Ugrás a tartalomhoz

Peter Rosegger

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter Rosegger
Született1843. július 31.[1][2][3][4][5]
Kluppeneggerhof
Elhunyt1918. június 26. (74 évesen)[1][6][2][3][4]
Krieglach[6]
Álneve
  • Gabriel Fels
  • Peter Kettenfeier
  • Petri Kittenfeier
Állampolgárságaosztrák
Gyermekeiöt gyermek:
  • Margarete Rosegger
  • Hans Ludwig Rosegger
SzüleiMaria Roßegger
Lorenz Roßegger
Foglalkozása
IskoláiGrazi Egyetem
Kitüntetései
  • Ferenc József-rend nagykeresztje
  • a Bécsi Egyetem díszdoktora[7]
  • a Heidelberg Egyetem díszdoktora
  • a Grazi Egyetem díszdoktora
SírhelyeKrieglach

Peter Rosegger aláírása
Peter Rosegger aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Rosegger témájú médiaállományokat.

Peter Rosegger (Alpl, Stájerország, Osztrák Császárság, 1843. július 31.Krieglach, Stájerország, Osztrák–Magyar Monarchia, 1918. június 26.) osztrák költő, író.

Bár csak egy kisebb tartomány, a stájer földi északi hegyvidék és népélet ábrázolására szorítkozott, kora legnagyobb osztrák írói közé emelkedett. Írói pályája jó példa a folklór és az irodalom érintkezésére is.

Élete

[szerkesztés]

Mürzzuschlag mellett, a kis Alm hegyi majorságban, egy zsellércseléd és egy szénégető lány fiaként született. Inasnak adták egy vándor foltozó-szabóhoz, aki a tanyákat, majorokat látogatta. Heteket töltött egy-egy parasztcsalád körében. Miután felszabadult, még négy évig élt hasonló viszonyok között, megismerve a környék hajlékait és a bennlakók szegényes életét. Az embereknek elmesélte történeteit, nótákat rögtönzött citerajátékához, nevét megismerte a helyi nép. Elmondása szerint 1858-ban egy kalendárium irodalmi közlései között olvasta August Silberstein bécsi író egy parasztnovelláját, ez ébresztett benne vágyat az írásra. Végre felfigyeltek rá magasabb körökben is, felkarolták, tanítatták, de a nagyvilág idegen maradt számára. Kapcsolatba került Robert Hamerling, Ludwig Anzengruber és más írókkal, ez nagy lendületet adott írói tehetségének. 1876-tól kezdve saját folyóiratot adott ki Heimgarten címen, melyet nagyrészt egymaga töltött meg élénk, valós – néha stájer nyelvjárásban írt – történeteivel. Szülőhelyétől nem tudott igazán elválni. Krieglachban villát épített magának, ott halt meg az első világháború végén. Egykori háza ma múzeum.

Írói munkássága

[szerkesztés]

Mesélőkedve kifogyhatatlan volt, de általában csak arról szólt, amit maga látott, hallott. Megható, tragikus, tréfás esetek ezreit írta meg, minden túldíszítettség nélkül. Az erdő, a szegény egyszerűség és a hegyvidék különös lakossága szól belőlük; képzelete friss, írásmódja könnyed. A történeteit átható hangulat is a népköltésből való. Az eltanult érzelgősség idegen tőle, természetleírásai elütnek a megszokott irodalmitól. Ősi primitív fogékonysággal éli át és adja vissza a természet nyelvét. Írásaiból a nép ismerete és szeretete árad.

Összes műveinek sorozata a néprajznak és a folklórnak is kincsesbányája. Heimgarten című folyóiratában számos szakszerű néprajzi dolgozata is megjelent. Köztük: Az alpin mázas kemencéről, XVII. évf; Kenyérsütés módjai, XXX. évf.; Parasztok házi ünnepei, III., V. és XVI. évf.; Halotti énekek, IV., VI., XIII., XV. évf.; Vallásos népművészetről XVII. évf.; „Marterl" táblák (szerencsétlenség vagy bűntett színhelyén felállított táblák festett képekkel és versekkel) IV. évf.; Sorozatos közlés népi színjátékokról: IV., V., VII., IX., XII., XVI., XXIV., XXVIII., XXXV. évf.; Az alpin parasztház és részei III., VII., XIX., XXV., XXXI. évf.; stb.

Művei

[szerkesztés]

Verseskötetek

[szerkesztés]

Novelláskötetek

[szerkesztés]
  • Buch der Novellen (3 kötet)
  • Sonderlinge aus den Alpen
  • Der Schelm in den Bergen (2 kötet)

Regények

[szerkesztés]
  • Die Schriften des Waldschulmeisters, 1875 (Az erdei iskolamester írásai)[8]
  • Heidepeters Gabriel, 1882 (Heidepeters Gabriel)
  • Der Gottsucher, 1883 (Isten keresője)
  • Jakob der Letzte, 1888 (Az utolsó Jákob)
  • Peter Mayr. Der Wirt an der Mahr, 1891 (Peter Mayr. A földesúr a Mahr-nál)
  • Das ewige Licht, 1897 (Az örök fény)
  • Erdsegen, 1900 (Föld áldása)
  • Weltgift, 1901 (Világméreg)
  • Inri, 1905 (Inri)
  • Die Försterbuben, 1907 (Az erdész fiúk)
  • Martin der Mann, 1908 (Martin, az ember)
  • Die beiden Hänse (A két Hans)

Önéletrajzi művek

[szerkesztés]
  • Waldheimat, 1877 (Erdei otthon)
  • Mein Weltleben, 1898, 1914 (Világéletem)
  • Schriften in Steirischer Mundart, 1907 (Betűtípusok stájer nyelvjárásban)

Gesammelte Werke (40 Bände), 1913–1916 (Összegyűjtött művek, 40 kötet).

Magyarul

[szerkesztés]
  • Petike, Elbeszélések; vál., ford. Kőrösi Henrik; Szt. István Társulat, Bp., 1904
  • Eszmék a nevelésről; bev., ford. Tamás Károly, Peter Rosegger: Der Schriften des Waldschulmeisters c. műve nyomán; Botschar Ny., Beszterce, 1908
  • Amikor még parasztgyerek voltam...; ford. Nyireő Éva;  Tarka Könyvek, Bp., 1921 (Tarka Könyvek I. sorozat)
  • I. N. R. I.; Peter Rosegger regénye után filmre írta Robert Wiene; Szfinksz, Bp., 1923 (Filmkönyvek)
  • Adalbert Stifter: Hegyikristály. Két régi osztrák karácsonyi történet / Peter Rosegger: Karácsony éjszakáján; ford. Tandori Dezső; Eri, Budapest, 2005

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Розеггер Петер, 2015. szeptember 28.
  7. http://geschichte.univie.ac.at/en/persons/peter-rosegger
  8. Zárójelben a könyvcímek nyersfordítása

Források

[szerkesztés]
  • Solymossy Sándor (1918). Peter Rosegger (PDF). Ethnographia 29. évfolyam (1–4. szám), 168–169. o. [2021. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 2.) 
  • Розеггер. In Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона. (oroszul) Szentpétervár: Ф. А. Брокгауз – И. А. Ефрон. 1890–1907. Hozzáférés: 2021. január 25.