Popovi
| Popovi | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Boszniai Szerb Köztársaság |
| Régió | Bijeljinai régió |
| község | Bijeljina |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 55 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1257 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 98,2 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 91 m |
| Terület | 12,80 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 45′ 56″, k. h. 19° 17′ 15″44.765600°N 19.287500°EKoordináták: é. sz. 44° 45′ 56″, k. h. 19° 17′ 15″44.765600°N 19.287500°E | |
 | |
Popovi (szerbül: Попови) település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése
[szerkesztés]A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban 5, közúton 6 km-re keletre, a Drina bal partján, 91-92 méterrel a tengerszint felett fekszik.[3]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 1086 | 1236 |
| Bosnyák | 1 | 1 |
| Horvát | 2 | 3 |
| Jugoszláv | 34 | 1 |
| Egyéb | 11 | 16 |
| Összesen | 1134 | 1257 |
Története
[szerkesztés]Az itt talált régészeti leletek alapján a falu területe már a római korban is lakott volt. Határában két helyen is előkerültek római épületmaradványok, számos kerámiatöredékkel.[5] Ezen a területen 16. század folyamán stabilizálódtak a politikai és gazdasági viszonyok, amelynek köszönhetően számos település alakult ki. Közülük említik: Tvrdkovac, Popovi vagy Zvonaš Selište, Goisal Selište (ma Gojsovac) vagy Krčevac vagy Vrljačka, Kuzovrat, Tomaševac (a közelben), Dunjevac (Gunjevac - ma helynév a Janjától Amajlijéig terjedő részen, hely a régi térképeken), Otobara, Triješnica (Marjevacka, Trijeca) Marići, Ruhotina Donja és Gornja, Brodac, Obrova vagy Obrovac és Crnjelovo településeket.[5] Ezek 1533 és 1548 között jöttek létre, mert az 1548-as összeírásban szerepelnek először.
A Szent Liga háborújában a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel.[5] A falu a boszniai szerb felkelés idején is fontos szerepet játszott. A hadműveletek ugyanis azzal kezdődtek, hogy a szerb erők 1876. július 1-jén a Drina folyón át Bujuklića Adánál betörtek Boszniába, és Bijeljinába szorították vissza az oszmán sereget, de a város elleni támadásuk kudarcot vallott, és vissza kellett térniük kiinduló állásaikba. Az ezt követő harcokban a szerb hadseregnek Bosanska Rača és Popovi közelében sikerült megvetnie a lábát.[5] 1876. július 5-én Bijeljináért vívott csatákban a szerb hadsereg mintegy 1500 főnyi veszteséget szenvedett el. Ezen csaták után, amelyekben a szerb erők átvették az irányítást a Bijeljinától Račáig terjedő területen, a seregek elsáncolták magukat, és ezen a csatatéren nem vívtak nagyobb csatákat. A szerb csapatok egészen Bogutovo Selo, Zabrđe és Obarska településekig behatoltak, elvágták a telefonösszeköttetést Bijeljina és Tuzla között, és kifosztották a szomszédos falvak lakosságát, de az oszmán hadsereg nyomására kénytelenek voltak visszavonulni. A legtöbb összecsapás a front középső részén, Bijeljina város térségében zajlott, amikor a szerb hadsereg megpróbálta áttörni az oszmán hadsereg védelmi vonalait és bevonulni Bijeljinába. A következő hetekben érkező oszmán erősítés azonban rövidesen az egész Semberijából kiűzte a szerb erőket, akik a térség szerb lakosságával együtt a Drina mögé voltak kénytelenek visszahúzódni.[5]
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Dvorovi községhez tartozó településnek 56 háztartása és 334 ortodox szerb lakosa volt.[6] 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Bijeljina községhez tartozó településen 105 háztartást, 658 ortodox és 5 római katolikus lakost találtak.[7]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20036
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20036
- ↑ Topografska karta Bijeljina 427-2-3
- 1 2 Popis 2013 u BiH – Bijeljina (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. november 3.)
- 1 2 3 4 5 Semberija kroz vijekove, Zbornik radova sa naučnog skupa „Baština i naslijeđe Semberije”. bastina.ba. (Hozzáférés: 2025. november 18.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o.
Források
[szerkesztés]- Semberija kroz vijekove, Zbornik radova sa naučnog skupa „Baština i naslijeđe Semberije”. bastina.ba. (Hozzáférés: 2025. november 1.)
