Perzsa gyurgyalag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Perzsa gyurgyalag
Merops persicus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Gyurgyalagfélék (Meropidae)
Nem: Merops
Faj: M. persicus
Tudományos név
Merops persicus
Pallas, 1773
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Perzsa gyurgyalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Perzsa gyurgyalag témájú médiaállományokat és Perzsa gyurgyalag témájú kategóriát.

A perzsa gyurgyalag (Merops persicus) a madarak (Aves) osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Merops persicus chrysocercus Cabanis & Heine, 1860 - Afrika
  • Merops persicus persicus Pallas, 1773[2] - Ázsia

Előfordulása[szerkesztés]

Észak-Afrika és Ázsia területein fészkel. Telelni délebbre, a trópusokra vonul. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők, mangroveerdők, sivatagok, szavannák, édesvizű mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke, tengerparti sós lagúnák, valamint legelők és szántóföldek.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 31 centiméter, farok tolla 7 centiméteres, testtömege 38–56 gramm.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal táplálkozik, főleg szitakötőket, méheket, és darazsakat fogyaszt.[3]

MG 1469 Blue face Bee eater INW 02.jpg

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 4-8 tojásból áll.

Merops persicus MHNT ZOO 2010 11 161 Arys Kazakhstan.jpg

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 25.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. december 25.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 25.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 25.)

További információk[szerkesztés]