Persona (film)

Persona (Persona)
1966-os svéd film
Rendező	Ingmar Bergman
Producer	Ingmar Bergman
Műfaj	művészfilm filmdráma
Forgatókönyvíró	Ingmar Bergman
Főszerepben	Bibi Andersson Liv Ullmann
Zene	Lars Johan Werle
Operatőr	Sven Nykvist
Vágó	Ulla Ryghe
Jelmeztervező	Mago
Gyártás
Gyártó	Svensk Filmindustri (SF) AB
Ország	Svédország
Nyelv	svéd + magyar (szinkron)
Játékidő	85 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Netflix
Bemutató	1966. október 18.
Korhatár	III. kategória (F/0975/J)
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon Wikidata Segítség

A Persona egy 1966-ban készült, 85 perces, fekete-fehér svéd film Ingmar Bergman rendezésében.

Történet

A film nyitójelenete egymásba vágott képkockák sora: egy lefogott tenyérbe szöget ütnek, hullák, pergő filmtekercs, idős halott asszony, fiatal halott gyerek, majd a halott gyermek az ágyon megmozdul, megfordul és alvást színlel. Szürreális rémálomjelenetek halmaza. A kisfiú felül az ágyban, és egy óriásira felnagyított női arcképet simogat.

A bevezető képsorok után egy kórházból indul a film. A kórház főorvosa megbízza Almát, az egyik ápolónőt, hogy gondozza a híres színésznőt, Elisabeth Vogler asszonyt, aki egy színdarab kellős közepén megnémult, és azóta nem szólal meg. Látszólag teljesen egészséges, reakciói normálisak a némaságán kívül. Alma betér a színésznő szobájába, beszél hozzá, bemutatkozik, mesél magáról. Elisabeth figyelmesen hallgatja, többnyire mosolyog. Ugyan Vogler látszólag érzelmektől mentes később, mégis reagál mikor szemtanúja a kórházi televízión ahogy egy Vietnámban zajló demonstráció során egy tüntető felgyújtja magát. A főorvos kezdeményezésére annak vidéki birtokára utaznak ketten, hogy ott folytassa Alma nővér a színésznő terápiáját. A tengerparti ház képsorait és a két nő alakját mutató kameraképek narrátora maga Ingmar Bergman. Naphosszat sétálnak a tengerparton, Alma folyamatosan beszél a néma színésznőhöz. Ő irányítja a nőt. Főznek, napoznak, kellemesen telnek a napok. Egy nap Alma stabil világnézete kezd darabjaira hullani. Másnap Elisabeth levelet kap a férjétől, mellékelve kisfiuk fényképét. Elisabeth széttépi a fotót, a levelet Alma olvassa fel neki. Elisabeth kiborul. Alma a napok során mindent elmond magáról, egykori szerelmeiről, a kudarcairól, beszél egy spontán orgiát követő abortuszáról, a férfiakról, a munkájáról, teljesen átadja magát, lelkileg teljesen lemeztelenedik a másik előtt. Miután részegen teljesen elengedi magát a színésznő társaságában a nővér hallja, ahogy Elisabeth kedvesen hozzá szól, hogy menjen aludni. Másnap mikor Alma megkérdezi, hogy beszélt-e Elizabeth tagadóan rázza a fejét. Csak látomás volt.

Elisabeth levelet ír az orvosnőnek, amit rábíz a nővérre, hogy adja postára. Alma útközben a lezáratlan a borítékból kiveszi a levelet, és elolvassa. Teljesen összeomlik, amikor a sorokból kitűnik, hogy a színésznő elárulta őt: nevetségesnek tartja a lány kitárulkozását, és jó mulatságnak a tanulmányozását. Alma zaklatottan hazatér, majd véletlenül megvágja magát egy pohárral. Összenéznek a színésznővel és a képet egy fehér törés szakítja félbe sikitó hanggal párosítva.

Később Alma szembesíti a színésznőt levelével, elmondja, hogy megbántotta és könyörög neki, hogy mondjon valamit. Miután Elisabeth továbbra is néma marad Alma megtámadja, de a színésznő felpofozza. Alma a tűzhelyen forró vízért kap, mire a színésznő ilyedten felkiált. Alma megpróbál bocsánatot kérni, de Elisabeth elszalad előle. Alma könyörögve utána szalad, majd zokogva összeomlik a tengerparton. Később a délután folyam Elisabeth egy könyvet olvas amiben meglát egy képet egy zsidó fiúról a varsói gettóban. Látszólag a fiú nagy benyomást tesz a színésznőre.

Este megjelenik Vogler, a színésznő férje és azt hiszi Almáról, hogy Elisabeth. Alma tiltakozása ellenére Vogler hosszan beszél a szerelmükről és a fiukról. Elisabeth Alma mellett áll és megfogja a kezét. Alma a színésznő helyett beszél, bevallja szerelmét és elfogadja szerepét mint a gyermek anyja. Ezt követően Alma együtt hál Voglerrel miközben Elisabath nézi őket. Alma az együttlét után sír.

Másnap reggel Alma a fiú a képét tanulmányozva találja Elisabethet. Alma leül és elkezdi elmesélni a Elisabeth élettörténetét; Kiderül egy este valaki azt mondta a színésznőnek, mindene meg van ami egy nőnek lehet, kivéve az anyaságot. Elisabeth nevet a beszélgetésen, de később mégis a fejébe férkőzik az anyaság gondolata. Teherbe esik, ahogy azonban a terhesség halad Elisabeth rájön, hogy nem szeretné az anya szerepét felvenni. Többször is megpróbálkozik elhajtani a magzatot, de nem jár sikerrel. A fiú születése után sem érez semmi felé szeretet a gyermek iránt. Kiderül, utálja a fiát annak ellenére, hogy az folyton a szeretetét keresi. Alma még egyszer elismétli a monológot majd sírva az alábbit közli a színésznővel: "Én nem vagyok olyan, mint maga. Én nem érzem úgy magam, mint maga. Én nem Elisabeth Vogler vagyok! Maga Elisabeth Vogler!" Alma elmegy, de később visszajön. Felsérti karját és a véres sebet Elisabeth szájához nyomja, ezután többször megüti a színésznőt. Alma összepakol és elhagyja a házat. A kamera elfordul és a filmet felvevő stábot mutatja.

Cenzúra

A film két jelenete szokott a cenzúra hálóján fennakadni: egy merev péniszt ábrázoló rövid felvétel a film elején (kivágták az amerikai DVD-ről, de bennehagyták az Accent Film Entertainment változatában), és Alma monológjának egy részlete, amikor elmeséli, hogy egy napozás alkalmával egy orgiába bekapcsolódva a vele együtt napozó nőt az alkalmi férfipartnerének „a keze juttatta el a csúcsra”.

Szereposztás

Színész	Szerep	Szinkron
Liv Ullmann	Elisabeth Vogler színésznő	Majsai-Nyilas Tünde
Bibi Andersson	Alma nővér	Tóth Ildikó
Gunnar Björnstrand	Vogler úr	Bács Ferenc
Margaretha Krook	főorvosnő	Molnár Zsuzsa
Jörgen Lindström	Elisabeth fia	néma marad
Ingmar Bergman	Narrátor	Végvári Tamás

Hatása más filmekre

• Woody Allen 1975-ös Szerelem és halál (Love and Death) című filmjében a Personához hasonlóan két arc mosódik össze, mely végül eggyé válik.
• David Lynch Mullholland Drive című alkotásában a filmbeli színésznő karaktere Elisabeth-hez hasonló kérdéseket vet fel. A film egyik jelenetében két arc összemosásával pedig vizuálisan is visszatér a Persona.
• Charlotte Gainsbourg állítása szerint a 2011-es Melankólia szerepére készülve, Lars von Trier azt javasolta neki és Kirsten Dunstnak, hogy a Persona nővér-páciens kapcsolatát tanulmányozzák.

Díjak

• 1968-ban az amerikai Filmkritikusok Országos Társasága (NSFC) díját nyerte el a legjobb film, legjobb rendező (Bergman) és a legjobb színésznő (Andersson) kategóriában.
• A Persona szerepel a The New York Times valaha készült legjobb 1000 filmjének listáján.
• 2010-ben a Persona az Empire Magazin "A világ 100 legjobb mozifilmjének" listáján a 71. lett.

További információk

• Persona a PORT.hu-n (magyarul)
• Persona az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Persona a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Persona a Box Office Mojón (angolul)
• Féjja Sándor: Személyközi kudarcok - álarcban 1979/2018
• Nichols, Peter M. (2004). New York Times Guide to the Best 1,000 Movies Ever Made. St Martin's Press. pp. 751. ISBN 0312326114.
• "The 100 Best Films Of World Cinema". Empire.