Dunavecse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Petőfi Sándor-szobor (Dunavecse) szócikkből átirányítva)
Dunavecse
A II. világháború és az 1956-os forradalom áldozatainak emlékműve
A II. világháború és az 1956-os forradalom áldozatainak emlékműve
Dunavecse címere
Dunavecse címere		 Dunavecse zászlaja
Dunavecse zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeBács-Kiskun
JárásKunszentmiklósi
Jogállásváros
PolgármesterVörös Sándor (független)[1]
Irányítószám6087
Körzethívószám78
Népesség
Teljes népesség3868 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség57,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület66,77 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 54′ 49″, k. h. 18° 58′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 49″, k. h. 18° 58′ 20″
Dunavecse (Bács-Kiskun vármegye)
Dunavecse
Dunavecse
Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
Dunavecse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunavecse témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dunavecse város Bács-Kiskun vármegye Kunszentmiklósi járásában. A Pentele híd megépülésénél szempont volt, hogy Dunavecsének több száz éve bejáratott kikötője van.

Fekvése[szerkesztés]

Közvetlenül a Duna bal partján helyezkedik el, a Dunaújvárossal ellentétes oldalon, Bács-Kiskun és Fejér vármegyék határán. A folyó vecsei szakasza mintegy 4,5 kilométer hosszú. Belterülete hullámos felszínt mutat, legmagasabb pontja a Rózsadomb. Tengerszint feletti magassága 105 méter.

A szomszédos települések: észak felől Szalkszentmárton, északkelet felől Kunszentmiklós, kelet felől Szabadszállás, délkelet felől Újsolt, dél felől Solt és Apostag, nyugat felől pedig, a folyó túlsó partján és a megyehatár túloldalán Dunaújváros.

Megközelítése[szerkesztés]

A település közigazgatási területén áthalad a Budapestet Bajával összekötő 51-es főút, így az ország távolabbi részei felől ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala. Lakott területeit azonban a főút ma már elkerüli – a szomszédos Apostaghoz hasonlóan –, azon csak a régi nyomvonalán húzódó 513-as főút vezet keresztül. Határát érinti még az M8-as autópálya nyomvonala, amelynek itt csomópontja is van az 51-es főúttal, valamint keleten, egy aránylag rövid szakaszon az 5213-as út is.

A települést vonattal a Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonalon lehetett megközelíteni, ahol azonban 2007. március 4. óta nincs személyszállítás. Dunavecse vasútállomás a belterület északkeleti szélén helyezkedik el, közúti elérését az 52 313-as számú mellékút biztosítja.

A település kereskedelmi kikötője a lakott terület délnyugati szélén helyezkedik el, közúton az 51 343-as számú mellékúton érhető el.

Dunavecse és Apostag között kerékpárút is épült a Duna mellett.

Története[szerkesztés]

Dunavecse nevét az 1332–1334. évi pápai tizedjegyzék említette először, ekkor egyházilag a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozott, majd 1404–1405-ben Fejér vármegye solti járásához csatolták.

A 15. század elején a Tetétleni család birtoka, a 16. század közepén, a mohácsi vész utáni korszakban Laski Jeromos († 1541) birtokába került, majd a 17. század közepén a Földváry család lett a település birtokosa.

1610-ben a reformátusok itt zsinatot tartottak. A református egyháza 1626–1629 közötti években már fennállt. Református templom 1640-ben épült. A település a török hódoltság alatt sem pusztult el. 1691-ben egy egész porta után 50 forint katonaélelmezési költséget és 1695-ben 4 portát vetettek ki rá. Ekkor egyike volt a vármegye legnépesebb községeinek. Az 1720. évi összeíráskor 122 jobbágyháztartást találtak itt, és ekkor tisztán magyar lakosai voltak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint még mindig a Földváry család birtokaként szerepelt Tetétlen (Dunatetétlen), Ölle (Szülleölle) és Szölle nevű, Hartához tartozó pusztákkal együtt. E családon kívül ekkor még Jelenffy Lénárt János is birtokosa volt. 1761. július 7-én évente négy országos,[3] 1832. április 26-án pedig hetivásárok tartására is kiváltságot nyert. 1873-ig a Földváry család osztatlanul bírta itteni birtokait. 1873-ban a család megosztozott az ősi javakon,[4] ezek egy része idegen kézre jutott.

1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a településen, 1848-ban pedig egy nagy tűzvészben a község fele leégett.

A Magyar Nemzeti Múzeumba került egy dunavecsei arany kartekercs a bronzkorból. A dunaújvárosi Intercisa Múzeumban a Dunaújvárosi kistérség ásatásain előbukkant régészeti emlékei szerepelnek a tárlaton. A Felsőhegy-dűlő régészeti tárgyai Budapestre kerültek.

A dunavecsei művelődési ház a Fő utca bal oldalán található, szerveznek néptánccsoportot, csillagász szakkört, népdalkört, rajzos foglalkozásokat. Minden évben Március idusa és Szeptember végén estet tartanak a művelődési házban. Dunavecsei Vikár Béla Könyvtár az Alkony utcában van.

Vikár Béla fordította a Kalevala irodalmi alkotást, aki műfordító és etnográfus is volt. A Vikár Béla Könyvtár 1953-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt, több mint 32 000 darab könyvet talál az olvasóközönség.

Dunavecse Hősök terén áll az 1745-ös építésű barokk stílusú református templom. Hild József bővítette toronnyal 1832-ben. Makovecz Imre is rajta hagyta nyomát Dunavecsén, ő tervezte a második világháborús és 56-os közös emlékművet. Néhány további vallási épületet kereshetnek fel a dunavecseiek, ilyen a római katolikus kápolna, nazarénusok temploma. Burgus erődítmény ezen a helyen állt a Római Birodalom idején, amit egyes források szerint a törökök szedtek szét, múzeumba kerültek kis részei. A római burgus egy darabját a református templomba használták fel az építkezéskor.

Dunavecsén születtek André Kertész és Jean Toth művészek, előbbi fotográfus volt, utóbbi festő. Dunavecse része egy sziget, a Nagy-sziget is.

1902-ben készült el a települést érintő Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonal. Az 1900-as évek elején ide tartozott Csanádfehéregyháza és Zsellérpuszta is. Az elsőnek a területén egykor község állt. Ősi templomának alapkövei az 1900-as évek elején még láthatók voltak.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott. 1910-ben 4757 lakosából 4716 magyar volt. Ebből 1030 római katolikus, 3415 református, 144 izraelita volt.

A városi rangot 2004-ben kapta meg.

A Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonalon 2007-ben szűnt meg a személyszállítás.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: P. Szalai Péter (független)[5]
  • 1994–1998: Kovács Péter (független)[6]
  • 1998–2002: Kovács Péter (független)[7]
  • 2002–2006: Kovács Péter (független)[8]
  • 2006–2010: Molnár Gyula (független)[9]
  • 2010–2014: Vörös Sándor (független)[10]
  • 2014–2019: Vörös Sándor (független)[11]
  • 2019-től: Vörös Sándor (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
3903
3878
3769
3827
3922
3868
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,7%-a magyarnak, 2,3% cigánynak, 0,7% németnek, 0,7% románnak mondta magát (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 30%, református 25,1%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 22,2% (15,2% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 89,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,5% románnak, 0,5% németnek, 0,3% szlováknak, 0,2% szerbnek, 0,1-0,1% örménynek, görögnek és horvátnak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 17,7% volt római katolikus, 16,7% református, 0,8% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 8,5% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 20,5% felekezeten kívüli (34,8% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei[szerkesztés]

Petőfi-emléktábla az első világháborús emlékmű talapzatán
A dunavecsei faun – A Millecentenáriumi emlékparkban – Boldogfai Farkas Sándor szobrász alkotása.

A tizennyolcadik században épült a református templom.

1840 és 1844 között a községben éltek Petőfi Sándor szülei, a költő apjának, Petrovics Istvánnak volt itt mészárszéke. Petőfi 1844 áprilisának első felében meglátogatta szüleit, több mint két hónapon át tartózkodott a községben. Szerelemre lobbant a helybéli Nagy Zsuzsika iránt. Számos verse is itt született, többek között a „Füstbe ment terv”, az „Egy estém otthon”, a „Magány”, a „Zsuzsikához”, a „Hattyúdalféle”, az „Ebéd után”, az „Álmodom-e?” és a „Deákpályám” című költeményei, valamint a „Távolból”,[14] amely a község himnusza lett.

A település a mai napig őrzi a költő emlékét. Két szobra is áll itt: az egyikük a Petőfi Sándor Általános Iskola előtti mellszobor, melyet 1948-ban emeltek. A közelben állt egykor Petőfi apjának mészárszéke. A szobrot Szandai Sándor szobrász készítette mészkőből, leleplezésére a millecentenáriumi ünnepségek közepette került sor. A kétszeres életnagyságú szobrot 180 centiméteres hasábkő alapzatra helyezték el, amely egy kétlépcsős, kétméteres és 55 centiméteres betonalapzaton áll. Elöl Petőfi neve áll rajta egy Kossuth-címerrel. Több településről is támogatták a szobor elkészítését (Dunavecse, Apostag, Dunaegyháza, Dunapataj, Dunatetétlen, Harta, Solt, Szalkszentmárton).[15][16][17][18] A másik szobor Szűts Tamás műve, melynek állításáról a város önkormányzata határozott, de a lakók is hozzájárultak megvalósításához. A parkban álló szobor bronzból készült gránit talapzattal, két méter magas és a „Kis Lak” irányába néz. A költő szülei a közeli házban éltek. 2007. március 15-én avatták fel ünnepélyesen.[15][16][17][18]

1954-ben tájmúzeumot hoztak létre, ahol Petőfi-kiállítás tekinthető meg.[19]

A Millecentenáriumi emlékparkban felállított székelykapu, amely a székelyudvarhelyi Berkeczi Imre fafaragó alkotása, és a homoródszentmártoniak ajándéka volt 1998 óta ékesíti a várost. Mellette, a faunszobor 1996 óta díszíti a Millecentenáriumi emlékparkot, de már 1967 óta Dunavecse jellegzetes és ismert köztéri szobra. A szobor alkotója, Boldogfai Farkas Sándor a főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt, 1930-tól állított ki.[20]

Nevezetes személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Dunavecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Egy rangos mezőváros | Száz Magyar Falu | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. július 28.)
  4. ↑ Dümmerth Dezső: A családot szervező vagyon. História, 1983. 2. 23. o.)
  5. ↑ D települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Dunavecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
  7. ↑ Dunavecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  8. ↑ Dunavecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  9. ↑ Dunavecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  10. ↑ Dunavecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  11. ↑ Dunavecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  12. ↑ Dunavecse Helységnévtár
  13. ↑ Dunavecse Helységnévtár
  14. ↑ Ez a vers címe - a „Kis lak áll a Nagy Duna mentében” az első sor
  15. ↑ a b Látványosságok Dunavecsén
  16. ↑ a b Naszály Sándor: Dunavecse története, 1983. Kiadta: Dunavecse Nagyközségi Tanácsa
  17. ↑ a b Molnár Miklós: Beszélő fotográfiák (Dunavecsei emlékképek az 1850-es esztendőktől az 1950-es évekig). Panoráma Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963 243 863 9
  18. ↑ a b Új Petőfi Sándor-szobor Dunavecsén. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  19. ↑ Dunavecsei látnivalók
  20. ↑ Könyvészeti adatok. Dunavecse. Száz magyar falu könyvesháza. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
  21. ↑ Plébánossá nevezték ki Bese Gergő atyát

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Dunavecse község szabályrendelete az árvapénzek és pénzértékek kezeléséről és őrzéséről; Athenaeum, Bp., 1882
  • A Dunavecsei Kaszinó alapszabályai; Iglói János Ny., Balatonfüred, 1940
  • Lukácsy Imre: Beszél a mult. A dunavecsei ref. egyházközség és Dunavecse község története; tan. Bak Antal et al., sajtó alá rend. Molnár Lajos; Dunamente, Dunavecse, 1943
  • A 200 éves templom. Emlékfüzet a dunavecsei ref. templomban tartott hálaadó istentiszteletről; összeáll. Molnár Lajos, Ravasz László beszédével; Dunamente, Dunavecse, 1944
  • Nagy Béla: Történelmi sorsfordulók a dunavecsei járásban; Járási Könyvtár, Dunavecse, 1968
  • Miklós Róbert: A Duna melléki Petőfi-emlékházak. Dunavecse – Szalkszentmárton – Dömsöd; Petőfi Ny., Kecskemét, 1974
  • Naszály Sándor: A dunavecsei Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a volt Virágzó és Új Élet története 1950–1975; s.n., Dunavecse, 1975
  • Kocsis Ilona: Dunavecse keresztnevei, 1737–1895; ELTE, Bp., 1981 (Magyar személynévi adattárak)
  • Naszály Sándor: Dunavecse története; Dunavecse Nagyközségi Tanácsa, Dunavecse, 1983
  • Petőfi és Dunavecse. Dr. Kiss József akadémikus, irodalomtörténész 1990. szept. 27-én a dunavecsei művelődési házban elhangzott előadása; Önkormányzat, Dunavecse, 1991
  • "Egész úton – hazafelé". Petőfi Sándor dunavecsei versei; összeáll., bev. Arányi Lászlóné, Borbély Lajosné; Önkormányzat–Petőfi Baráti Társaság, Dunavecse, 1997
  • Molnár Miklós: Beszélő fotográfiák. Dunavecsei emlékképek az 1850-es esztendőktől az 1950-es évekig; Panoráma, Bp., 2001
  • Balogh Mihály: Dunavecse; szerk. Bárth János; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2001 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Bács-Kiskun új városa, Dunavecse; szerk. Csőszné Seres Ilona, Farkas Veronika; KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága, Kecskemét, 2004
  • Sándorné Ablonczy Zsuzsanna: ...és még mindig beszél a múlt. A Dunavecsei Református Polgári Iskola regényes története; Dunavecsei Református Kollégium, Dunavecse, 2018
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dunavecse&oldid=27052409”