Pongrácz László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pongrácz László
Pongrácz László-1.jpg
Született 1824. december 15.
Felsőtúr
Meghalt 1890. január 17. (65 évesen)
Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pongrácz László témájú médiaállományokat.
Pongrácz László

Szentmiklósi és óvári Pongrácz László (Felsőtúr, (Hont vmegye), 1824. december 15.Budapest, 1890. január 17.) honvédalezredes, dandárparancsnok, cs. és kir. altábornagy.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit Pesten, Komáromban és Győrött végezte. Gimnáziumi és bölcsészeti tanulmányai befejezése után 1840-ben mint hadapród belépett az 58. számú István főherceg nevét viselő gyalogezredbe és 1846-ban a m. kir. testőrségnél hadnagy lett.

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban[szerkesztés]

1848-ban saját kérésére a 23. honvéd zászlóaljhoz helyezték. A pandorfi csata után Kossuth maga nevezte ki Pongráczot századosnak, majd amikor Kmety a gróf Zichy-féle dandár parancsnokságát átvette, Pongráczból zászlóaljparancsnok lett. Ez idő tájt a magyar sereg Léváig visszavonult s ekkor történt, hogy az ellenség azt Németinél csaknem bekerítette. Pongrácz az éj leple alatt érkezett Prencsfaluba, a hegyszorost idejében megszállta. Ennek köszönhetően a magyar csapatok bevonulhattak Selmecbányára. Pongráczot Görgey ezen kitűnő hadműveletéért helyben őrnaggyá nevezte ki. A téli hadjáratban a 7. hadtesttel vett részt. 1849. május 21-én Buda ostrománál Pongrácz zászlóalja a paliszádokat rohammal bevette, így a vízvezeték birtokába jutottak, s ezzel a vár sorsa a magyar csapatok javára dőlt el. Pongráczot e tettéért Görgey alezredessé nevezte ki. Ettől kezdve Pongrácz László a Kmety hadosztályánál szolgált, melyet a 23. zászlóaljjal együtt Budáról Székesfehérvárra vezényelték. A június 23-iki csornai ütközetben Pongrácz - már mint dandárparancsnok - ismét kitűnt. Csapatával rohammal foglalta el az ellenség tüzérségi állásait. Pongráczot két zászlóaljjal Titel körülzárásában is részt vett, ahol sok bajtársával együtt mocsárlázba esett. A temesvári csata után Kmety csak Facsetig (augusztus 16.) vezényelte hadtestét, innen török földre menekült. Hadosztályának romjait Pongrácz szedte össze, végül Nagyváradon az orosz csapatok előtt tették le a fegyvert.

Emigrációban[szerkesztés]

A fegyverletételt követően Pongrácz egy ideig a hazában bujdokolt, majd külföldre menekült. Poroszországon át Hamburgba érkezett, ahol 1853-ig tartózkodott. 1854-ben Mecklenburgban megnősült.

Pályája a Magyar Királyi Honvédségben[szerkesztés]

1867-ben az amnesztia kihirdetése után visszatért hazájába. 1869-ben m. kir. honvéd alezredes és a harmadik zászlóalj parancsnoka lett. 1871-ben pedig ezredes-dandárnok, majd 1878-ban tábornok. Nyugalomba 1882-ben altábornagyként vonult.

Források[szerkesztés]

  • Borovszky Samu: Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város, 1906 online hozzáférés
  • A Pallas Nagy Lexikona online hozzáférés
  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Zrinyi Katonai Kiadó Budapest, 1987, ISBN 63-326-343-3, 585. tétel: Pongrácz László honvéd alezredes, 270.o.

További információk[szerkesztés]