Pluhár István
| Pluhár István | ||||||||||
.jpg) | ||||||||||
| 1935-ben | ||||||||||
| Személyes adatok | ||||||||||
| Születési dátum | 1893. december 10. | |||||||||
| Születési hely | Tata-Tóváros, Magyarország | |||||||||
| Halálozási dátum | 1970. december 1. (76 évesen) | |||||||||
| Halálozási hely | Budapest, Magyarország | |||||||||
| Állampolgárság | magyar | |||||||||
| Poszt | fedezet | |||||||||
| Profi klubok1 | ||||||||||
| ||||||||||
| Válogatottság | ||||||||||
| ||||||||||
| 1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok) száma | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pluhár István témájú médiaállományokat. | ||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Pluhár István, alias Pápay (Tata-Tóváros, 1893. december 10. – Budapest, 1970. december 1.) magyar labdarúgó, sportújságíró, újságíró, testnevelési főiskolai tanár (1931–1944), rádiós sportriporter.
Pályafutása[szerkesztés]
Játékosként[szerkesztés]
Győrött érettségizett, az ottani Egyetértés Tornaosztálynál kezdett sportolni. Joghallgatóként a budapesti tudományegyetemen, a BEAC sportolója lett. Az egyetemi klub színeiben Pápay névvel mint jobbfedezet és jobbszélső kétszer volt válogatott labdarúgó, 1921-ben. 1928-ban abbahagyta a rendszeres sportolást.
Újságíróként[szerkesztés]
1915-től a Pénzügyminisztérium számvevőségének díjnoka lett.[1] Ugyanekkor Culi Nándor felkérésére a BEAC-mérkőzésekről kezdett tudósításokat írni több lap számára.[2] 1920-tól a Nemzeti Sport tudósítója, 1924-től rovatvezetője, majd 1933 végéig főmunkatársa. Tudósítóként sok külföldi mérkőzésen szerepelt. Egyidejűleg a Testnevelési Főiskolán a labdarúgás tanára (1931–44) s a Testnevelés című lap szerkesztője (1934–44) volt.
Rádióriporterként[szerkesztés]
1930-ban a TF-en tanított, amikor – mint kétszeres válogatott futballistát – felkérték, hogy közvetítse a Magyarország–Olaszország (0:5) Európa Kupa labdarúgó-mérkőzést. Ekkor állt először a Magyar Rádió mikrofonja elé (1930. máj. 11.). Életében nem csinált még hasonlót, de nem sokat tanították, fölvitték a lelátó tetejére, és annyit mondtak neki, hogy itt a mikrofon, lehet beszélni. A premier olyan jól sikerült, hogy a másnapi lapok azt írták: a legjobb játékos Pluhár volt. 1930-tól dolgozott a Rákóczi úti négyszobás lakásból időközben a mai épületébe költöző rádióban. 1933-tól a Magyar Rádió sportriportere, ő közvetítette a jelentős labdarúgó- és vízilabda-mérkőzéseket. Különösen a berlini olimpiáról 1936-ban adott rádióközvetítései voltak emlékezetesek, ahol mind a tíz magyar aranyérmet a helyszínről ünnepelte. A második világháborút követően,,1945-től mint a Magyar Rádió riportere tovább dolgozott. 1947-től a rádióban is megkezdődött a politikai tisztogatás, a kitűnő sportriporter egyesek szemében megbízhatatlanná vált.
Sportvezetőként[szerkesztés]
A Vértesszőlősi Sportegyesület (VSE) 1932 márciusában alakult sportszerető falusi fiatalok kezdeményezésére, a labdarúgásra épülve. Az egyesület eddigi elnökei: Pluhár István, Kormány Károly, Slezák Béla stb.
Pápay vagy Pluhár?[szerkesztés]
A Pápay nevet Földessy János, a BEAC intézője találta ki Pluhár István számára, s rendszerint így írta be a meccskönyvekbe a nevét. Pluhár azonban soha nem akart "magyarosítani", így a Pápay nevet csak a labdarúgóként használta. Ebben szerepet játszott az a meghatározó élménye is, amikor édesapját megkérdezte a "honosításról", az szomorúan visszakérdezett: "Neked, fiam, nem jó az én nevem?"[3]
Statisztika[szerkesztés]
Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés]
 Magyarország
| ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Dátum | Helyszín | Hazai | Eredmény | Vendég | Kiírás | Gólok | Esemény |
| 1. | 1921. november 6. | Budapest, Üllői úti pálya | Magyarország 
|
4 – 2 |  Svédország
|
barátságos | - |  46'
|
| 2. | 1921. december 18. | Budapest, Hungária körúti pálya | Magyarország
|
1 – 0 |  Lengyelország
|
barátságos | - | |
| Összesen | 2 | mérkőzés | 0 | gól | ||||
Emlékezete[szerkesztés]
- Alakja felbukkan (sportriporteri minőségében, említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében.
Írásai[szerkesztés]
- Sportok könyve (szerkesztő), Káldor Könyvkiadó vállalat, Budapest, 1935
- A berlini olimpia (Budapest, 1936) – Az 1936. évi berlini olimpia története, 400 képpel
- Magyarországi Sportegyesületek története (szerkesztő, Budapest, 1942)
- Az Országos Sportközpont kebelében működő magyarországi sportegyesületek története (szerkesztő, Budapest, 1942)
- Svéd világ, svéd sport (Budapest, 1943)
- Szerelmünk, a mikrofon (Szepesi Györggyel) – Sport Kiadó, Budapest, 1967
- Játszottam, oktattam, tudósítottam (New York, 1977)
Források[szerkesztés]
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 381. o. ISBN 963-547-414-8
- Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12282.htm
- http://zona.hu/article/630/harom-ismert-hang-volt-egyszer-egy-sportosztaly.html[halott link]
- http://www.vertesszolos.hu/program/mod_aloldal_2/alo_kiiras.php?i_szo_azo=28[halott link]
Jegyzetek[szerkesztés]
|
