Pettyes piton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Pettyes piton
Antaresia maculosa.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerincesek
Osztály: Hüllők
Rend: Pikkelyes hüllők
Család: Pitonfélék
Nemzetség: Antaresia
Tudományos név
Antaresia maculosa
Peters, 1873
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pettyes piton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes piton témájú médiaállományokat és Pettyes piton témájú kategóriát.

A pettyes piton (Antaresia maculosa) Ausztráliában honos, kis termetű (kb. 1 méteres), nem mérges kígyófaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A pettyes pitont 1984-ig a Children-piton alfajának tartották, azóta azonban a hangyabolypitonnal együtt önálló fajnak ismerik el. A pettyes piton a csoportban a legnagyobb faj, általában 90–115 cm hosszú, ritkán elérheti a 140 cm-t is. A legnagyobb példányok a Cape York-félsziget erdeiben élnek. Alapszíne világosabb krém- vagy sárgásbarna, amin szabálytalan alakú sötétbarna foltok láthatók. A foltok elkülönülhetnek vagy összeolvadhatnak; utóbbi esetben erősen hullámzó, a gerinc mentén végighúzódó, szakadozott sávot alkothatnak. A foltok széle cikkcakkos, mert a sötétbarna szín mindig kiterjed az érintett pikkely teljes felületére. Pupillája függőlegesen álló keskeny ovális.

Elterjedése[szerkesztés]

Északkelet-Ausztráliában honos, Queensland tartomány északi és keleti partvidékén, valamint Új-Dél-Wales északkeleti részén.

Életmódja[szerkesztés]

A pettyes piton erdőkben, esőerdőkben, bozótosokban, sziklás hegyoldalakon egyaránt előfordul, de különösen kedveli a sziklás környékeket, ahol a repedésekben és barlangokban el tud rejtőzni.

Kisemlősökkel, madarakkal, gyíkokkal, békákkal táplálkozik. Sajátossága, hogy a barlangok bejáratánál elhelyezkedve elkapja a ki-be röpködő denevéreket.

Tojásokkal szaporodik, egyszerre 4-16 (átlagosan 13) tojást rak.

Terráriumban az egyik legkönnyebben tartható piton; kezdőknek is javasolt. Egerekkel, fiatal patkányokkal etethető. Ismert világosabb ("szőke") és albínó változata is.

Források[szerkesztés]