Polónium-dioxid
| Polónium-dioxid | |
 | |
| Szabályos név | polónium-dioxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 7446-06-2 |
| ChemSpider | 52083691 |
| InChIKey | VEGDJCLVAHXQEM-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | JC742031MY |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | PoO2 |
| Moláris tömeg | 240.98 g/mol[1] |
| Megjelenés | halványsárga, kristályos, szilárd anyag[1] [2] [3] |
| Sűrűség | 8.9 g/cm³[1] |
| Olvadáspont | 500 °C bomlik[1] [4] szublimál 885 °C-on [5] [6] |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | kalcium-fluorid, Pearson symbol cF12 |
| Tércsoport | Fm3m (No 225) |
| Rácsállandó | a = 0.5637 nm[3] Å |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A polónium-dioxid más néven polónium(IV) oxid egy kémiai vegyület képlete PoO2. Egyike a három polónium-oxidnak – a másik kettő a polónium-monoxid PoO és a polónium-trioxid PoO3. Szobahőmérsékleten halványsárga színű, kristályos szilárd anyag. Alacsony nyomáson (például vákuumban), 500 ° C-on oxigénre és polóniumra bomlik. [7]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szobahőmérsékleten a polónium-dioxidnak kalcium-fluorid kristályszerkezete van. Kristályai lapcentráltak és köbösek. Azonban magas hőmérsékleten kristályai tetragonálisak. A köbös kristályok halványsárgák, a tetragonálisak pirosak. A polónium-dioxid kristályai elsötétednek hevítés hatására, szublimációs pontján 885 °C-on csokoládébarnák. [8] [3] A Po4+ ion sugara 1,02 vagy 1,04 Å. Így a Po4+/O2− ionok sugarának aránya 0.73, ami köbös kristályszerkezet stabilitásának alsó határa. Az újonnan előállított polónium-dioxid kristályai mindig tetragonálisak majd idővel vagy ha lehűtik köbösek lesznek.[9]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A polónium-dioxid nem fordul elő a természetben. A világon kevés polónium van és magas hőmérséklet 250 °C szükséges az előállításához. [10]
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A elemi polónium és oxigén reakciójával állítják elő 250 °C-on. Vagy a következő anyagok hőbontásával: polónium (IV)-hidroxid (PoO(OH)2), polónium-diszulfát (Po(SO4)2), polónium-szelenát (Po(SeO4)2), vagy polóniummal-tetranitrát (Po(NO3)4). [11] [6]
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A polónium-dioxid reakcióba lép a hidrogénnel 200 ° C-on. Az ammóniával és a hidrogén-szulfiddal 250 °C-on reagál. Kén-dioxiddal is 250 °C-on reagál, a reakcióban fehér vegyület keletkezik, lehetséges hogy polónium-szulfit. A hidratált polónium-dioxid neve Polónossav (H2PoO3), halványsárga színű amfoter vegyület, reakcióba lép a savakkal és a bázisokkal is.
Hidrogén-halogenidekkel reagálva polónium-tetrahalogenid és víz keletkezik belőle:
- PoO2 + 4 HF → PoF4 + 2 H2O
- PoO2 + 4 HCl → PoCl4 + 2 H2O
- PoO2 + 4 HBr → PoBr4 + 2 H2O
- PoO2 + 4 HI → PoI4 + 2 H2O
A tulajdonságai olyanok mint homológja a tellúr-dioxid tulajdonságai. Po (IV)-sók keletkezhetnek belőle. A kalkogén-oxidok savassága periódusos rendszerben lefele haladva csökken. Például SO2, SO3, SeO2, SeO3 és a TeO3 savasak, de a TeO2 és a PoO2 amfoter.[12]
Kálium-hidroxiddal vagy kálium-nitráttal reagálva kálium-polonit K2PoO3 keletkezik belőle:
- PoO2 + 2 KOH → K2PoO3 + H2O
- PoO2 + 2 KNO3 → K2PoO3 + 2 NO
A kétszeresen negatív ionja a polonit PoO2−3.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A polónium-dioxidot kizárólag kísérleti célokra állítják elő.[9]
Óvintézkedések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A polónium-dioxid nagyon radioaktív vegyület, kizárólag neoprén kesztyűben szabad hozzányúlni.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium dioxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 Haynes, William M., ed. (2011). CRC Handbook of Chemistry and Physics (92nd ed.). CRC Press. 4.81. o. ISBN 1-4398-5511-0.
- ↑ Holleman&Wiberg 594. o.
- 1 2 3 Bagnall, K. W.; D'Eye, R. W. M. (1954). "The Preparation of Polonium Metal and Polonium Dioxide". J. Chem. Soc. RSC: 4295–4299. doi:10.1039/JR9540004295. Hozzáférés: 2012. június 12.
- ↑ Holleman&Wiberg 594. o.
- ↑ Holleman&Wiberg 594. o.
- 1 2 Greenwood, Norman N. (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. 780. o. ISBN 0-08-037941-9.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Holleman&Wiberg 585. o.
- ↑ Holleman&Wiberg 594. o.
- 1 2 Bagnall, K. W. (1962). "The Chemistry of Polonium". Advances in Inorganic Chemistry and Radiochemistry. New York: Academic Press. 197–230. o. ISBN 978-0-12-023604-6. Hozzáférés: 2012. június 14.
{{cite book}}: ISBN / Date incompatibility (súgó) - ↑ Holleman&Wiberg 594. o.
- ↑ Holleman&Wiberg 594. o.
- ↑ Ebbing, Darrell D.; Gammon, Steven D. (2009). General Chemistry (9 ed.). Boston: Houghton Mifflin Company. 320. o. ISBN 978-0-618-85748-7. Hozzáférés: 2012. június 14.