Pongrácz Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pongrácz Zoltán
Született 1912. február 5.
Magyardiószeg
Elhunyt 2007. április 3. (95 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Élettárs Kormányos Ilona Piroska[2]
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása zeneszerző
Tisztség alelnök (1996–2000, Magyar Művészeti Akadémia)
Iskolái
Kitüntetései

Pongrácz Zoltán (Magyardiószeg, 1912. február 5.Budapest, 2007. április 3.) magyar zeneszerző.

Életpályája[szerkesztés]

Dr. Pongrácz Ernő diószegi sebészfőorvos és Novák Ida elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. A Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést 1930–1935 között, Kodály Zoltán tanítványa volt. Karnagyképzésben vett részt Bécsben Rudolf Niliusnál és Salzburgban Clemens Kraussnál, valamint a berlini Humboldt Egyetemen. Az utrechti Holland Királyi Egyetemen összehasonlító zenetudományt tanult, és Gottfried Michael Koenig tanítványa volt az egyetem szonológiai intézetében.

1940–1941 között az Operaházban korrepetitorként dolgozott, 1943–1945 között pedig a Magyar Rádió karnagya és zenei rendezője lett. Az 1954 és 1964 közötti időszakban a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára volt, majd 1975 és 1995 között a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanáraként tevékenykedett. A bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music egyik alapító tagja, majd alelnöke volt, később a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke.

Későbbi élettársával, Kormányos Ilona Piroskával a csanádapácai templomban töltött kántori évei alatt ismerkedett meg. Két gyermekük született: Pongrácz István Zoltán és Ilona.[2]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

Operák[szerkesztés]

  • Odysseus és Nausikaa,
  • Az utolsó stáció,

Oratóriumok és kantáták[szerkesztés]

  • A Teknőkaparó legendája,
  • Út omnes unum simt,
  • Missa solemnis Buda expugnata,
  • Kossuth kantáta,
  • Apollón Mozagetész.

Zenekari és hangszeres művek[szerkesztés]

  • Szimfónia,
  • Három zenekari etűd,
  • Pastorale,
  • Gamelán zene,
  • Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára,
  • Három bagatell ütőhangszerekre,
  • Magyar régiségek.

Elektroakusztikus művek[szerkesztés]

  • Mariphonia,
  • Madrigál,
  • Tizenkét körszalag,
  • 144 hang,
  • Bariszféra,
  • Szukcesszív és poláris kontrasztok,
  • Egy Cisz-dúr akkord története.

Elektronika és hangszeres zene[szerkesztés]

  • Szaxofonverseny,
  • Cimbalomverseny,
  • A balgaság dicsérete,
  • Szatíra bariton szólóra és vegyeskarra,
  • Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére).

Könyvek[szerkesztés]

  • Népzenészek könyve,
  • Mai zene, mai hangjegyírás (1971),
  • Az elektronikus zene (1980)

Források[szerkesztés]

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. ^ a b Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2018010110001318 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével!
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap