Piroscsüngős lebenyesmadár
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Anthochaera carunculat (Shaw, 1790) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Piroscsüngős lebenyesmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Piroscsüngős lebenyesmadár témájú médiaállományokat és Piroscsüngős lebenyesmadár témájú kategóriát. |
A piroscsüngős lebenyesmadár (Anthochaera carunculata) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt George Shaw angol zoológus írta le 1790-ben, a Merops nembe Merops carunculata néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Anthochaera carunculata carunculata (Shaw, 1790)
- Anthochaera carunculata clelandi (Mathews, 1923)
- Anthochaera carunculata woodwardi Mathews, 1912[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália déli részén honos, kóborlásai során eljut Új-Zélandra is. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, mérsékelt övi erdők, szavannák és cserjések, valamint vidéki kertek és városi régiók.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 34–37 centiméter, a testtömege 82–140 gramm.[3] A tojó kicsit kisebb, mint a hím. Vékony testalkatú madár, hosszú farokkal és erős csőrrel. Tollazata barnásfehér, felül sötétebb, hasa sárga. Jellemző bélyege az állán levő rózsaszínes színű csüngő bőrlebeny, melyről a nevét is kapta.
Életmódja[szerkesztés]
A költési időszakon kívül rajokban kóborol, miközben virágzó bokrokat és fákat keres. A virágokból kiszívja a nektárt, közben repülő rovarokat is fog, ezen kívül pókokat és egyéb ízeltlábúakat is fogyaszt.
Szaporodása[szerkesztés]
Június végén foglalja el a költőterületét, ahol párosával él. A költési időszak júliustól decemberig tart. A két szülő közösen építi meg csésze alakú fészkét, amely faágakon készül fűből, és tollakkal, szőrrel vagy finom növény rostokkal bélélt. A tojó általában 2 tojást rak, amelyeket a hímmel felváltva 14-16 nap alatt költ ki. A két szülő közösen eteti a fiókákat, főleg pókokkal. A fiatal madarak 18 napos korukban hagyják el a fészket.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
További információ[szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videó a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe
|
