Amerikai sárgafenyő
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Amerikai sárgafenyő a Klamath Mocsár Természetvédelmi Területen
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Pinus ponderosa C.Lawson, 1836 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Amerikai sárgafenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai sárgafenyő témájú médiaállományokat és Amerikai sárgafenyő témájú kategóriát. |
Az amerikai sárgafenyő (gesztesfenyő, Pinus ponderosa) a fenyőalakúak (Pinales) tűnyalábos fenyők nemzetségének egyik faja.
Elterjedése, élőfordulása[szerkesztés]
Észak-Amerika Brit-Kolumbiától Közép-Kaliforniáig: Kelet-Montana, Észak-Dakota, Nebraska, Colorado, Texas nyugati része, valamint Észak-Mexikó.
Megjelenése[szerkesztés]
30–50 m magasra növő fa. A legnagyobb ismert példány 72 méter magas, törzsének átmérője 2,5 méter — a tűnyalábos fenyő nemzetség tagjai közül csak az amerikai cukorfenyő (P. lambertiana) nő nála magasabbra.[1] Koronája keskeny kúp alakú; rövid ágainak vége erős, 20 mm-ig kihegyesedő, gyantás, hosszúkás-hegyes rüggyel. Kérge vörös- vagy feketésbarna, a nagyobb táblákat mély barázdák különítik el egymástól. Sima ágai sárga vagy narancsbarna árnyalatúak. Rügye gyantás.
Tűlevelei általában hármasával nőnek. Az ágtól szétnyíló, 12–25 cm (esetenként akár 30 cm) hosszú, 1,5 mm vastag, merev, hegyes, enyhén fűrészes tűk sötétzöldek, minden oldalukon egy sor légcserenyílással. A tűhüvely 8–22 mm hosszú.
Világosbarna, fényes, általában csoportosan ülő toboza tojásdad-hosszúkás, 8–15 cm hosszú, 3,5–5 cm vastag. A pikkelypajzsok többé-kevésbé lapos piramisra hasonlítanak, keresztléccel. „Köldöke” széles, háromélű — vastag, egyenes vagy görbült tüskével.
Életmódja[szerkesztés]
Szárazságtűrő, télálló. Minden talajon szépen fejlődik.[2]
Egy-egy tűlevél élettartalma 2–4 év; a tűhüvely marad.
Felhasználása[szerkesztés]
Az Egyesült Államokban előszeretettel alkalmazott könnyűszerkezetes építési technológia fő alapanyaga — főleg lakóházakhoz és melléképületekhez. Nagy hátránya, hogy fáját többféle rovar is kedveli.
Alfajok, változatok[szerkesztés]
- Pinus ponderosa subsp. ponderosa (törzsváltozat)
- Pinus ponderosa subsp. benthamiana
- Pinus ponderosa subsp. scopulorum — az alapfajnál lassabban növő, a szárazságot jobban tűrő változat. Az alapfajénál rövidebb tűi a hajtások végein túlnyúlva, ecsetszerűen nőnek. Toboza évekig a fán marad (Józsa).
Felhasználása[szerkesztés]
Értékes bútorfa, keménysége a keményfákét közelíti. Színe a halvány barnától a sötét mézszínűig változik.[3]
Illóolaja görcs-, illetve hurutoldó.[4]
Bonsai nevelésére alkalmas.[5]
Magyarországon díszfának ültetik.[1] Egy szép példánya látható az Agostyáni Arborétumban.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Pinus ponderosa (Sziklás-hegységi sárgafenyő). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
- ↑ Tűnyalábos tűlevelűek II.
- ↑ Exkluzív Bútor
- ↑ sárgafenyő illóolaj. [2012. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
- ↑ Bonsai Klub Kaposvár
- ↑ Agostyáni Arborétum. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
Források[szerkesztés]
- Nyugat-magyarországi Egyetem Botanikus Kert
- IUCN Red list: Ponderosa Pine
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 166–167. old.
