Ugrás a tartalomhoz

Pietro Gasparri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pietro Gasparri
Életrajzi adatok
Született1852. május 5.[1][2][3][4][5]
Ussita
Elhunyt1934. november 18. (82 évesen)[1][2][3][4][5]
Róma
Sírhely
IskoláiRómai Pápai Szeminárium
Munkássága
Vallásrómai katolikus egyház
Tisztség
  • bíboros
  • katolikus érsek
  • Chamberlain of the Apostolic Chamber
  • Camerlengo of the Sacred College of Cardinals
  • nagykövet
  • címzetes érsek
  • bíboros államtitkár
  • bíboros államtitkár
Pietro Gasparri aláírása
Pietro Gasparri aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Gasparri témájú médiaállományokat.

Pietro Gasparri (Capovallazza di Ussita, 1852. május 5. – Róma, 1934. november 18.) olasz katolikus bíboros, érsek, az Apostoli Szentszék államtitkára és diplomatája.

Egy liturgikus ünnepségen 1928 decemberében

Élete

[szerkesztés]

Kisbirtokos családban született a Macerata megyei lévő Capovallazza di Ussita településen, amely akkor még a pápai állam része volt, Bernardino Gasparri és Giovanna Silj kilenc gyermeke közül a legfiatalabbként. Korán belépett a nepi kisszemináriumba, anyai nagybátyja, Msgr. Pietro Silj, a székesegyház főpapja és az egyházmegye általános helynöke volt. 1870-ig Nepiben maradt, majd belépett a római pápai szemináriumba. Ezt követően a római Sant'Apollinare Pápai Athenaeumban tanult teológiát, filozófia, teológia és utroque iure szakon, azaz polgári jogból és kánonjogból szerzett diplomát.

1877. március 31-én szentelték pappá Rómában, és ott dolgozott Teodolfo Mertel bíboros személyi titkáraként. Időközben azt a feladatot kapta, hogy a római Pápai Szemináriumban egyháztörténetet és teológiát, majd a római „De Propaganda fide” városi Athenaeumban kánonjogot tanítson. 1870 és 1898 között a Párizsi Katolikus Intézet karának volt a tagja. A párizsi plébániatemplomokban szolgált az olasz bevándorlók számára, és a párizsi érsek munkatársa volt. 1896-ban az anglikán egyház felszenteléseinek érvényességét vizsgáló Pápai Bizottság tagjává nevezték ki.

1898. január 2-án XIII. Leó pápa a palesztinai Caesarea címzetes érsévé nevezte ki in partibus, és apostoli küldöttnek Peruban, Ecuadorba és Bolíviába. Püspökké szentelését François Richard bíboros végezte. 1901-ben a Rendkívüli Egyházügyi Kongregáció, 1904-ben pedig a kánonjogi kodifikációs bizottság titkárává nevezték ki.

Az 1907. december 16-i konzisztóriumban X. Piusz pápa bíborossá nevezte ki San Bernardo alle Terme címmel; 1915-ben a San Lorenzo in Lucina címet választotta. Gasparri 1914 májusától 1915 januárjáig, majd 1916 decemberétől haláláig a Szent Római Egyház camerlengója volt.

Domenico Ferrata bíboros 1914 őszén bekövetkezett halála után XV. Benedek pápa főállamtitkárrá nevezte ki. 1914 és 1918 között az Apostoli Palota prefektusa volt.

1917-ben, az 1983-ig érvényben volt Kánonjogi Kódex kihirdetése után, amelyhez ő is hozzájárult, XV. Benedek pápa kinevezte a Codex Iuris Canonici Hiteles Értelmezésével Foglalkozó Bizottság elnökévé. 1929-ben a keleti egyházak kánonjogi kodifikációjával foglalkozó bizottság elnöki tisztét bízták rá.

Az 1922-es konklávé után az új, XI. Piusz pápa megerősítette minden tisztségében, amelyhez 1925-ben a Rendkívüli Egyházügyi Kongregáció prefektusságát is hozzátette.

1929. február 11-én aláírta a lateráni egyezményt Benito Mussolinivel, amely véget vetett a Szentszék és az olasz állam között 1870-ben a Porta Pia elfoglalása és a pápák világi hatalmának megszűnésével kibontakozó hosszú vitának. Meggyőzően érvelt azzal, hogy a Gondviselés helyezte oda a Ducét, ahol volt. Egy évvel később lemondott az államtitkárságról. 1930-ban saját nevén adta ki a Cathechismus Catholicust. 1933-ban Olaszország jogtudományi akadémikusává nevezték ki.

1934. november 18-án halt meg Rómában, és az ussitai temetőben temették el, miután unokaöccse, Enrico bíboros celebrálta temetési szertartását. A Közép-Olaszországot 2016. október 26-án és 30-án sújtó földrengést követően a bíboros sírja teljesen összeomlott; holttestét ideiglenesen a camerinói székesegyház kriptájában helyezték el, amely jelenleg Ussita egyházmegyéje része. Rómában a Primavalle kerület egyik utcáját róla nevezték el.

Püspöki genealógia és apostoli utódlása

[szerkesztés]

Püspöki genealógiája:

  • Scipione Rebiba bíboros
  • Giulio Antonio Santori bíboros
  • Girolamo Bernerio bíboros, OP
  • Galeazzo Sanvitale érsek
  • Ludovico Ludovisi bíboros
  • Luigi Caetani bíboros
  • Ulderico Carpegna bíboros
  • Paluzzo Paluzzi Altieri Albertoni bíboros
  • XIII. Benedek pápa
  • XIV. Benedek pápa
  • XIII. Kelemen pápa
  • Marcantonio Colonna bíboros
  • Giacinto Sigismondo Gerdil bíboros, B.
  • Giulio Maria somagliai bíboros
  • Carlo Odescalchi bíboros, S.I.
  • Eugène de Mazenod püspök, O.M.I.
  • Joseph Hippolyte Guibert bíboros, O.M.I.
  • François-Marie-Benjamin Richard bíboros
  • Pietro Gasparri bíboros

Apostoli utódlása:

  • Francesco Marchetti Selvaggiani bíboros (1918)
  • Benedetto Aloisi Masella bíboros (1919)
  • Clemente Micara bíboros (1920)
  • Francesco Marmaggi bíboros (1920)
  • Luigi Maglione bíboros (1920)
  • Roberto Vicentini pátriárka (1921)
  • Ermenegildo Pellegrinetti bíboros (1922)
  • Cesare Orsenigo érsek (1922)
  • Angelo Rotta érsek (1922)
  • Gaetano Cicognani bíboros (1925)
  • Paolo Giobbe bíboros (1925)
  • Pietro Ciriaci bíboros (1928)
  • Riccardo Bartoloni érsek (1928)
  • Carlo Chiarlo bíboros (1928)
  • Francesco Borgongini hercegbíboros (1929)

Kitüntetései

[szerkesztés]

Olasz kitüntetések

[szerkesztés]
  • Az Ordine Supremo della Santissima Annunziata rend lovagja, 1930
  • A Szent Móric és Lázár-rend Keresztje, 1930
  • Az Ordine della Corona d'Italia rend nagykeresztjének lovagja, 1930

Külföldi kitüntetések

[szerkesztés]
  • i. Osztályú Csillag a Szabadság Polgári Szolgálatáért (Észtország)
  • A Fehér Sas Rendjének Lovagja (Lengyelország)
  • A Máltai Uralkodó Katonai Rendje, 1917. december 29.
  • A Torony és Kard Katonai Rend nagykeresztje (Portugália), 1929. október 23.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven). Proleksis Encyclopedia

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Francesco Maria Taliani: Pietro Gasparri bíboros, államtitkár és szegény pap élete, Milánó, 1938
  • L. Fiorelli (szerk.): Pietro Gasparri bíboros, Róma, 1960
  • Francesco Roberti: Pietro Gasparri bíboros: Az ember, a pap, a diplomata, a jogász, Apollinaris, XXIII. kötet (1960), 5–43. o.
  • Carlo Lanza: GASPARRI, Pietro, in Biographical Dizionario biogracico degli Iitaliani, 52. kötet, Róma, Istituto dell'Enciclopedia Italiana, 1999 (Hozzáférés: 2017. október 8.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pietro_Gasparri&oldid=28175703”