Phaeosphaerida
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Aulosphaera elegantissima Blaschka-üvegmodellje
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Cladi[1] | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phaeosphaerida témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Phaeosphaerida témájú kategóriát. |
A Phaeosphaeria (más néven Phaeosphaerida)[2] a Cercozoa Phaeodaria csoportjának kládja, a molekuláris filogenetikai elemzések szerinti E klád megfelelője.[3]
Történet
[szerkesztés]Ernst Haeckel hozta létre a kládot 1887-ben 4 csoporttal (Orosphaerida, más néven Oroscenidae,[4] Sagosphaerida, Cannosphaerida és Aulosphaerida). Családjai lehetséges közös őse szerinte a Castanellida vagy a Medusettida tagja lehetett.[5] 18S rRNS-részletek először 2004-ben jelentek meg róla.[6]
Az Oroscenidae később nem bizonyult a többi Phaeosphaerida-klád rokonának, hanem a sugárállatkák közé tartozik, az Orosphaeridae név pedig vitatottnak bizonyult, mivel típusnemzetsége, az Orosphaera Haeckel 1882 nomen dubium.[4] Így a Phaeosphaeridában 3 család maradt, ezek az Aulosphaeridae, a Cannosphaeridae és a Sagosphaeridae.[1][7][* 1] Ezek mindegyike 1 igazolt nemzetségből áll.[8] Nakamura et al. 2021-es rendszertana azonban csak 2 családot különböztet meg (Aulosphaeridae, Sagosphaeridae), azonban az Aulosphaeridae a 18S rDNS-elemzések szerint feltehetően parafiletikus.[4]
Genetika
[szerkesztés]Polet et al. 2004-ben szekvenálták az Aulosphaera trigonopa 18S rRNS-ének egy részét.[6] Ezután 2023-ban jelentek meg további 18S rRNS-ek addig leíratlan fajokról. V9 hiperváltozékony régiója mintegy 315 bázispár hosszú.[9]
Filogenetika
[szerkesztés]A Protocystis xiphodon és a Protocystis tridens a 18S rDNS-elemzések alapján a Phaeosphaeria fajainak – például az Aulacantha és Aulosphaera spp.-nek – közelebbi rokona, mint a Challengeron vagy a Medusetta spp.-nek.[10]
Adl et al. 2019-es rendszertanában 3 nemzetség tartozik ide, az Aulosphaera, a Cannosphaera és a Sagosphaera.[8]
Mivel elsősorban 18S rRNS-ek ismertek a kládból, a Phaeosphaerida rendszertana elsősorban ezeken alapul.[2]
Morfológia
[szerkesztés]Központi kapszulája egy- vagy kétrétegű gömbrácsos,[11] nem kagylószerű, egyszerű héjnyílású, lábak vagy fogak nélküli héjban van, és központi helyzetű.[8] A gömbrács általában háromszögekből áll.[12]:21
Akár 1 mm feletti is lehet,[10] de általában 5 mm-nél kisebb.[11]
Váza törékeny, felszínén adhéziós részecskék vannak, mely szelektíven oldódhat az élőhely mélysége alá süllyedéskor,[13] és bár általában közel gömbölyű, lehet ellipszoid, lencse alakú vagy más módosult forma is. Nem rendelkezik a héj önálló szájjal.[5]
Ökológia
[szerkesztés]Többnyire 2000–5000 m-es mélységben él (batipelágikus),[11][14] de egyes fajok elsősorban az eufotikus zónában élnek,[9] vagy mezopelágikusak.[15]
Generalista omnivor (baktériumokat és eukariótákat egyaránt evő) heterotróf klád,[13] egyes fajai nagy biomasszájuk révén a szén- és nitrogénciklus helyi részeiben fontosak lehetnek.[10] Szerves anyagok gyakran tapadnak a vázhoz.[13] Az egyes példányok átlagos szén- és nitrogéntartalma és -sűrűsége ennek ellenére csekély (2300, illetve 400 ng).[16]
Egy meg nem nevezett Aulosphaera-faj felemáslábú rákokkal (például Phronimopsis spinifera) élhet szimbiózisban. Általában 2–4 sejt tapad a lábakhoz, de legalább 9 képes erre.[17]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ A forrásban Aulosphaerida és Cannosphaerida alakban szerepel
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b Adl SM. 9. Rhizaria, Protistology. ISBN 9780323952996. Hozzáférés ideje: 2025. január 26.
- ↑ a b Nakamura Y, Imai I, Tuji A, Suzuki N (2015. október 28.). „A new phaeodarian species discovered from the Japan Sea proper water, Auloscena pleuroclada sp. nov. (Aulosphaeridae, Phaeosphaerida, Phaeodaria)”. J Eukaryot Microbiol 63 (2), 271–274. o. DOI:10.1111/jeu.12274. PMID 26509642.
- ↑ Nakamura Y, Imai I, Yamaguchi A, Tuji A, Not F, Suzuki N (2015. június 14.). „Molecular phylogeny of the widely distributed marine protists, Phaeodaria (Rhizaria, Cercozoa)”. Protist 166 (3), 363–373. o. DOI:10.1016/j.protis.2015.05.004. PMID 26083083.
- ↑ a b c Nakamura Y, Tuji A, Kimoto K, Yamaguchi A, Hori RS, Suzuki N (2021. május 13.). „Ecology, morphology, phylogeny and taxonomic revision of giant radiolarians, Orodaria ord. nov. (Radiolaria; Rhizaria; SAR)”. Protist 172 (3). DOI:10.1016/j.protis.2021.125808. PMID 34186475.
- ↑ a b Haeckel E. Report on the scientific results of the voyage of HMS Challenger during the years 1873–1876, Zoology (1887). Hozzáférés ideje: 2025. január 20.
- ↑ a b Polet S, Berney C, Fahrni J, Pawlowski J (2004. március 1.). „Small-subunit ribosomal RNA gene sequences of Phaeodarea challenge the monophyly of Haeckel's Radiolaria”. Protist 155 (1), 53–63. o. DOI:10.1078/1434461000164. PMID 15144058.
- ↑ Anderson OR. Radiolaria (1983). Hozzáférés ideje: 2025. január 26.
- ↑ a b c Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b Nakamura Y, Itagaki H, Tuji A, Shimode S, Yamaguchi A, Hidaka K, Ogiso-Tanaka E (2023. október 18.). „DNA metabarcoding focused on difficult-to-culture protists: An effective approach to clarify biological interactions”. Environ Microbiol 25 (12), 3630–3638. o. DOI:10.1111/1462-2920.16524. PMID 37853476. (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ a b c Nakamura Y, Imai I, Yamaguchi A, Tuji A, Suzuki N (2013. május 10.). „Aulographis japonica sp. nov. (Phaeodaria, Aulacanthida, Aulacanthidae), an abundant zooplankton in the deep sea of the Sea of Japan”. Plankton Benthos Res 8 (3), 107–115. o. (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ a b c Makai E, Tarnai T (1976). „Gömbrácsok morfológiája”. Műszaki Tudomány 51. (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ Poupin J, Cussatlegras AS, Geistdoerfer P (1999). „Plancton Marin Bioluminescent: inventaire documenté des espèces et bilan des formes les plus communes de la mer d'Iroise”, 1–83. o, Kiadó: École Navale, Laboratoire d’Océanographie. (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ a b c Ikenoue T, Kimoto K, Okazaki Y, Sato M, Honda MC, Takahashi K, Harada N, Fujiki T (2019. augusztus 31.). „Phaeodaria: an important carrier of particulate organic carbon in the mesopelagic twilight zone of the North Pacific Ocean”. Glob Biogeochem Cycles 33, 1146–1160. o. DOI:10.1029/2019GB006258. (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ Sogawa S, Nakamura Y, Nagai S, Nishi N, Hidaka K, Shimizu Y, Setou T (2022. április 4.). „DNA metabarcoding reveals vertical variation and hidden diversity of Alveolata and Rhizaria communities in the western North Pacific”. Deep Sea Res I 183.
- ↑ Steinberg DK, Cope JS, Wilson SE, Kobari T (2008. május 28.). „A comparison of mesopelagic mesozooplankton community structure in the subtropical and subarctic North Pacific Ocean”. Deep Sea Res II 55, 1615–1635. o. (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ Laget M, Llopis-Monferrer N, Maguer JF, Leynaert A, Biard T (2022. december 9.). „Elemental content allometries and silicon uptake rates of planktonic Rhizaria: Insights into their ecology and role in biogeochemical cycles”. Limnol Oceanogr 68, 439–454. o. DOI:10.1002/lno.12284. (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ Nakamura Y, Minemizu R, Saito N (2019. szeptember 12.). „"Rhizarian rider"―symbiosis between Phronimopsis spinifera Claus, 1879 (Amphipoda) and Aulosphaera sp. (Phaeodaria)”. Mar Biodivers 49, 2193–2195. o. DOI:10.1007/s12526-019-01002-5.
