Polykarp Kusch
| Polykarp Kusch | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1911. január 26. Blankenburg, Szász-Anhalt, Német Császárság |
| Elhunyt | 1993. március 20. (82 évesen) Dallas, Texas, Amerikai Egyesült Államok |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái |
|
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizika |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Polykarp Kusch témájú médiaállományokat. | |
Polykarp Kusch (Blankenburg, 1911. január 26. – Dallas, 1993. március 20.) német-amerikai fizikus volt, aki 1955-ben Willis Eugene Lambbel megosztva kapta a fizikai Nobel-díjat az elektron mágneses momentumának elméleti értékénél nagyobb voltának pontos meghatározásáért, ami a Kvantum-elektrodinamika újragondolásához és újításaihoz vezetett.
Fiatalkora és iskolái
[szerkesztés]Kusch a németországi Blankenburgban született John Mathias Kusch, egy evangélikus misszionárius és felesége, Henrietta van der Haas gyermekeként. 1912-ben Kusch és családja az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1922-re honosított állampolgárságot kapott. Miután a középnyugaton elvégezte az általános iskolát, Kusch a clevelandi Case Institute of Technology-ra (ma Case Western Reserve University néven ismert) járt fizika szakon. Miután 1931-ben természettudományi alapdiplomát szerzett a Case Western Reserve Egyetemen, Kusch az Illinois-i Egyetem, Urbana–Champaignben tanult, ahol 1933-ban mesterdiplomát szerzett. Tanulmányait ugyanebben az alma materben folytatta, F. Wheeler Loomis mentorálása alatt doktorált, majd miután megvédte "A cézium és a rubídium molekuláris spektruma" című disszertációját, 1936-ban diplomázott. 1935-ben, mielőtt a Minnesotai Egyetemre költözött, Kusch feleségül vette barátnőjét, Edith Starr Robertst. Három lányuk született.[1]
Pályafutása
[szerkesztés]Kusch ezután New Yorkba költözött, ahol 1937-től egészen az újonnan alapított Dallasban található Texasi Egyetemre való távozásáig pályafutása nagy részét a Columbia Egyetem professzoraként töltötte, és több éven át az egyetem rektoraként is szolgált. Isidor Isaac Rabi vezetésével molekulanyaláb-rezonancia vizsgálatokon dolgozott, majd felfedezte az elektron-anomálikus mágneses momentumot. Számos mágneses momentum- és hiperfinom szerkezetmérést végzett.[2] Ezután kémiai fizikával is foglalkozott, és folytatta a molekulanyalábokkal kapcsolatos kutatásainak publikálását. A Columbián töltött ideje alatt Gordon Gould, a lézer feltalálójának doktori témavezetője volt.[1]
Kusch 1940 óta az Amerikai Fizikai Társaság,[3] 1959 óta pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja volt.[4] 1956-ban az Amerikai Tudományos Akadémia tagjává választották.[1] 1967-ben az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává választották.[5]
Kusch felesége, Edith 1959-ben meghalt, a következő évben pedig feleségül vette Betty Pezzonit. Két lányuk született. A Kusch House, a Case Western Reserve Egyetem déli kampusán, az ohiói Clevelandben, egyetemi hallgatók számára fenntartott kollégium Kuschról kapta a nevét. A Cleveland Heights-i Carlton úton található. A Dallas-i Texasi Egyetemen található egy Polykarp Kusch Auditorium, amelyen egy emléktábla is található.
Kusch 1993. március 20-án hunyt el, 82 éves korában. Özvegye, Betty 2003-ban, 77 éves korában hunyt el.[1]
Publikációi
[szerkesztés]- Rabi, I. I. (1938). „A New Method of Measuring Nuclear Magnetic Moment”. Physical Review 53 (4), 318. o. DOI:10.1103/PhysRev.53.318.
- Rabi, I. I. (1939). „The Molecular Beam Resonance Method for Measuring Nuclear Magnetic Moments. The Magnetic Moments of 3Li6, 3Li7 and 9F19”. Physical Review 55 (6), 526–535. o. DOI:10.1103/PhysRev.55.526.
- Rabi, I. I. (1992). „Milestones in Magnetic Resonance: 'A new method of measuring nuclear magnetic moment'. 1938”. Journal of Magnetic Resonance Imaging 2 (2), 131–133. o. DOI:10.1002/jmri.1880020203. PMID 1562763.
- Kusch, P. (1948). „The Magnetic Moment of the Electron”. Physical Review 74 (3), 250–263. o. DOI:10.1103/PhysRev.74.250. PMID 17820251.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Norman F. Ramsey: Polykarp Kusch pp. 3–4. National Academy of Sciences
- ↑ Az atomfizikában a hiperfinom szerkezetet az egyébként degenerált elektromos energiaszintek kis eltolódásai és az ebből eredő felhasadások határozzák meg az atomok, molekulák és ionok ezen elektromos energiaszintjeiben, amelyek az atommag és az elektronfelhők közötti elektromágneses multipólusú kölcsönhatás miatt következnek be.
- ↑ APS Fellow Archive
- ↑ Fellows of the American Academy of Arts and Sciences. American Academy of Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2019. december 27.)
- ↑ APS Member History. search.amphilsoc.org. (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Polykarp Kusch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Polykarp Kusch a Nobelprize.org oldalon (beleértve Nobel-előadását is, 1955. december 12. The Magnetic Moment of the Electron)
