Pinakolil-alkohol
| pinakolil-alkohol[1] | |
| |
| IUPAC-név | 3,3-dimetil-2-butanol |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 20281-91-8 |
| PubChem | 10045 |
| ChemSpider | 9650 |
| EINECS-szám | 207-347-9 |
| SMILES | CC(C)(C)C(C)O |
| InChIKey | DFOXKPDFWGNLJU-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | 5BV6T1107J |
| ChEMBL | 457417 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6H14O |
| Moláris tömeg | 102,174 g/mol |
| Sűrűség | 0,8122 g/cm³ |
| Olvadáspont | 5,6 °C |
| Forráspont | 120,4 °C |
| Oldhatóság (vízben) | 25 g/l |
| Oldhatóság | jól oldódik etanolban, dietil-éterben |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A pinakolil-alkohol a 3,3-dimetil-2-butanol triviális neve. Szekunder alkohol, kémiai képlete C6H14O.
A pinakolil-alkohol rajta van a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény 2-es listáján, mint a szomán ideggáz prekurzora.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Lide, David R., Handbook of Chemistry and Physics (87 ed.), Boca Raton, FL: CRC Press, pp. 3-214, 8-106, ISBN 0-8493-0594-2
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- [1] IPCS INTOX Databank
