Porfestés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A porfestés (köznapi szóhasználatban gyakran szinterelés vagy szinterezés, ez azonban a porkohászati hevítő-zsugorító művelet megnevezésének pontatlan használata) egy speciális felületi bevonatot eredményező eljárás általában fém felületekre.

Technológia[szerkesztés]

Egy színezett műanyag-por alapú festéket hordanak fel az adott felületre elektrosztatikus szórópisztoly segítségével kb. 10-100 kV feszültséggel. A fém felületén megtapad a műanyag porfesték, majd kemencében 160 - 200 Celsius-fokon ráolvasztják. Az így kapott felület rendkívül tartós, rugalmas és hőálló. Az utóbbi időben már nem csak fémekhez használják ezt az eljárást, de műanyagon, üvegen, fán, MDF lapon.

Előnyei[szerkesztés]

  • nincs oldószer felhasználás
  • a porszóró berendezés zárt technológia, nincs károsanyag kibocsájtás
  • fajlagosan olcsó
  • nagy felületek gyorsan bevonhatók nincs száradási idő, beégetés után azonnal használható
  • jól ellenáll az UV-sugárzásnak és az időjárási viszonyoknak

Hátrányai[szerkesztés]

  • A kemence mérete behatárolja a festendő termék méreteit
  • A magas beégetési hőmérséklet miatt csak az erre alkalmas anyagok festhetőek
  • Nem minden festett felületre hordható fel
  • Előkészítést igényel
  • Tagolt felületekre nehezen vihető fel