Pilula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pilula (rövidítés pil. vagy pilul.; magyarul gömböcske; régies magyar neve labdacs; a köznyelvben helytelenül elterjedt formája pirula) egy bevételre szánt félszilárd osztott gyógyszerforma. Legtöbbször por alakú vagy egyéb szilárd halmazállapotú hatóanyagot készítenek el pilulának, amely régen azért alakult ki, hogy megkönnyítse a bevételt és az adagolást. A gyógyszergyártás iparosítása során a porokat a félszilárd pilula helyett szilárd tablettaként formulálták, így a pilula megmaradt a magisztrális (azaz gyógyszertári) gyógyszerkészítés gyógyszerformájának. Bár vannak előnyei (formája miatt könnyen lenyelhető, egyedileg gyorsan előállítható), nem tekintik korszerű gyógyszerformának, mert előállítása kézzel történik, amit nem tartanak elég higiénikusnak. Emiatt a tabletta és a kapszula már szinte teljesen kiszorította, de még ma is sok – főleg idősebb – orvos rendeli. Az állatgyógyászatban használt nagyobb pilulákat bólusznak (falat) nevezik.

A FoNo jelenleg érvényes VII. gyógyszerészi kiadása az általános technológiai útmutatóban már nem ismerteti a pilulakészítést, csak a Pulvis coffeini (koffeinpor) készítéséhez kínálja fel alternatívaként a pilulakészítést, de orvos más gyógyszert is rendelhet pilula formában (ha annak nincs technológiai akadálya), sőt, a beteg is kérheti a rendelt por pilula formában való elkészítését a gyógyszerésztől.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pilula a gyógyszerészet egyik legrégebben használt szájon át (perorálisan) adagolt gyógyszerformája, mely a XX. század során világszerte fokozatosan visszaszorult. A szilárd gyógyszeranyagok (például porok) pilulává formulálása hagyományosan gyógyszertári (lényegében kisipari, kézműves) feladat, melynek szerepét jelentős részben átvette egyrészt a tablettagyártás, másrészt a porok zselatinkapszulába töltése.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos gyúrásos pilulagyártás során a hatóanyagokat elkeverik (homogenizálják) a segédanyagokkal, majd kötőanyaggal mozsárban pisztillussal plasztikusra gyúrják. Segédanyagként szerepelhetnek töltőanyagok (például glükóz, laktóz, szaccharóz, szorbitol, dextrin, fehér agyag stb.), amelyek a megfelelő méret eléréséhez szükségesek; illetve dezintegránsok (például keményítő, NaHCO3, agaragar), amik a pilula bevétel utáni szétesését segítik elő. Kötőanyagra minden esetben szükség van, és a hatóanyagoktól, segédanyagoktól függően kell megválasztani a megfelelő állomány éléréséhez szükséges mennyiségben; a gyakrabban használt kötőanyagok: víz, alkohol, glicerin, szirup, polividin-pirrolidon, makrogol-sztearát.

A pilulatésztát ezután hengerré sodorják, majd a pilulakészítő géppel darabokra vágják és gömbölyűvé formálják. A golyócskákat esetenként fehér agyaggal szórják be az összetapadás elkerülésére. A kész pilulákat papír- vagy műanyagdobozba csomagolják.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Országos Gyógyszerészeti Intézet. Formulae Normales Editio VII. Szabványos vényminták VII. kiadás. Budapest: Melania Könyvkiadó. ISBN 963-9106-76-3 (2003) 
  • Selmeczi Béla. Gyógyszertechnológia 3. Gyógyszerformatan. Budapest: Medicina Könyvkiadó. ISBN 963-241-545-6 (2001)