Ugrás a tartalomhoz

Pomodoro technika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tomato-shaped Pomodoro kitchen timer
Pomodoro konyhai időzítő

A pomodoro technika egy időgazdálkodási módszer, amelyet Francesco Cirillo fejlesztett ki a 1980-as évek végén.[1] A módszer egy konyhai időzítőt használ arra, hogy a munkát időintervallumokra ossza, amelyek jellemzően 25 percesek, és rövid szünetek választják el őket egymástól. Minden ilyen időintervallumot pomodorónak neveznek – az olasz pomodoro (paradicsom) szóból –, utalva arra a paradicsom alakú konyhai időzítőre, amelyet Cirillo egyetemi hallgatóként használt.[2][1]

Az időzítőket és útmutatókat kínáló alkalmazások és weboldalak széles körben népszerűsítették a technikát. Szorosan kapcsolódik olyan fogalmakhoz, mint az időkeretezés (timeboxing), valamint az iteratív és inkrementális fejlesztés, amelyeket a szoftvertervezésben alkalmaznak. A módszert átvették páros programozási környezetekben is.[3]

Áttekintés

[szerkesztés]

Az eredeti technika hat lépésből áll:[4]

  1. Válassz ki egy feladatot, amit el kell végezni.
  2. Állíts be egy időzítőt 25 percre (ez egy pomodoro).[1]
  3. Dolgozz a feladaton.
  4. Fejezd be a munkát, amikor az időzítő megszólal, és tarts rövid szünetet (általában 5-10 perc). [5]
  5. Térj vissza a 2. lépéshez, és ismételd meg, amíg el nem végzel négy pomodorót.
  6. Négy pomodoro elvégzése után rövid szünet helyett tarts hosszú szünetet (jellemzően 20-30 perc). A hosszú szünet befejezése után térj vissza a 2. lépéshez.

A technika értelmében a pomodoro egy munkára szánt időintervallumot jelent (a pomodori ennek a többes száma).[1] A technika célja, hogy csökkentse a fókusz és a munkafolyamat belső és külső megszakításainak hatását. A pomodoro megszakíthatatlan; ha egy pomodoro alatt megszakítás történik, akkor az egyéb tevékenységet fel kell jegyezni és el kell halasztani (az értesítés – egyeztetés – ütemezés – visszahívás stratégiáját alkalmazva [6]), vagy a pomodorót el kell hagyni. [1][4][7]


A pomodoróban a feladatok elvégzése után a fennmaradó időt tevékenységekre kell fordítani; például:

  1. Az elvégzett munka áttekintése (opcionális)
  2. Tekintsd át a tevékenységeket tanulási szempontból (például: Milyen tanulási célt értél el? Milyen tanulási eredményt sikerült megvalósítanod? Teljesítetted a feladatodhoz kapcsolódó tanulási célt, objektívát vagy eredményt?)
  3. Nézd át a következő tervezett pomodoro időblokkokhoz tartozó feladatlistát, és kezdj el gondolkodni rajtuk vagy frissítsd

Cirillo azt javasolja:  

A konkrét eseteket józan ésszel kell kezelni: ha egy feladatot befejezel, miközben a pomodoro még ketyeg, a következő szabály érvényes: ha egy pomodoro elkezdődött, annak ki is kell csörögnie. Érdemes kihasználni a lehetőséget a túltanulásra: a pomodoro fennmaradó idejét fordítsd az elvégzett munka áttekintésére vagy ismétlésére, kisebb javításokra, valamint arra, hogy lejegyezd, mit tanultál – egészen addig, amíg le nem jár az idő.[1]

A tervezés, nyomon követés, rögzítés, feldolgozás és vizualizáció szakaszai alapvetőek a technikában.[1]A tervezési fázisban a feladatok prioritást kapnak azáltal, hogy egy „Mai teendők” listába kerülnek, lehetővé téve a felhasználóknak, hogy megbecsüljék a szükséges erőfeszítést. Ahogy a pomodorók befejeződnek, azokat rögzítik, ami növeli a teljesítményérzetet, és nyers adatokat biztosít a későbbi önmegfigyeléshez és fejlődéshez.[1]

Eszközök

[szerkesztés]

A módszer megalkotója és követői az alacsony technológiájú megközelítést támogatják: mechanikus időzítőt, papírt és ceruzát használnak. Az időzítő felhúzásának fizikai mozdulata megerősíti az elhatározást a munka elkezdésére; a ketyegés külső visszajelzést ad a feladat befejezésének szándékáról; a csengés pedig jelzi a szünet idejét. A munkába való belemerülés és a fókusz ezekhez a fizikai ingerekhez társulnak.[1][8]

A módszer számos számítógépes és mobilalkalmazást is megihletett, és különféle programok állnak rendelkezésre több platformon.[9][10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i Cirillo, Francesco: A Pomodoro Technika, archiválva az eredetiről 2023. március 31-én.
  2. Cummings, Tucker (2011. január 31.): „A Pomodoro Technika: Neked való?”. Lifehack. Letöltve: 2018. december 30.
  3. Olsen, Patricia R.; Remsik, Jim (2009. szeptember 19.): „Szoftveríráshoz: páros módszer”. The New York Times.
  4. a b Nöteberg, Staffan (2010): Pomodoro Technika illusztrálva. Raleigh, Észak-Karolina: Pragmatic Bookshelf. ISBN 978-1-934356-50-0.
  5. Cirillo, Francesco: „Kezdd el”. A Pomodoro Technika. Archiválva az eredetiről 2018. február 3-án. Letöltve: 2016. január 6. – 4. lépés: Amikor megszólal az időzítő, tegyél egy pipát egy papírra. Kattints a „hogyan” linkre, és nézd meg a 4. lépést. Feltételezhetően ez a papír lehet a feladatlistád vagy valami hasonló. Négy pipa után hosszabb szünet következik (6. lépés).
  6. „Produktivitás 101: Bevezetés a Pomodoro Technikába”. Lifehacker. 2019. július 12. Letöltve: 2021. június 3.
  7. Kaufman, Josh (2011): A személyes MBA – Világszínvonalú üzleti képzés egy kötetben. Penguin UK. ISBN 978-0-14-197109-4.
  8. Burkeman, Oliver (2011): Segítség! – Hogyan legyél egy kicsit boldogabb, sikeresebb, és csinálj meg egy kicsit többet. Edinburgh: Canongate. pp. 139–140. ISBN 978-0-85786-025-5.
  9. Sande, Steven (2009. november 28.): „A Pomodoro Technika – avagy hogyan tett egy paradicsom termékenyebbé”. Engadget. Letöltve: 2018. október 27.
  10. Pash, Adam (2011): Lifehacker – Útmutató az okosabb, gyorsabb és hatékonyabb munkához. Indianapolis, Indiana: Wiley. Hack 29. ISBN 978-1-118-13345-3.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pomodoro Technique című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]