Plakett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A plakett kis méretű dombormű, amelynek a hátoldala nincs kiképezve (hátlapja sima). Alakja általában négyszögletes. Anyaga általában fém, főként bronz. [1]Gyakran díjakkal, elismerésekkel együtt adják át a díjazottnak.

Különbözik tőle az érem, amelynek elő- és hátlapján is dombormű található és alakja általában kerek (bár létezik négyszögletes vagy ovális érem is).[2]

A szó eredete[szerkesztés]

A francia plaquette szóból ered, amelynek jelentése táblácska (a francia szót a magyarnál tágabb értelemben, mindenféle táblácskára használják.)

Története[szerkesztés]

Mint önálló művészeti műfaj, Itáliában jelentkezett először az 1440-es években. Első alkotói közé tartozott pl. A. Filarete, Francsesco di Giorgio Martini. A reneszánsz korban egyre jobban kiteljesedett Urbinóban, Milánóban és Modenában, elterjedt Németországban (Hans Peisser). Különösen kedvelték és gyáűjtötték a humanisták, mint Rotterdami Erasmus. A reneszánsz kor után feledésbe merült. A 19. században főleg a franciák élesztették fel (Hubert Pontscarmé, Clément Chaplain, Alexandre Charpentier). A 20. század elejétől hazánkban is népszerű műfaj; csaknem valamennyi jelentős szobrászművészünk készített illetve készít plaketteket is. Kiemelkedő művelói közéé tartozott Beck Ö. Fülöp.

Források[szerkesztés]

Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 841 – 842. o. ISBN 9639257117  

  • Művészettörténeti ABC. Terra, Budapest, 1961.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Művészettörténeti ABC. 341. old.
  2. Művészettörténeti ABC. 119. old.