Ugrás a tartalomhoz

Polgár István (orvos)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polgár István
Született1888. június 2.[1]
Füzesgyarmat
Elhunyt1954. április 5. (65 évesen)[1]
Szeged
Állampolgárságamagyar
HázastársaAczél Mária
(h. 1950–1954)
Foglalkozása
  • szülész
  • nőgyógyász
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1911)
SablonWikidataSegítség

Polgár István (Füzesgyarmat, 1888. június 2.Szeged, 1954. április 5.)[2] szülész-nőgyógyász, címzetes egyetemi tanár, az MTA tagja.

Élete

[szerkesztés]

Polgár (Pilitzer) Mór (1859–1908) gazdász és Geiringer Aranka gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1911-ben orvosi oklevelet szerzett. Rövid ideig a Budapesti Tudományegyetem I. számú Kórbonctani Intézetében dolgozott, majd a II. számú Női Klinikára került Tauffer Vilmos professzor mellé díjazott gyakornoknak. Az első világháborúban katonaorvos volt. 1919. július 1-től 1919. augusztus 31-ig a Tanszéken asszisztenssé nevezték ki. 1920. november 1-től kinevezték a – trianoni döntést követően Szegeden működő – Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszéke mellé tanársegéddé.[3] 1923. szeptember 1-jén megerősítették korábbi tanársegédi minőségében.[4] Két évvel később szülész-nőgyógyász szakképesítést szerzett. 1930-ban Szegeden kerületi szülészfőorvos lett. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd onnan visszatérve megbízást kapott a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika vezetésére és ezt a feladatot 1947 májusáig, Batizfalvy János professzor visszatéréséig végezte. 1946-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi karához klinikai főorvossá.[5] 1947-ben a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi karán A nőgyógyászati propedeutika című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést kapott.[6] Az Orvostudományi Karnak önálló egyetemmé (SZOTE) történt szervezése után dékánhelyettesi minőségben működött 1953-ig, nyugdíjazásáig. Kutatásai főként a bábaképzésre és a tanyai szülésekkel kapcsolatos kérdésekre terjedtek ki. Jelentős szerepe volt 1945 után a klinika újjászervezésében. Számos közleménye jelent meg.

Felesége Aczél Mária (1893–?) volt, Aczél Samu és Manheim Paulina lánya, akit 1950. április 15-én Szegeden vett nőül.[7]

Művei

[szerkesztés]
  • A női gonorrhoea gyógykezelése (Budapesti Orvosi Újság, 1920, 16. szám)
  • A helyi érzéstelenítésről a kisebb nőgyógyászati műtéteknél (Budapesti Orvosi Újság, 1923, 9. szám)
  • A fluor albus gyógyításának irányelvei (Budapesti Orvosi Újság, 1924, 12. szám)
  • Az egyke szülészeti vonatkozásai (Berecz Jánossal, Népegészségügy, 1937)
  • Bábaképzésünk a népszaporodás szolgálatában (Budapest, 1940)
  • Ultraverin, új görcsoldószer alkalmazása a szülészetben (Magyar Nőorvosok Lapja, 1948, 7. szám)
  • Nőgyógyászat (egyetemi jegyzet, Budapest, 1952)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Polgár István, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12329.htm
  2. Halotti bejegyzése a Szeged I. állami halotti akv. 489/1954. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 1.)
  3. Hivatalos Közlöny, 1921. január 27. (29. évfolyam, 3-4. szám)
  4. Hivatalos Közlöny, 1923. augusztus 1. (31. évfolyam, 15. szám)
  5. Magyar Közlöny, 1946. november 17. (263. szám)
  6. Magyar Közlöny, 1948. január 17. (13. szám)
  7. Házasságkötési bejegyzése a szegedi állami házassági akv. 229/1950. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 1.)

Források

[szerkesztés]