Pongrácz Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pongrácz Zoltán
Életrajzi adatok
Született 1912. február 5.
Magyardiószeg
Elhunyt 2007. április 3. (95 évesen)
Budapest
Tevékenység zeneszerző

Pongrácz Zoltán (Magyardiószeg, 1912. február 5.Budapest, 2007. április 3.) magyar zeneszerző.

Életpályája[szerkesztés]

Dr. Pongrácz Ernő diószegi sebészfőorvos és Novák Ida elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. A Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést 1930–1935 között, Kodály Zoltán tanítványa volt. Karnagyképzésben vett részt Bécsben Rudolf Niliusnál és Salzburgban Clemens Kraussnál, valamint a berlini Humboldt Egyetemen. Az utrechti Holland Királyi Egyetemen összehasonlító zenetudományt tanult, és Gottfried Michael Koenig tanítványa volt az egyetem szonológiai intézetében.

1940–1941 között az Operaházban korrepetitorként dolgozott, 1943–1945 között pedig a Magyar Rádió karnagya és zenei rendezője lett. Az 1954 és 1964 közötti időszakban a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára volt, majd 1975 és 1995 között a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanáraként tevékenykedett. A bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music egyik alapító tagja, majd alelnöke volt, később a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

Operák[szerkesztés]

  • Odysseus és Nausikaa,
  • Az utolsó stáció,

Oratóriumok és kantáták[szerkesztés]

  • A Teknőkaparó legendája,
  • Út omnes unum simt,
  • Missa solemnis Buda expugnata,
  • Kossuth kantáta,
  • Apollón Mozagetész.

Zenekari és hangszeres művek[szerkesztés]

  • Szimfónia,
  • Három zenekari etűd,
  • Pastorale,
  • Gamelán zene,
  • Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára,
  • Három bagatell ütőhangszerekre,
  • Magyar régiségek.

Elektroakusztikus művek[szerkesztés]

  • Mariphonia,
  • Madrigál,
  • Tizenkét körszalag,
  • 144 hang,
  • Bariszféra,
  • Szukcesszív és poláris kontrasztok,
  • Egy Cisz-dúr akkord története.

Elektronika és hangszeres zene[szerkesztés]

  • Szaxofonverseny,
  • Cimbalomverseny,
  • A balgaság dicsérete,
  • Szatíra bariton szólóra és vegyeskarra,
  • Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére).

Könyvek[szerkesztés]

  • Népzenészek könyve,
  • Mai zene, mai hangjegyírás (1971),
  • Az elektronikus zene (1980)

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap