Őszmoha

Grimmia pulvinata
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Lombosmohák (Bryophyta);
Osztály:	Valódi lombosmohák (Bryopsida);
Alosztály:	Dicranidae;
Rend:	Grimmiales;
Család:	Grimmiaceae;
Nemzetség:	Grimmia;
Faj:	Őszmoha (G. pulvinata);
Tudományos név
	Grimmia pulvinata; (Hedw.)Sm.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Grimmia pulvinata témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Grimmia pulvinata témájú médiaállományokat és Grimmia pulvinata témájú kategóriát.

Az őszmoha (Grimmia pulvinata) az egyik legelterjedtebb tagja a Grimmiaceae lombosmoha családnak. Egész Közép-Európában elterjedt, a városokban is nagyon gyakori, közönséges moha.

Jellemzői[szerkesztés]

Ez a mohafaj tömör, kompakt kerekded párnákat alkot, amelyek szárazon és nedvesen is sötét színűek, szürkés-, feketészöldek. A párnát borító szőrszálak miatt fényes, csillogó. A növénykék 1-2 cm magasak, elágazóak.

A levelek spirálisan helyezkednek el a száron, hosszúkásak, lándzsa alakúak. Szárazon a szárhoz simulnak, nedvesen elállnak. A levelek széle a felső felén begöngyölt. A levélcsúcs lekerekített, a levélér átlátszó, fogazott, hosszú szőrszálban fut ki. A levélsejtek kisméretűek, kerekdedek és vastagfalúak, a levél tövén kissé megnyúltak.

A sporofiton éretlenül zöld, éretten barnás, 2-5 mm hosszú, a hajtás végén fejlődik, azaz akrokarp faj. Éretlenül még erősen görbült a toknyél (hattyúnyakú), éretten már kiegyenesedik. A spóratok gömbölyded, tojásdad, éretten barna színű, 8-10 hosszanti borda is ekkor válik láthatóvá. A spóratok fedele csőrös.^[1]

Az őszmoha nagyon jól tűri a szárazságot. A teljes kiszáradást hosszú ideig képes elviselni, ez is szerepet játszik abban, hogy elterjedt faj Európában.^[2]

Habitus kép
Közeli kép a görbült toknyelű fiatal sporofitonokról
Érett spóratokok, jól látszódik a csőrös tokfedő és a bordák
A levél mikroszkópikus képe, jól látszik a begöngyölt levélszél
Levéllemez középső sejtjei 400-szoros nagyításban

A Grimmia nemzetség fajai nagyon hasonlóak, legtöbbször csak mikroszkopikus jellemzők alapján különböztethetőek meg jól. Az őszmoha a legelterjedtebb mind közül. Lakott területen, tetőkön, betonon szinte majdnem biztos, hogy ezt a fajt találjuk. Hegyvidékeken, kitett, napos mészkősziklákon más Grimmia fajokkal is találkozhatunk.

Előfordulás[szerkesztés]

Nagyon gyakori faj. Főleg bázikus, meszes aljzatokon fejlődik. Mészkősziklákon, betonfalakon, járdán, tetőcserepeken nő, de ritkán fákon és talajon is előfordul. A napos, kitett, száraz helyeken található meg 0-1000 méter tengerszint feletti magasságban.^[3] Magyarországon is nagyon gyakori faj, országos vörös listás besorolása: nem fenyegetett (LC).^[4]

Az év mohája volt 2007-ben[szerkesztés]

Németországban az őszmohát az év mohájának választotta a Bryologisch-lichenologischen Arbeitsgemeinschaft (Mohász- és zuzmó-munkaközösség). Különleges alkalmazkodóképessége miatt érdemelte ki ezt a címet.^[5]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polster-Kissenmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
↑ Wolfgang O. Abel: Die Austrocknungsresitenz der Laubmoose, 1956, Wien, S. 683 [1]
↑ D. Aichele, W. Schwegler: Unsere Moos- und Farnpflanzen, 6. Auflage, 1974, S. 108, ISBN 3440028267
↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Moose der Jahre 2006-2010. [2016. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 7.)

További információk[szerkesztés]

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné

[2] Wolfgang O. Abel: Die Austrocknungsresitenz der Laubmoose, 1956, Wien, S. 683 [1]

[3] D. Aichele, W. Schwegler: Unsere Moos- und Farnpflanzen, 6. Auflage, 1974, S. 108, ISBN 3440028267

[4] Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

[5] Moose der Jahre 2006-2010. [2016. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 7.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]