1863-ban Nyugat-Florida katonai parancsnokává nevezték ki, tábornoki rangban. 1864-ben a déliekkel vívott csatában megsebesült, így nem tudott tovább harcolni.

1866-ban kinevezték az USA argentínai és uruguayi nagykövetének. Buenos Aires-i halála után a helyi, régi angol katonai temetőben temették el. Hamvait 1990. október 23-án az USA-ba szállították, és az arlingtoni National Cemeteryben helyezték végső nyugalomba.

május[szerkesztés]

Flór Ferenc[szerkesztés]

Flór Ferenc.jpg

Nagyváradon és Nagykárolyban végzett tanulmányok után, 1827-ben iratkozott be a pesti egyetem orvostudományi karára. 1833-ban orvosi, 1834-ben sebészi és szülészmesteri oklevelet szerzett. 1834-ben tanulmányutat tett német és osztrák egyetemeken, ahol elsajátította az újabb sebészeti és műtéttant. Hazatérése után a pesti egyetem állatgyógyászati tanszékének tanársegéde, majd 1835-től a az egyetem orvostudományi karán Stáhly Ignác sebészprofesszor tanársegéde lett. 1837-től a pesti Rókus Kórházban tiszteletbeli, majd 1840-től rendes osztályos főorvossá nevezték ki. 1847-től Pest város tiszti főorvosa, egyúttal a Rókus Kórház igazgatója lett. A világosi fegyverletétel után másfél év börtönre és állásvesztésre ítélték. Büntetésének letöltése után tápiószelei birtokán – rendőri felügyelet alatt – visszavonultan élt. 1861-ben ismét Pest város tiszti főorvosa és kórházigazgató lett, de tíz hónap múlva tiltakozásul a kormányzati rendszer megváltoztatása miatt lemondott állásairól és csak a kiegyezés után tért vissza. Közlekedési baleset áldozata lett.

1848 tavaszán jelentkezett a nemzetőrségbe. 1848 őszétől őrnagyi rangban a honvéd hadsereg törzsorvosaként szolgált. A főváros feladása után egységével Egerbe vonult vissza. 1849. január 22-én a Budán maradt Stáhly Ignác utódaként alezredesi rangban a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnökévé nevezték ki, ezzel ő lett a honvédség katonai egészségügyének irányítója. Vezetése alatt fejeződött be a magyar honvédség egészségügyi szervezetének kiépítése. A katonai egészségügyben számos, nemzetközi viszonylatban is újnak számító módszert vezetett be. A magyar honvédség az elsők között volt Európában, ahol a hadisebészetben bevezették a kloroform alkalmazását. Többek között irányítása alatt szerveződött a tábori kórházak rendszere, a front- és hátországi betegellátás, az újoncozás orvosi ellenőrzése és a rokkantak utókezelése. A műszer és gyógyszerhiány enyhítésére – a külföldről való becsempészés mellett – kísérletet tett a magyarországi gyártás megszervezésére. 1849. április 16-án indítványára nevezték ki Kossuth Zsuzsannát országos főápolónőnek, ennek nyomán számos női önkéntes állhatott a katonai betegápolás szolgálatába. Flór Ferenc személyes érdeme, hogy a tavaszi hadjárat megindulásakor a honvédség korszerűen megszervezett katonai egészségügyi szolgálattal rendelkezett.

Görgei Artúr miniszteri kinevezése után átszervezték a minisztériumot, és az egészségügyi osztály élére Lumniczer Sándort nevezték ki. Flór Ferenc a fegyverletételig a tartalék hadtest főorvosa lett.

Már negyedéves orvosnövendékként, 1831-ben koleraorvosnak nevezték ki Kalocsára. Kisdedápolás című orvosi disszertációját – Magyarországon elsőként – magyar nyelven írta és védte meg, 1833-ban. A későbbiekben is erőfeszítéseket tett az egységes magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért, 1833-tól 1848-ig Bugát Pál mellett társszerkesztője[2] lett az e területen úttörő munkát végző Orvosi Tár című folyóiratnak. E mellett 1840-től 1848-ig szerkesztette a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálatok című kiadványát. 1838-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául fogadta. 1842-től tagja lett az első magyar orvosi társaságnak, a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek és a bécsi orvosi társulatnak. 1845-től lett tagja a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. A gyakorlati sebészetben törekedett az új, a korban modernnek számító eljárások alkalmazására, 1847-ben az elsők között volt, aki a kloroformnak a sebészetben való használatával kísérletezett.

Tovább a szócikkhez…