Pónik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Poniky szócikkből átirányítva)
Pónik (Poniky)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBesztercebányai
Rangközség
Első írásos említés1282
PolgármesterJán Beňo
Irányítószám976 33
Körzethívószám00421 (0) 48
Forgalmi rendszámBB
Népesség
Teljes népesség1529 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség27 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság499 m
Terület59,04 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 42′ 35″, k. h. 19° 17′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 35″, k. h. 19° 17′ 25″
Pónik weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pónik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pónik (1886-ig Pojnik, szlovákul: Poniky) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Pónikkohó és Kispónik tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercebányától 13 km-re délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban, majd a korai bronzkorban is éltek emberek.

A település első írásos említése 1282-ből „Ponyk” néven származik, de valószínűleg már a tatárjárás előtt is létezett. Királyi birtok volt, melyet IV. László király 1284-ben a csehek elleni háborúban mutatott vitézségéért Turchus Fülöp mesternek adott. A 14. században területén aranyat találtak és az aranybányászat 1571-ig tartott. Az aranyon kívül vasércet is bányásztak itt. 1310-ben az alapító Fülöp mester fiai Keresztelő Szent János tiszteletére kápolnát építettek ide. 1358-ban területén két malom működött. 1388-ban részben nemesi birtok, részben a zólyomlipcsei váruradalom része. 1400-ban városi kiváltságokat kapott. 1580-ban török támadás érte a falut, amely súlyos károkat szenvedett. 1605-ben Bocskai István hajdúi gyújtották fel. 1663-ban újabb török támadás érte, melyben a templom is leégett, benne sok régi oklevéllel. Az utolsó török támadás 1678. január 6-án történt, amikor ismét felgyújtották a települést és 300 lakost hurcoltak rabságba. A 18. század második felében megindult az intenzív vasércbányászat.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POJNIK. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Libet Bányához 1 mértföldnyire; veres földgye nevezetes; földgyének 2 harmad része sovány, de más része termékeny, és szép királyi javakat is bírnak, első osztálybéli.”[2]

1828-ban 146 házában 1061 lakos élt. Lakói a mezőgazdaságban dolgoztak, illetve bányászok, erdei munkások, vaskohászok voltak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Pojnik, tót m. v. Zólyom vmegyében, ut. p. Beszterczétől keletre 1 1/2 órányira erdős hegyek közt: 85 kath., 976 evang. lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Határa hegyes, sovány, de lent jól terem. Főnevezetessége vasbányáiban, hutáiban s olvasztó hámoraiban áll. F. u. a kamara.”[3]

1886-ban hozzá csatolták Kispónikot. A trianoni diktátumig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott.

1943-ban csatolták hozzá Pónikkohót.

Kispónik[szerkesztés]

A hozzá tartozó Kispónik (Ponicka Lehotka) a 14. században keletkezett, a zólyomlipcsei uradalom része volt. 1424-ben Kispónik néven említik. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1886-ban olvadt Pónikba.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1645, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1551 lakosából 1510 szlovák volt.

2011-ben 1590 lakosából 1548 szlovák.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Freskók a r. k. templomban
  • Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1310 körül épült gótikus stílusban, gazdagon díszítve 1380 és 1415 közötti festett, gótikus freskókkal. Belseje Lőcsei Pál mester alkotása. A 16. század kezdetén oldalkápolnával bővítették. A 18. század közepén barokk stílusban átépítették, s a 19. században – főként belső terét – ismét módosították. A régészeti kutatások által feltárt eredeti freskóit az 1971 és 1991 közötti években restaurálták. A templom eredeti gótikus alakját is ekkor állították vissza, eltüntetve a barokk átalakítás nyomait. Gótikus főoltára 1512-ből származik.
  • Evangélikus temploma 1784-ben épült, tornya 1868-ban készült el.
  • Vízimalma a 18.-19. században épült.
  • Pónikhuta kápolnája 1945-ben épült a Fatimai Szűzanya tiszteletére.
  • Kapucinusok kolostora. E szerzetesrend tagjai 1995. május 1-én telepedtek le a községben, létrehozva ideiglenes kolostorukat az egykori katolikus iskola épületében. A jelenlegi kolostor épületét, melyet a plébánia épületének átépítésével alakították ki, 1999 októberében szentelték fel. A kolostorban jelenleg (2008) hét szerzetes tevékenykedik.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]