Persona 2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Persona 2
FejlesztőAtlus
KiadóAtlus
Sorozat
Platformok
Kiadási dátum
Műfajszerepjáték
JátékmódokEgyjátékos
Korhatár ESRB (Észak-Amerika)
AdathordozóCD-ROM
UMD
A Wikimédia Commons tartalmaz Persona 2 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Persona 2 (ペルソナ2; Hepburn: Perusona 2?) japán szerepjáték-sorozat, amit az Atlus adott ki PlayStationre. Az Innocent Sin (罪; Hepburn: Tsumi?) és az Eternal Punishment (罰; Hepburn: Batsu?) egyazon történet két fejezete. Az Atlus nem fordította le és adta ki az Innocent Sin Japánon kívül.[1] A Persona 2 a Shin Megami Tensei: Persona sorozat első játékának, a Revelations: Personának a folytatása, amiből több szereplő feltűnik a Persona 2-ben is.

A játék a kitalált Sumaru Cityben játszódik, az Innocent Sin főszereplője egy középiskolás diák, Tatsuya Suou. Az Eternal Punishmentnek, ami az Innocent Sin után játszódik egy fiatal újságírónő, Maya Amano a főszereplője. Mindkettőjüknek halálközeli élményekben volt részük ami elszállította őket Philemonhoz. Philemon megadja nekik a Persona idézési képességet.

Ellentétben az Atlus korábbi játékaival amik belsőnézetben játszódnak a Persona 2 izometrikus nézetben.[2][3] Több játékelem, elsősorban Philemon és Nyarlathotep alakját Carl Jung és H. P. Lovecraft regényeiből vették.[4]

Ugyan az Innocent Sin-t soha nem adták ki hivatalosan angol nyelven, azonban a rajongók 2008. október 15-én kiadtak egy angolosítást.

Játékmenet[szerkesztés]

A Persona 2 helyszíneit 3 dimenziós térképekből állították össze, a szereplők pedig bitmap spriteokból.[5] A kamera izometrikus nézetből követi a játékost.[5] A játékos csapata öt embert tartalmazhat. Ha a játékos belép egy „biztonságos” területre (egy olyan terembe ahol nincsenek démonok) akkor mindegyik csapattaggal beszélgethet.[2] A labirintusokban a csapat összes tagja, kivéve a játékos szereplője (Tatsuya vagy Maya) eltűnik és csak a harcok alatt térnek újra vissza. A játékos megtervezheti az útvonalát az Auto-Map funkcióval. Ahogy a játékos új területekre lép be ezek úgy adódnak hozzá a térképhez.[2]

Az sima felszereléseken kívül minden szereplő magával tud cipelni egy Personát, ezzel egyesíti a saját és a Personája képességeit, az erősségeit és gyenge pontjait.[6] A szereplők bármilyen varázslatot meg tud idézni ami megtalálható a Personája támadásai között. Minden csapattag egy alapvető Personával kezd, azonban újakra tehet szert a Velvet Roomban.[7] Ahhoz, hogy a játékos egy új Personára tegyen szert először a démonoktól kell tarot kártyákra szert tennie, hogy ezeket beválthassa a Velvet Roomban.[8]

Amikor a játékos egy új Personára tesz szert akkor az 1-es szinten kezd. Ha megidézi a játékos harcok alatt, akkor annak szintje megnövekedhet és új varázslatokra is szert tehet.[5][6] A Persona tarot osztálya azt szimbolizálja, hogy melyik szereplővel lesz magas az „affinitása”. Ha a Personát olyasvalaki használja akinek jó az affinitása vele akkor kevesebb SP-t (Spirit Point, lélek pont) fog felhasználni.[2]

A „Rumor” (pletyka) rendszer a Persona 2 egyik fontos összetevője.[1] A játékos pletykákat gyűjthet/terjeszthet a „Rumormonger”ek segítségével.[2] Ha a játékos hall egy pletykát akkor annak addig nem lehet érezni a hatását amíg a játékos nem megy el a Kuzunoha Detective Agencybe (Kuzunoha Nyomozóiroda) és nem beszél annak vezetőjével, Todoroki Daisukével. Todoroki egy bizonyos összegért elterjeszti a pletykát ami ennek következtében az valóra válik.[8] A pletykák gyakran befolyásolják a feketepiacon vásárolható fegyvereket és páncélokat. A játékos gyakran megválaszthatja a pletyka végkimenetelét.[2]

Harcrendszer[szerkesztés]

A Persona 2-ben a harcok véletlenszerűek; ekkor a játék átvált a harci képernyőre ahol a játékos támadhat használhatja a Personája varázslatait, védekezhet vagy elfuthat.[6] A Revelations: Persona rácsalapú harcrendszerét nem vette át a játék, ehelyett a játékos és az ellenségek egyazon körben támadhatnak.[8] A játékos yent kaphat a megnyert harcok után.

Kapcsolatba lépés a démonokkal[szerkesztés]

A Personában a legtöbb démonnal kapcsolatba lehet lépni a harcolás helyett. Ekkor egy menü jelenik meg ahol a játékos választhat minimum egy és maximum három ember közül akikkel kapcsolatba akar lépni a démonokkal.[5] A rövid beszélgetésük után a démon boldoggá, érdeklődővé, megfélemlítetté vagy mérgessé válhat.[6] Ha ezen reakciók valamelyike három alkalommal egymás után bekövetkezik akkor a démon barátságot ajánlhat, de rá is támadhatnak a játékosra.[2]

Ha a démon körül zöld fény van az a boldogságát jelenti. A démonok érdeklődését sárga fénnyel és egy ! jellel jelöli a játék, ezen démonok tarot kártyákat adhatnak a játékosnak. Ha a démon körül kék fény van az a félelmét jelenti, ha a démont többször is megfélemlíti a játékos akkor az el fog menekülni. Ha egy démon körül piros fény van az a dühét jelenti; ezen démonok rátámadhatnak a játékosra.[2][5]

Cselekmény[szerkesztés]

Helyszín[szerkesztés]

A játék a kitalált modern japán városban, Sumaru Cityben játszódik aminek lakossága több mint 1,28 millió ember. A várost megátkozták; bármely pletyka amit elég ember ismer valóra válik. A játékos Sumaru Cityben madártávlatból közlekedhet. Minden negyednek megvan a maga kulcsfontosságú helye, és egy bevásárlóközpont ahol a játékos elmehet étterembe, boltokba és a Velvet Roomba.[5] Minden bevásárlóközpontban van legalább egy „Rumormonger”.

A városban yen a fizetőeszköz amit a játékos harcok megnyerésével szerezhet.

Szereplők[szerkesztés]

Bővebben: A Persona 2 szereplői

Innocent Sin[szerkesztés]

A Persona 2: Cumi (Innocent Sin) néhány évvel az első Persona után játszódik. A hat irányítható szereplő: Tatsuya Suou, a Seven Sisters High School egyik diákja; Lisa Silverman, egy népszerű diáklány; Eikichi Mishina, zenész és a Kasugayama High School „bandavezére”; Maya Amano, egy magazin újságírója; Yukino Mayuzumi, Maya munkatársa és a Revelations: Persona túlélője; és Jun Kurosu, egy az iskolában meghalt tanár fia. Yukino már a Revelations: Personában is irányítható szereplő, ezért már jól bánik a Personákkal.[9] Mayának azonban csak homályos emlékei vannak erről, úgy gondolja, hogy a Personája egy védőangyal ami kislánykorában jelent meg.

A játék szótlan főszereplője Tatsuya Suou.[2] Tatsuya, Eikichi és Lisa találkozik Jokerrel, a bohócszerű főgonosszal aki teljesíti az emberek kívánságait ha azok felhívják a saját telefonszámukat. Ha valakinek nem sikerül elmondania Jokernek a kívánságait annak ellopja az „ideális energiáját”, ezeket az embereket hívják „Shadow Selves”nek. Joker azt mondja, hogy a három diák valami szörnyűt tett vele és felbosszantották amikor nem ismerték fel.

Eternal Punishment[szerkesztés]

Néhány hónappal az elődje után játszódik, azonban egy párhuzamos világban ahol az Innocent Sin eseményei nem történtek meg. Az Innocent Sin összes szereplője megtalálható benne, azonban nem ismerik egymást.[10] A játék főszereplője ezúttal Maya, aki Tatsuyához hasonlóan szótlan. Összesen hét irányítható szereplő van, azonban Nate Nanjout és Ellen Kirishimat nem lehet egyszerre megszerezni.[11]

Új szereplők is vannak a játékban, Katsuya Suou, egy nyomozó és Tatsuya bátyja; Ulala Serizawa, Maya magányos szobatársa; és Baofu, egy bűnöző. Az utolsó irányítható szereplője Tatsuya az egyetlen olyan személy aki emlékezik az Innocent Sin eseményeire.[11] Az Eternal Punishment eseményei a Revelations-re és az Innocent Sin-re is utal.[1]

Maya a Coolest magazin írója egy különös sorozatgyilkos, a „JOKER” után nyomoz. Az áldozatok haláluk előtt kapnak egy cetlit JOKER-től ami az áll, hogy „Te vagy a következő!” (You're next!).

EX Dungeon[szerkesztés]

A Persona 2: Eternal Punishment-ben van egy speciális mód ami különáll a főjátéktól, az EX Dungeon. A játék közepe felé a játékos eldöntheti, hogy Nate vagy Ellen (mindketten visszatérő szereplők a Revelations: Persona-ból) csatlakozzon a csapatába. Az EX Dungeon csak akkor nyílik meg ha a játékos kétszer végigviszi a játékot New Game + opcióval, és mind Nate mind Ellen útját teljesíti. Az összes Persona, tárgy, felszerelés és tapasztalati pont átkerül az EX Modeba is.

Angol fordítás[szerkesztés]

2008 decemberében a Devil Hackers nevű fordítócsapat kiadta az Innocent Sin angolosítását. Ez a teljes szöveg fordítását tartalmazza, azonban a grafikus fordítást nem. Az Eternal Punishment fordításával ellentétben ez amennyire csak lehetett hű maradt a japán verzióhoz, a legtöbb szereplő megtartotta az eredeti japán nevét és nem az Eternal Punishment-ben láthatót kapta.

Stáb cameok[szerkesztés]

Az Atlus több alkalmazottja is feltűnik az Innocent Sin-ben és az Eternal Punishment-ben mellékszereplőkként. Szatomi Tadasi forgatókönyvíró egy Tad nevű szereplő aki már a Revelations: Persona-ban is feltűnt.[12] Szoedzsima Sigenori egy Garcon Soejima nevű, egy francia étteremben dolgozó pincérként jelenik meg. A Seedy CD zenebolt tulajdonosát az Atlus zeneszerzőjéről, Taszaki Tosikoról, a Demon Artist szereplőt pedig a Megami Tensei sorozat karakterdesigneréről, Kaneko Kazumáról.[13][14]

Innocent Sin PSP remake[szerkesztés]

2010. október 26-án a Famicú magazinban bejelentették, hogy az Innocent Sin-nek elkészítik egy feljavított portját PlayStation Portable-re. Hasonlóan az elődjének PSP portjához az Innocent Sin-ben is tovább fejlesztett kezelőfelület, új szereplő portrék, egy új nehézségi szint és teljen új zene lesz megtalálható az egyéb kisebb javítások és kiegészítések mellett. A játékos eldöntheti, hogy a Meguro Sódzsi, a játék rendezője által komponált új zenéket vagy a régieket akarja e hallani. A játék pontos megjelenési dátumát még nem jelentették be, de bizonyos jelentések szerint 2011 elején fogják kiadni.[15]

Amikor a Meguro Sódzsit az Eternal Punishment lehetséges PSP remake-jéről kérdezték azt mondta, hogy gondolt arra, hogy az Eternal Punishment remakejét az Innocent Sin-hez mellékelik, de a két játékot lehetetlen egy UMD-re tenni. Ugyan egyelőre nincs tervbe véve az Eternal Punishment remakeje, de Meguro azt mondta, hogy nagyon szeretné elkészíteni.[16]

Fogadtatás[szerkesztés]

Tesztek
Publikáció Pont
576 Konzol 9,5/10
IGN 8,2/10[8]
GameSpot 8,5/10[1]
MobyGames 3,7/5[17]
1UP.com 9,0/10[18]
GameRankings 83%[19]
Metacritic 83%[20]

A Persona 2: Eternal Punishment 8,2/10 pontot kapott az IGN-től.[8]

Ugyan többször is importálni akarták a Persona 2 első fejezetét, azonban az Innocent Sin grafikai tárgyai megakadályozta ezt.[21] Ezek közé tartozik Adolf Hitler feltámasztása, és a főszereplő és egy másik férfi karakter közötti homszexuális kapcsolat.[22] 2008. október 15-én Gemini és csapata kiadta a játék angolosítását.[23] Az Atlus a 2008-as Anime Expón tudomást szerzett erről azonban hagyta nekik, hogy befejezzék.

Zene[szerkesztés]

  • Persona 2: Innocent Sin OST
  • Persona 2: Eternal Punishment OST
  • Persona 2: Batsu Punitive Dance
  • Persona 2 Crime and Punishment: Errors of Their Youth

Források[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Gerstmann, Jeff: 'Eternal Punishment for Playstation Review. gamespot.com. (Hozzáférés: 2007. augusztus 6.)
  2. ↑ a b c d e f g h i Chandran, Neal. (2004-12-09) Persona 2: Innocent Sin Archiválva 2014. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. RPGFan. Hozzáférés ideje: 2008-04-27.
  3. ↑ Mobygames.com - The World of Asian RPGs: Megaten Archiválva 2010. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-07-31.
  4. ↑ The Allegory of Whatever - Nyarlathotep and Philemon Archiválva 2009. május 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-08-06.
  5. ↑ a b c d e f Bartholow, Peter (2000-06-14). Persona 2: Innocent Sin (PlayStation) Archiválva 2009. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben CNET.com. Hozzáférés ideje: 2008-06-12.
  6. ↑ a b c d Persona 2: Eternal Punishment Archiválva 2010. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben. RPGFan. Hozzáférés ideje: 2008-04-09.
  7. ↑ 'Persona 2: Eternal Punishment - Review. allrpg.com. [2007. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 6.)
  8. ↑ a b c d e Smith, David: 'Persona 2: Eternal Punishment Review. psx.ign.com. (Hozzáférés: 2007. augusztus 6.)
  9. ↑ The Allegory of Whatever - Character Profiles: Mayuzumi Yukino Archiválva 2009. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-08-06.
  10. ↑ Hardcore Gaming 101: Megami Tensei/Shin Megami Tensei - Eternal Punishment Archiválva 2009. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-07-21.
  11. ↑ a b The Allegory of Whatever - Character Profiles: Returning Characters from Persona 1 Archiválva 2009. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-08-05.
  12. ↑ The Allegory of Whatever - Character Profiles:Side Characters Archiválva 2009. május 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-07-24.
  13. ↑ The Allegory of Whatever - Tsumi: Nyarlathotep & Philemon Archiválva 2009. május 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-07-28.
  14. ↑ Crime and Punishment - Character Profiles: Side Characters Archiválva 2013. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-07-24.
  15. ↑ “珠閒瑠市”での噂が再び現実に。「ペルソナ2 罪」のリメイク版がPSPにて2011年初頭に発売決定 (japán nyelven). 4Gamer.net, 2010. november 2. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  16. ↑ http://www.siliconera.com/2010/10/26/persona-2-innocent-sin-remake-bound-for-psp/
  17. ↑ mobygames.com - Persona 2: Eternal Punishment for Playstation. Hozzáférés ideje: 2007-08-14.
  18. ↑ 1up.com - Persona 2: Eternal Punishment Playstation Archiválva 2007. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-08-11.
  19. ↑ GameRankings.com - Persona 2: Eternal Punishment Reviews. Hozzáférés ideje: 2007-08-11.
  20. ↑ Metacritic - Persona 2: Eternal Punishment (psx: 2000) Reviews Archiválva 2007. november 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2007-08-11.
  21. ↑ IGN: Innocent Sin Not Dead Archiválva 2011. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (2001-01-18). Hozzáférés ideje: 2007-07-21.
  22. ↑ GameFaqs Persona 2: Innocent Sin Review, by Twisted Science. Hozzáférés ideje: 2007-07-18.
  23. ↑ [1]Persona 2:Innocent Sin Translation Blog

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Persona_2&oldid=26318417”