Pericrocotus igneus
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-_male.jpg) A hím
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| {{{status}}} | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pericrocotus igneus Blyth, 1846 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pericrocotus igneus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pericrocotus igneus témájú kategóriát. |
A Pericrocotus igneus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tüskésfarúfélék (Campephagidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1846-ben.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Pericrocotus igneus igneus Blyth, 1846
- Pericrocotus igneus trophis Oberholser, 1912[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 17 centiméter, testtömege 14–16 gramm.[5]
_-_female.jpg) |
Életmódja[szerkesztés]
Ízeltlábúakkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy ugyan, de gyorsan csökken, emiatt egyedszáma is csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
További információk[szerkesztés]
|
