Piet de Jong

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Piet de Jong
Piet de Jong 1970.jpg
Hollandia 43. miniszterelnöke
Hivatali idő
1967. április 5. 1971. július 6.
Uralkodó Julianna
Előd Jelle Zijlstra
Utód Barend Biesheuvel
Hollandia honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1963 1967
Hollandia tengerészeti államtitkára
Hivatali idő
1959 1963

Születési név Petrus Jozef Sietze de Jong
Született 1915. április 3.[1][2][3]
Apeldoorn[1]
Elhunyt2016. július 27. (101 évesen)[4][5][2][3]
Hága[4]
Párt Katolikus Néppárt (1959-1980)
Kereszténydemokrata Tömörülés CDA logo.svg (1980 óta)

Foglalkozás politikus, tengerésztiszt
Iskolái Royal Netherlands Naval College
Vallás római katolikus egyház

Díjak
  • Bronze Cross (1943)
  • Distinguished Service Cross
  • Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele
  • Order of Bernardo O'Higgins
  • Osztrák Köztársaság Érdemjele
A Wikimédia Commons tartalmaz Piet de Jong témájú médiaállományokat.

Petrus Jozef Sietse "Piet" de Jong (Apeldoorn, 1915. április 3.Hága, 2016. július 27.) holland politikus, tengerésztiszt, Hollandia miniszterelnöke volt 1967 és 1971 között. A Katolikus Néppárt tagja volt és később a Kereszténydemokrata Tömörülésé.

Életrajza[szerkesztés]

Korai élete[szerkesztés]

1915-ben született Gelderlandban található Apeldoorn településen egy frízföldi katolikus család hatodik gyermekeként. Középiskolai tanulmányai után 1931-ben a Holland Királyi Tengerészethez csatlakozott, ahol tengerészkadét volt. Ezzel egyidőben a Den Helderben a Holland Királyi Tengerészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, 1934-ben kapta meg tengerészzászlósi rangját.[6]

Második világháború[szerkesztés]

Főiskolai végzettségének megszerzése után 1934-től rövid ideig Holland Kelet-Indiában a tengerészet tengeralattjárói szolgálatában teljesített szolgálatot. 1940. május 13-án szállt partra Angliában a holland HLMS O 24 tengeralattjáróról. Eleinte ezen a tengeralattjárón első tisztként teljesített szolgálatot, majd 1944-től hadtest parancsnoki rangban szolgált. A háború alatt Angliában élt.[7]

A háború után 1947-ben a Tengernagyi Hivatalnál dolgozott, 1948-ban a tengerészeti miniszter adjutánsa lett. 1951 és 1952 között a HNLMS De Zeeuw fregatt parancsnoka volt. 1955-ben a Holland Királyi Tengerészeti Főfelügyelői Hivatal vezérkari főnökének nevezték ki.

Politikai pályája[szerkesztés]

Államtitkár[szerkesztés]

1959-ben a Jan de Quay vezette kormány tengerészeti államtitkára lett, egyben a Katolikus Néppárt tagja is. Államtitkárként legfőbb feladata volt a tengerészet struktúrájának az átalakítása.

Miniszter[szerkesztés]

1959 és 1963 között Victor Marijnen kormányának honvédelemi minisztere lett.

Miniszterelnök[szerkesztés]

Az 1967-es holland választáson a Katolikus Néppárt győzött. A kormány koalíció tagjai lettek a Forradalomellenes Párt, Keresztény Történelmi Unió és a Szabadság és Demokrácia Néppártja.

Ez volt az első kormány a második világháború után, amely kitöltötte a 4 éves hivatali idejét. A szekularizáció miatt a társadalom számos demokratikus reformot várt el a kormánytól, számos reform intézkedést hoztak a főiskolák és egyetemek életében, miután több alkalommal is megszállták diákok a Maagdenhuist, ami a felsőoktatási felvételi iroda volt. Az 1968-as diáklázadások Hollandiára is hatással voltak.[8]

Alkotmányos reformok[szerkesztés]

A kormány 1967-ben felállította az André Donner Európai Bíróság bírója és Jo Cals 1965-1966 közti miniszterelnök vezette Donner-Cals bizottságot, aminek feladata az alkotmány felülvizsgálata és a választási törvény módosítása volt. A bizottság jelentése 1971-re készült el, amiben javaslatot tettek az egyéni választókerületi rendszer bevezetésére, az arányos képviselettel szemben, ám az alkotmánymódosítás csak 1983-ban történt meg hosszas előkészítő munkák után, amibe a szociális jogok is belekerültek.

Gazdaság[szerkesztés]

Az ország gazdasága nehézségekbe ütközött, hiszen az ipari szektorban, ezenbelül is a hajógyártási és textil ágazatban tömeges elbocsátásokra került sor. A kormány a gazdaságilag gyengén teljesítő régiók felzárkóztatására tett kísérletet, úgy, hogy kormányzati szerveket helyezett át Drenthe, Frízföld, Groningen és Limburg déli részébe. 1968-ban Johan Witteveen (VVD) pénzügyminiszter javaslatára törvénybe iktatták a minimálbér összegét. Az Áfa bevezetésével áremelkedés lett és nőtt az infláció, amire a kormány lassan reagált így le kellett mondai Leo de Block gazdasági miniszternek. A kormány ideje alatt a munkáltatók befagyasztották a béreket, ami miatt tömegtüntetésekre és sztrájkokra került sor. A tüntetések miatt a munkáltatók képviselete részben feloldotta a bérek befagyasztását.

Külpolitika[szerkesztés]

A kormány növelte a védelmi kiadásokat, az 1968-as prágai tavasz következtében. 1969-ben tömegtüntetések sorozata zajlott le a vietnámi háború miatt.

A kormány külpolitikájának egyik legnagyobb sikere, hogy javult Indonéziával a viszonya. 1970-ben Suharto indonéz elnök Hollandiába látogatott. Ám a látogatását beárnyékolta, hogy a hágai indonéz nagykövetséget elfoglalták a malukuiak.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kabinet-De Jong című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Piet de Jong című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. a b Parlement & Politiek. (Hozzáférés: 2015. július 7.)
  2. a b Holland Életrajzi Portál. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Parlementair Documentatie Centrum
  5. http://nos.nl/artikel/2122608-oud-premier-piet-de-jong-101-overleden.html
  6. Piet de Jong: my manager of choice. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
  7. Oud-premier Piet de Jong (101) overleden. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
  8. Kabinet-De Jong (1967-1971). (Hozzáférés: 2017. december 23.)