Ugrás a tartalomhoz

Pietro da Cortona

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pietro da Cortona
SzületettPietro Berrettini
1596. november 1.[1][2][3][4][5]
Cortona[6][7][8]
Elhunyt1669. május 16. (72 évesen)[9][1][2][10][11]
Róma[7]
Foglalkozása
Sírhelye
  • Tomb of Pietro da Cortona[12]
  • Santi Luca e Martina[12]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro da Cortona témájú médiaállományokat.

Pietro da Cortona (magyarosan: Cortonai Péter), eredetileg Pietro Berrettini (Cortona, 1596. november 1.[1][2][3][4][5] –‎ Róma, 1669. május 16.[9][1][2][10][11]) itáliai festő és építész, a barokk kiemelkedő képviselője.[13] Ezen kívül anatómus is volt.[14][15]

Munkássága leginkább dekoratív freskóiról és festményeiről ismert; az egyik fő munkája az Isteni Gondviselés diadala. A római érett barokk egyik legfontosabb képviselője.

VIII. Orbán pápasága idején – akiről portrét festett – Bernini és Borromini mellett az egyik fő építész volt Rómában.

Munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1596-ban született egy toszkánai kisvárosban. Fiatal korában személyes művésztanárával, Andrea Commodival együtt Rómába költözött, amely nagy inspirációt jelentett számára. A fiatal Cortona különösen kedvelte a Rómában festőként dolgozó Annibale Carracci műveit.

Egyik legnagyobb műve a római Palazzo Barberini palota mennyezetének művészi megtervezése volt. A freskó, amely az "Isteni gondviselés és a Barberini-dicsőség allegóriája" címet viseli, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mély hatást gyakoroljon a kor művészeti életére. A kor emberének az a benyomása támadt, mintha mélyen a mennybe nézne.

Sikeres építész is volt. Bár a festészethez képest kevés időt fordított ezen területre, ötletei annál innovatívabbak voltak. Ő tervezte például a római "Santa Maria della Pace" templom egyedülálló homlokzatát.

Számos anatómiai rajzot is készített. Megfigyelőként részt vett a holttestek boncolásán, majd rajzokat készített, amelyeket más stílusok elemeivel kombinált. Például klasszikus antik oszlopok elé állított egy nőt, akinek a hasát felvágták. Az „écorché” (bőrétől megnyúzott) figuráinak szokatlan pozíciói megfelelnek más reneszánsz és barokk anatómiai művészek ábrázolási stílusának.[16]. Ma úgy tartják, hogy a Tabulae anatomicae művének rajzait 1618 körül kezdte el.

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1624–1626, freskó a Santa Bibianában, Rómában
Az Isteni Gondviselés diadala, 1633, Palazzo Barberini

freskók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Freskók a Villa Arrigoniban (ma: Muti), Frascati, 1616
  • Freskók a Palazzo Mattei di Giove galériájában, Róma, 1622–1623
  • Freskók a római Santa Bibiana templomban, 1624–1626
  • Mennyezeti freskó a Chiesa Nuova (Santa Maria in Vallicella) templomban, Róma, 1633
  • Freskók a San Lorenzo in Damaso-ban, Rómában, kb. 1634–1635
  • Az isteni gondviselés diadala (vagy A Barberini dicsősége ) és más jelenetek, mennyezetfreskók a római Palazzo Barberiniben, 1632–1639
  • A négy korszak, Sala della Stufa, Palazzo Pitti, Firenze, 1637–1640
  • Mennyezeti freskók (Vénusz, Jupiter, Mars és Apollo; utóbbit Ciro Ferri készítette), Palazzo Pitti, Firenze, 1640–1647
  • Freskók a Chiesa Nuovában (Santa Maria in Vallicella), Róma, 1648–1651 (kupola), 1655–1659 (tribün), 1664–1665 (hajó)
  • Jelenetek az Aeneisből, mennyezeti freskók a Palazzo Pamphilj galériájában, Róma, 1651–1654
  • Jelenetek Dávid életéből, Quirinal palota, Róma

olajfestmény

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Marcello Sacchetti portréja, 1623 körül, Galleria Borghese, Róma
  • Polyxena feláldozása és Bacchus diadala , kb. 1620–1624, Pinacoteca Capitolina, Róma
  • Giulio Sacchetti bíboros portréja ,
  • A szabin nők megerőszakolása , Sándor-csata , 1626 után Pinacoteca Capitolina, Róma
  • Madonna a gyermekkel és a négy szent, kb. 1626–1628, a Cappella Passerini számára a Sant Agostino-templomban Cortonában, 1628.
  • A Madonna megjelenik, 1628–1629, (eredetileg a Frascati-i kamalduliak számára) Toledói Múzeum (USA)
  • Hágár visszatér Ábrahámhoz, kb. 1637, Kunsthistorisches Museum, Bécs
  • Vénusz mint vadász megjelenik Aeneas előtt, párizsi Louvre
  • Ecstasy of St. Alessio , 1640 körül, Galleria Corsini, Firenze (másolata a templomban, San Filippo Neri, Nápoly)
  • Pihenés az Egyiptomból való menekülés közben, 1643 körül, Alte Pinakothek, München
  • Krisztus születése, 1643, (eredetileg Chiesa Nuova, Perugia) Pinacoteca Nazionale, Perugia
  • Cesar visszahelyezi Kleopátrát Egyiptom trónjára, 1643 körül, Musée des Beaux-Arts, Lyon
  • Romolus és Rémus Faustulusnál talál menedéket, 1643 körül, Louvre, Párizs
  • Augustus és a Szibilla, 1643 körül, Musée des Beaux-Arts, Nancy
  • Marcello Borghese, Galleria Borghese, Róma
  • A Madonna megjelenik Szt. Ferencnek, Pinacoteca Vaticana, Róma
  • Senofonte áldozata Dianának, 1653,
  • Szt. Laurentius mártíromsága. 1653, Santi Michele e Gaetano, Firenze
  • Szt. Martina mártíromsága. 1656, San Francesco, Siena
  • Őrangyal (VII. Sándornak), 1656, Galleria Nazionale d'Arte antica, Róma
  • Szent István megkövezése, 1660, Ermitázs, Szentpétervár
  • Maria Immaculata, 1660 körül, San Filippo Neri, Perugia
  • Keresztre feszítés , 1661, San Tommaso di Villanova templom, Castel Gandolfo
  • St. Ivo a szegények ügyvédjeként, 1661, Sant'Ivo della Sapienza templom, Róma (Giovanni Ventura Borghesi befejezte)
  • A Szűz születése , 1662 előtt, Louvre, Párizs
  • Daniel az oroszlánok barlangjában , 1663, San Daniele, Velence
  • Angyali üdvözlet , 1665, San Francesco, Cortona
  • Önarckép , 1665 (Toszkána nagyhercegének), Musée Fesch, Ajaccio (Korzika)
  • Borromaeo Szent Károly szöget visz Krisztus keresztjéről a pestis ellen, 1667, San Carlo ai Catinari, Róma
  • Krisztus megjelenik Szent Ignácnak, 1668, Sant'Ignazio templom, Pistoia

épületek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Villa del Pignneto, 1626-1636
  • Santi Luca E Martina, Róma, 1634-1650
  • Santa Maria Della Pace, Róma, 1656-1657
  • A Santa Maria homlokzata a Via Lata-ban, Róma, 1658-1663
  • A Louvre tervei, 1664 (nem megvalósított)
  • San Carlo Al Corso kupola (Santi Ambrogio e Carlo), Róma,

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 4 "Dizionario Biografico degli Italiani" (olasz nyelven). 1960.
  2. 1 2 3 4 "Pietro da Cortona". RKDartists (holland nyelven).
  3. 1 2 "Structurae" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  4. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796.
  5. 1 2 "Proleksis enciklopedija". Proleksis Encyclopedia (horvát nyelven).
  6. ↑ Italian Baroque Painting (1962), 46
  7. 1 2 Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Пьетро да Кортона, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ "Dizionario Biografico degli Italiani" (olasz nyelven). 1960.
  9. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..
  10. 1 2 "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006. Hozzáférés: 2017. október 9..
  11. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  12. 1 2 heurisztikus algoritmus, Santi Luca e Martina (Rome) - Tomb of Pietro da Cortona, 2024. május 4.
  13. ↑ "Pietro da Cortona | Baroque Painter, Architect & Designer | Britannica". www.britannica.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. március 10..
  14. ↑ "The Anatomical Plates of Peitro Da Cortona: 27 Baroque Masterpieces". Hozzáférés: 2025. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  15. ↑ da Cortona Pietro: Tabulae anatomicae. Getty Research Institute. 1741. Hozzáférés: 2025. március 10.
  16. ↑ Écorché // Dictionnaire de l’Académie françoise. — Nimes, 1787. — Band 1. — S. 409

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pietro_da_Cortona&oldid=27966276”