Pilis (hegység)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pilis
A Pilis a Nagy-Kevély csúcsáról
A Pilis a Nagy-Kevély csúcsáról

Magasság 757 m
Hely Pest megye, Komárom-Esztergom megye
Hegység Dunazug-hegyvidék
Legmagasabb pont Pilis (756 m)
Típus mészkő, dolomit
Elhelyezkedése
Pilis (Magyarország)
Pilis
Pilis
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 18° 55′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 18° 55′ 07″
Térkép
HU subregion 5.3.4. Pilis hegység.png
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilis témájú médiaállományokat.

A Pilis vagy Pilis hegység (gyakran hibásan: Pilis-hegység) egy földrajzi kistáj és röghegység a Duna jobb partján, Budapest és Esztergom között. A Dunántúli-középhegység legkeletibb kistája. Nem magas, de természeti szépségei miatt sokan felkeresik. Fő csúcsa a Pilis (756 m). A Pilis hegységet a Két-bükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Visegrádi-hegységtől, amelyet a köznyelvben – helytelenül – általában szintén a Pilis hegység részének tartanak, pedig geológiailag már az Északi-középhegységhez tartozik.

A Pilis hegység a nevét legmagasabb csúcsáról, a Pilis hegyről kapta, eredetileg kopasz hegytetőt jelent, és összefügg a tonzúra jelentésű régi magyar pilis szóval.[1]

600 méter feletti csúcsai[szerkesztés]

  • Pilis vagy Pilis-tető (756 m, a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa)
  • Nagy-Bodzás-hegy (717 m)
  • Nagy-Szoplák (710 m)
  • Kis-Szoplák (686 m)
  • Vaskapu-hegy (651 és 645 m – nem azonos az esztergomi Vaskapuval)

A felsorolt hat csúcs lényegében egy tömbben, a Pilis sasbércén helyezkedik el, és az egész Dunazug-hegyvidéken a legmagasabb kiemelkedések közé tartoznak; rajtuk kívül csak a 699 méter magas Dobogó-kő és a 654 méteres Öreg-vágás-hegy fér be a Dunazug-hegység nyolc legmagasabb hegye közé, negyedik illetve hatodik helyezettként.

Nevezetesebb csúcsok még a Pilisben a Kevélyek (Nagy-Kevély, Kis-Kevély) és a sziklamászó gyakorlóterepéről ismert Oszoly.

Barlangok[szerkesztés]

1991-ig a helyi hosszúsági ranglista élén a körülbelül 600 méternek ismert Pilis-barlang állt. 2010. december 12-től az Ariadne-barlangrendszer lett a Pilis leghosszabb barlangja. Az itt található barlangok közül 15 fokozottan védett.

Strázsa-hegy környéki barlangok

Kis-Strázsa-hegyi-hasadékbarlang (Tüskés-barlang) (Esztergom), Sátorkőpusztai-barlang (Esztergom), Strázsa-hegyi-barlang (Esztergom)

Pilis hegyi barlangok

A Pilis délről, 2012

Ajándék-barlang (Pilisszentlélek), Ariadne-barlangrendszer (Pilisszentlélek), Indikációs-barlang (Pilisszentlélek), Juventusz-barlang (Esztergom), Ősi-barlang (Pilisszentlélek), Pilis-barlang (Pilisszentkereszt), Pilis-nyergi-víznyelőbarlang (Kesztölc), Pilisszántói-kőfülke (Pilisszántó), Szent Özséb-barlang (Pilisszentkereszt)

Dera-patak völgyi barlangok

Amazonok-barlangja (Pomáz), Szopláki-ördöglyuk (Pilisszentkereszt), Szurdok-völgyi 2. sz. víznyelő (Pilisszentkereszt)

Hosszú-hegyi barlangok

Dinó-rejtek (Csobánka), Háromlyukú-zsomboly (Hosszú-hegyi-zsomboly) (Csobánka), Macska-barlang (Csobánka)

Kevélyek környéki barlangok

Amfiteátrum-barlang (Üröm), Arany-lyuk (Budakalász), Ezüst-hegyi 1. sz. barlang (Pilisborosjenő), Ezüst-hegyi 2. sz. barlang (Pilisborosjenő), Gyopáros-barlang (Pilisborosjenő), Kevély-nyergi-zsomboly (Budakalász), Mackó-barlang (Csobánka), Papp Ferenc-barlang (Pilisborosjenő), Róka-hegyi-barlang (Üröm), Szabó József-barlang (Budakalász), Ürömi-víznyelőbarlang (Üröm)

Egyéb helyeken található barlangok

Klotild-barlang (Pilisvörösvár)

Növényzete[szerkesztés]

A Pilis vonulata Dorog irányából

Növényföldrajzilag a Bakonyicum flóravidék Pilisense flórajárásának névadó tájegysége.

Zonális erdőtársulásai a cseres–kocsánytalan tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), a gyertyános–tölgyesek (Carici pilosae-Carpinetum) és a bükkösök (Fagio medio-europaeum, kevés). Jellemző erdőtársulása a mészkedvelő tölgyes (Orno–Quercetum pubescenti-cerris). A régibb korok erdőirtásainak eredményeként jelentős területet borítanak karsztbokorerdők. A meleg, déli lejtőkön dolomit sziklagyepek (nyílt dolomit sziklagyep – Festucetum pallentis – és zárt dolomit sziklagyepek – Brometum Pannonici), valamint dolomit lejtősztyeppek alakultak ki; a hűvösebb északi lejtőkre a hársas törmeléklejtő-erdők (Mercuriali–Tilietum) és az elegyes karszterdők (Fago–Ornetum) jellemzőek.

A Pilis növényfajai a következők: mezei juhar (Acer campestre), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), tavaszi hérics (Adonis vernalis), kányazsombor (Alliaria petiolata), gímpáfrány (Asplenium scolopendrium), magyar bogáncs (Carduus collinus), sajmeggy (Cerasus mahaleb), őszi kikerics (Colchicum autumnale), gyöngyvirág (Convallaria majalis), húsos som (Cornus mas), odvas keltike (Corydalis cava), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), piros kígyószisz (Echium maculatum), kecskerágó (Euonymus), magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), tejoltó galaj (Galium verum), borzas repkény (Glechoma hirsuta), pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), homoki nőszirom (Iris humilis subsp. arenaria), Apró nőszirom (Iris pumila), tarka nőszirom (Iris variegata), galambvirág (Isopyrum), sárga kövirózsa (Jovibarba hirta), európai vörösfenyő (Larix decidua), tavaszi lednek (Lathyrus vernus), pilisi len (Linum dolomiticum), Borbás-kerep (Lotus borbasii), méhfű (Melittis melissophyllum), szurokfű (Origanum vulgare), közönséges falgyom (Parietaria officinalis), feketefenyő (Pinus nigra), szerb luc (Pinea omorika), erdeifenyő (Pinus sylvestris), tavaszi kankalin (Primula veris), kökény (Prunus spinosa), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, P. hungarica), fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), Csertölgy (Quercus cerris), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), molyhos tölgy (Quercus pubescens), salátaboglárka (Ranunculus ficaria), homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii), rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum), barkócaberkenye (Sorbus torminalis), szirti gyöngyvessző (Spiraea media), délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis), csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima), hegyi tarsóka (Thlaspi montanum), kislevelű hárs (Tilia cordata), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), hegyi szil (Ulmus glabra), nagy csalán (Urtica dioica), illatos ibolya (Viola odorata), Waldsteini pimpó (Waldsteinia geoides).[2]

Madárvilág[szerkesztés]

A Pilis területén, és annak medencéiben fészkel a gyurgyalag, a holló, a héja, a vándorsólyom, az uhu, a fekete gólya, és a bajszos sármány, valamint a síkabb részeken a vörös vércse, a kabasólyom és a búbos banka is. A barna kánya az utóbbi években telepedett vissza mint költőfaj.

Főbb kirándulóhelyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 346-347. o. ISBN 963-05-4569-1
  2. A Pilis északi területének természeti értékei. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2017. március 6.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Térképek: