Peter Brook

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter Brook
(Peter Stephen Paul Brook)
Peter Brook.JPG
Született 1925. március 21. (92 éves)[1][2]
London[3][4]
Állampolgársága brit
Házastársa Natasha Parry (1951–2015)
Gyermekei
  • Irina Brook
  • Simon Brook
Foglalkozása
Iskolái Magdalen Főiskola
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka
  • Ordre des Arts et des Lettres
  • Commander of the Order of the British Empire
  • International Ibsen Award (2008)
  • Praemium Imperiale
  • Tony Award for Best Direction of a Play (20th Tony Awards, 1966)
  • Tony Award for Best Direction of a Play (25th Tony Awards, 1971)
  • Dan David Prize (2005)

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Brook témájú médiaállományokat.

Peter Brook (London, 1925. március 21. –) angol színházi és filmrendező, a kortárs színházművészet egyik legnagyobb alakja.

Élete és színpadi munkássága[szerkesztés]

Teljes nevén Peter Stephen Paul Brook Angliában született litván zsidó származású szülők gyermekeként, akik a század első évtizedének végén hagyták el Oroszországot. Apja a liège-i egyetemen villamosmérnökként végzett, anyja a kémiai tudományok doktora, kutatóvegyész volt. Az első világháború végén telepedtek le Angliában. A fiatal Peter már gyerekkorában rajongott a filmekért és színházért, később Oxfordban lett egyetemista, ahol 1942-ben egy amatőr társulattal színre vitte Marlowe Doktor Faustus című művét. Ezt a következő évben Londonban is megrendezte. Több kisebb társulattal dolgozott együtt, mikor Sir Barry Jackson, a neves színházigazgató meghívta birminghami társulatához G. B. Shaw: Ember és felsőbbrendű ember című vígjátékának rendezésére, majd a stratfordi Shakespeare Színház igazgatójaként megbízta a Felsült szerelmesek (Lóvátett lovagok) színpadra állításával. A rendező ekkor huszonnégy éves volt, Jackson úgy nevezte: „a legfiatalabb földrengés".

1947 és 1950 között produkciós rendező volt a Covent Gardenben. Itt mutatta be Strauss Salome című munkáját, amely rendkívül vitatott lett és amelyhez Salvador Dalí díszleteit használta fel. Ugyancsak itt vitte színre Puccini Bohéméletét is, amelyhez 1899-es díszleteket használt. 1951-ben megnősült és feleségül vette Natasha Parry-t, akitől egy kislánya született.

Egy ember mozdulatlanul áll a színpadon, és magára vonja a figyelmünket. A másiknak nem sikerül ugyanez. Nekem csak ez a különbség számít. Mi ez a különbség? Mit jelent kémiailag, pszichikailag, fizikailag? A sztár kézjegyét? Egyéniséget? Nem. Ez így túl egyszerű lenne. Nem ez a válasz. Nem tudom, mi a válasz. De azt tudom, hogy itt, az előbbi kérdésre adott válaszban találhatjuk meg egész művészetünk kiindulópontját.

Brook az 50-es és 60-as években sokat vendégeskedett Párizsban és New York-ban, ahol több mint félszáz drámát, hét operát és több filmet is rendezett. 1961-ben rendezte meg a Lear király-t, Paul Scofielddal a címszerepben; ez az előadás a korszak Shakespeare-színjátszásának megújító eseménye lett. A társulat 1963-as vendégjátéka idején nagy hatást tett a magyar színjátszásra is. Később elkészült a Lear filmváltozata. Brook színházi látásmódjára nagy hatással volt Antonin Artaud kegyetlen színháza, de azok a kísérleti színházak is, amelyek meghatározták a modern kori színjátszást, így Jerzy Grotowsky, Bertolt Brecht vagy Vszevolod Meyerhold teátruma. Ezenfelül nagy hatást gyakorolt rá G. I. Gurdjieff, Edward Gordon Craig és Matila Ghyka munkássága is.

1962-ben egy francia rendezővel együtt csatlakozott a Peter Hall vezette stratfordi Shakespeare Színházhoz társigazgatóként, a társulat később felvette a Royal Shakespeare Company nevet. A kísérleti színházi társulat nevéhez fűződik Peter Weiss Marat/Sade művének színre vitele. Jean-Paul Sartre a produkciót fordulópontnak nevezte egy új színháztípus felé vezető úton. Brook hangsúlyt helyez a látvány, a színpadtér és a fénydramaturgia megújítására. Ebben támaszkodik az ókori színjátszásra csakúgy, mint a modern korira. Fontosnak tartja az üres teret, amelyet fontos alapnak tekint. Esztétikáját az 1968-ban megjelent Az üres tér c. könyve foglalja össze. Ebben a színházesztétika alapműben saját tapasztalataira hagyatkozva áttekinti kora színházát és általános tézisekkel, valamint gyakorlati útmutatással egyaránt szolgál. Brook azt a fajta színházat favorizálja, amely eltünteti a határt a néző a színpad közt és amely mintegy bevonja a nézőt, részesévé teszi a darabnak. Ugyanakkor azt is fontosnak véli, hogy a mű reflektáljon a modern ember problémáira.

Sikeres rendezése volt még Shakespeare: Vihar c. műve, továbbá a Szentivánéji álom, amellyel ellátogatott több országba, köztük Budapestre is a 70-es években. Ebben az előadásban egyszerre tud érvényesülni két eszménye Brook-nak, a nyers és a szent, azaz a szent költészetet és az Erzsébet kori Anglia nyers világát. Ugyancsak ehhez az időszakhoz köthető a szufi mese, A madarak tanácskozása előadása, amelyet improvizációkkal adtak elő mozgással, madárhangutánzással, afrikai dalok felhasználásával. 1974-ben a párizsi Bouffes du Nord épülete lett Brook székhelye, amely ma is működik, befogadó színházi jelleggel is. Ide kötődik Alfred Jarry: Übü király című komédiájának bemutatója. Itt készültek mintegy 10 éven keresztül az indiai hőseposz, a Mahábhárata színházi bemutatójára is. Végül egy kilencórás darab, majd egy hatórás film született ennek eredményeként. Brook a műalkotás kedvéért nemzetközi stábbal dolgozott, mert mint mondta: "Ha kicsiben sikerül megvalósítani az egységet, akkor van remény."

Filmjei[szerkesztés]

Magyarul megjelent könyvei[szerkesztés]

  • Az üres tér (1968)
  • Időfonalak (1988)
  • Változó nézőpont (2000)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Брук Питер, 2015. szeptember 27.
  3. Integrált katalógustár, 118515713, 2015. július 21.
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Брук Питер, 2015. szeptember 28.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Jamieson, Lee, Antonin Artaud: From Theory to Practice (Greenwich Exchange: London, 2007) Contains practical exercises on Artaud drawn from Brook's Theatre of Cruelty Season at the RSC. ISBN 978-1-871551-98-3
  • Heilpern, John, Conference of the Birds: The Story of Peter Brook in Africa, Faber, 1977, ISBN 0-571-10372-3
  • Hunt, Albert and Geoffrey Reeves. Peter Brook (Directors in Perspective). Cambridge University Press. (1995)
  • Kustow, Michael. Peter Brook: A Biography. Bloomsbury. (2005)
  • Moffitt, Dale, Between Two Silences: Talking with Peter Brook (1999)
  • Todd, Andrew and Jean-Guy Lecat, The Open Circle: Peter Brook's Theatre Environments (2003)
  • Trewin, J. C. Peter Brook: A Biography. (1971)
  • Trowbridge, Simon. The Company: A Biographical Dictionary of the Royal Shakespeare Company. Oxford: Editions Albert Creed, 2010. ISBN 978-0-9559830-2-3.
  • Zohar, Ouriel, Meetings with Peter Brook, Zohar, Tel-Aviv 176 p. (1990) (He).
  • IMDb – Peter Brook

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]